Találkozás

Szép tavaszi nap volt, a lány a kávéház teraszán üldögélt. Nézte a napfényben fürdő utcát, és várt.
Az órájára nézett. „Mi lenne, ha most megérkezne ?” - játszott el a gondolattal. - „Nyilván leülne, azután pedig kérdően nézne rám, mivel én hívtam. És persze úgy tenne, mintha nem is sejtene semmit. Talán. ” Sóhajtott.
„Nem könnyű !” - mondta halkan - „Mielőtt bármit is mondanék, két dologra kérnélek : az egyik, kérlek, ne szakíts félbe. És ami még fontosabb, ha befejeztem, mondhatsz bármit, csak egyetlen dolgot ne ! Azt, hogy olyan aranyos vagyok. Ebben a helyzetben, azt hiszem, meghalnék tőle ...”

„Egy hete kértem, hogy adjon lehetőséget a négyszemközti beszélgetésre. Most itt az alkalom. Meg kell tennem. Félek ... már előre látom az arcát. Elképed. Pont te, kérdezi magától. Aztán elmosolyodik és megpróbálja megállni, hogy ne mondja, hogy aranyos vagyok. Innentől kezdve két dolog következik ... illetve három. Vagy udvarias visszautasítás jön, vagy kérdezősködés, vagy vallomás. Nem is tudom melyik a valószínűbb ... a legjobb lenne már túl lenni ezen az egészen ... nem bírom az ilyen helyzeteket ... sebaj, veszteni, tudni kell !!! Miket beszélek, hiszen még nem biztos !!! Késik ... azt sem tudom, mit mondjak neki. Ne szakítson félbe, rendben, de ha egyszer egy szót sem tudok kinyögni ... Olyan nehéz ... Mióta vártam ezt a napot, most pedig legszívesebben elbújnék egy sötét sarokba.

Bátorság, bátorság !!! Ez még nem a világ vége ... Ma mindenképpen el kell mondanom neki, bármi történjék is ... Hogy is kezdjem ... Mit mondanál, ha ... nem, ez nem jó ... Nyilván sejted, miért ... nem ... Valamit el kell mondanom ... a helyzet az, hogy megkedveltelek ...”

- Szia !!
A lány riadtan felnézett. Ő állt ott, és nézte a gyönyörű szemével.
- Szeretlek - mondta a lány szeme.
- Szeretlek - válaszolta a férfi szeme.