Az vagyok, amivé válok: Az Ember

A nevem Trádész Luánná. Az én életemet fogjátok megismerni e novellában, akinek úgy tetszik regényben. 5 éves koromban anyám eldobott magától, hogy a saját útját járhassa. Ez a döntése befolyással volt, egész további életemre. A nagyszüleimhez kerültem, akik a maguk módján próbáltak segíteni, hogy minél előbb túltegyem magam a történteken. Azóta már látom a szeretetük számomra nem volt más, mint falra vetett borsó. Már 5 évesen túlzott aktivitásom miatt, különböző problémás helyzetekbe keveredtem. Így nagyapám kitalálta, hogy valamilyen küzdő sportot kéne tanuljak, amely levezetné a fölös energiáimat, és fegyelemre tanítana.

Egy jó ideig valóban hatásosnak bizonyult a módszer, ám nem elég ideig. 9 éves koromban kirúgtak a karate edzésről, mivel súlyosan megvertem egy velem egykorú lányt az öltözőben. A nagyanyám ettől a naptól kezdve úgy kezelt, mint egy kutyát, hisz ezzel rontottam a hírüket a faluban. Ebben az időben kezdett kialakulni a személyiségem. Állítólag alapjába véve, olyan lettem, mint az anyám. Nem érdekelt a tanulás, nem érdekelt a világ, nem érdekeltek a szabályok. Ami érdekelt az én volta, ami izgatott az a saját felállított rendszerem volt. 12 éves koromban egyik nap a nagyszüleim leültettek maguk mellé és elmondták:
- Luánná, mi már öregek vagyunk egy ilyen fiatal kamaszlány neveléséhez, mint te. Nagyapád és Én úgy döntöttünk intézetbe adunk. Bocsáss meg nekünk, ha tudsz, de ha nem, akkor is gondolj arra, mi csak azt tesszük, ami a helyénvaló.

Mint akinek tört döftek a szívébe, úgy hatott rám e pár mondat. Egy könny sem hullott a szememből, csak bólintásommal jeleztem tudomásul vettem az imént elmondottakat. 3 napom volt még az indulásig, igyekeztem jól kihasználni így minden percet. Kiültem a házunk melletti dombra és fürkésztem az eget. Bármikor felnéztem mindig mást mutatott. Ezek a régi képek még mindig élénken élnek bennem. A napok elteltével bekövetkezett a pillanat. Összepakoltam a cuccaimat és felköltöztem Pestre, az oly rég nem látott pár éve még az otthonomnak mondott városba.