Kegyetlen élet 4. rész

Ezt a történetet még régebben kezdtem el írni. Itt a folytatása, ha érdekel benneteket, folytatom.

Taylor keserűen elmosolyodott. Fölhívta a karján található számot, majd megbeszélt egy találkozót a sráccal. A lakása fel volt szerelve a legmodernebb technikákkal és hifi berendezéssel. A találkát egy elvont üres utcára beszélték meg, ahol senki se láthatta őket. Taylor teljesen ki volt éhezve az anyagra. Egész nap szenvedett és minden vágya az volt hogy minél előbb újra érezhesse azt az édes mámort, amit tegnap. Az anyagot mohon vette el és nem is törődött a borsos árral. Mihelyt bevette a szert, boldog mámor futott rajta végig, mely hamar átcsapott rémálommá.

A keserű múlt újra előjött és csak akkor kapott előle menekülést amikor új anyagot kapott. Szinte észre se vette, hogyan züllött el ezalatt a 3 hónap alatt. Egyre keményebb drogokat használt végül már heroinozót. Amikor a pénze és az öröksége elfogyott, eladott a lakásból minden eladhatót, végül amikor már az se tudta fizetni, kilakoltatták. Mivel függő lett és pénzzel nem tudott fizetni, már csak egy választása maradt: prostituált lett.

Mindeközben Tom egyre idegesebb lett Taylor miatt. A lánytól már 3 hónapja nem kap levelet, amit meg ő küld neki mind bontatlanul vissza küldik. Idegessége csak fokozódott, amikor megtudta, hogy Richard megszökött a börtönből. Elhatározta, megkeresi a lányt. Mindent össze pakolt és a legközelebbi géppel elment oda, ahol Taylor élt. Mihelyst megérkeztet kibérelt magának egy motelben szobát. Megkérdezte, hogyan jut el abba az utcába, a tulaj elmagyarázta neki, megköszönte, majd rohant oda. A házhoz érve közölte meglepődve vette észre, hogy egy kis gyerekes család nyit neki ajtót. Érdekködöt Taylor felől de nem tudtak róla semmit. Épp menni készült, amikor a szomszéd házból egy idős nénike jött ki.
- Taylort keresi? - kérdezte és közben végig mérte Tomast.
- Igen. Nem tudja, hogy hova költözhetett? - Tom szemében felgyúlt a remény hogy hátha rálel Taylorra.
- Jöjjön be, mondani akarok valamit magának Taylorról. - mondta a nénike, majd még egyszer végig mérte magának Tomot. Behívta a lakásába, leültette, majd teával és süteménnyel egy tálcán tippeget be a szobába.

- Taylor nagyon aranyos rendes lánynak ismeretem meg, de az utóbbi időben... Rettenetesen megváltozott. Nem tudom pontosan mi is történhetett vele, csak sejtem. Egyik este azt mondta, elmegy szórakozni. És utána teljesen megváltozót... Lefogyott, a bőre elsárgult, a szemei beestek, ingerlékeny lett, és gyakran váltakoztak nála az érzelmi pontok. Egyik percben nevettet aztán a másik a percben sírva vergődött. A lakásából egyre jobban tűntek el dolgok, és a számlákat se fizette. Nem volt más választás, ki kellet lakoltatni. Azóta nem tudom, mi lehet vele. Nagyon sajnálom, remélem sikerül megtalálnia, és jobb útra téri tenné. -majd kikísérte Tomot.
- Nagyon köszönöm az információt. Asszonyom, nem tudja, hol találom a rendőrséget?

A nénike elmondta Tomnak, majd elköszönt tőle. Tom sírva barangolt a városban és csak Taylor járt az agyában. Mi lehet a lánnyal? Miért tette ezt? Vajon itt él-e még valahol? Miközben ezeken gondolkodott elkezdet zuhogni az eső. Taylor az utcán állt. Körbe nézzet.2 hete már hogy az utcán áll de már most elege van belőle. A teste tele volt ütésekkel és más egyéb sérülésekkel. Ma még nem kereset semmit, amiért tudta, hogy verés jár. Széjjel nézet a lányok között. Ott volt Rachel: aki az egyetemre gyűjt, Prue: aki a barátjához szökött el otthonról, de az meg kidobta. Pénze nem volt a családja kitagadta, Meg: akit az apja kényszeríttet prostitúcióra és Lucy, akit szinté a drogok kényszerítetek ide.

Taylor elgondolkodott: mit keresek én itt? Miért csinálom azt ami elöl egész életemben menekültem? Két válaszosom van: vagy itt hagyom az egészet és fölkeresnek és megölnek, vagy itt maradok, és addig vernek, amíg élek mert nem kerestem semmit. A kérdésére egy lelassuló kocsi adott választ. Taylor rohant be az autóba. A szakadó esőben nem látta a vezető arcát.
- Köszi, már egész nap itt vártam, azt hittem...- Ekkor velőt rázó sikoly hagyta el az ajkát. Richard vette fel.
- Szia szépségem. Látom az lett belőled, ami mindig is voltál. – mondta, majd sátáni kacaj hagyta el az ajkát. - Nagy hiba volt, ugye tudod, az hogy megakartál tőlem szabadulni, ugye tudod? Ezt nem kellet volna. Ezt még csúnyán meg fogod bánni.

Taylor hiába próbált menekülni nem ment neki. Richard, hogy ne tudjon menekülni egy gumibottal rávert a fejére, amitől elájult. Egy elhagyatott erdőbe mentek. Richard kinyitotta a kocsiajtót, és ettől kizuhant Taylor teste. Az esőtől magához tért a lány. Richard addig verte, amíg mozgott. Amikor meg se bírt mozdulni, akkor megerőszakolta, majd vissza tuszkolta az eszméletlen testet a kocsiba. Vissza hajtott vele oda, hol fölvette, majd kidobta és tovább hajtott.

Tom nagy nehezen megtalálta a rendőrséget. Ott megmutatta a rendőrtisztnek Taylor képét, aki mondta, hogy sajnos ismeri Taylort. Többször próbálták prostitúció és drog fogyasztás miatt letartoztatni, idáig sikertelenül. Ekkor szólalt meg a telefon. Tom jól hallotta, hogy egy hisztériázó női hang beszél. Nem hallotta tisztán miről van szó, de 2 szó megcsapta a fülét: Taylor és valaki nagyon megverte. Alig várta, hogy a rendőr letegye a kagylót. Teljesen halálra volt rémülve.
- Nos, megvan a barátnője, de viszont nagyon rossz állapotban, lehetséges, hogy már meghalt. Sajnálom. Azonnal kimegyünk a helyszínre. Ha gondolja...
- Kérem, muszáj odamennem. - mondta Tom a saját könnyeitől fuldokolva. Mihelyt oda értek rohant oda, fölemelte a sártól és vértől csatakos testet és sírt. Az ég felé nézet melyből szűnni nem akaróan szakadt az eső. Tom sírt és közben imádkozót a lány életért. Úgy gondolta: az ég is őt siratja...