Amazonok és kannibálok szigetén VII. rész - A kannibálok visszat

Reggelre mindenki másnaposan ébredt. Az angyalok különböző természetes anyagokból készült borai megtették a hatásukat. Nagyjából emlékeztek az előző estére de az egész homályos volt. Dél felé járt az idő, amikor már mindenki teljesen magához tért. Az angyalok felajánlották Bónainak, hogy segítenek a küldetésükben. A különítmény egy kő és fa házakból álló kis várost épített az angyalok városa mellé és egy kis tábort a hegyek lábához. Innen indultak a felderítő csoportok a sziget minden csücskébe és a környező szigetekre. Az angyalok hadosztályának vezetőjévé Gábrielt nevezték ki. Bár még törött szárnya akadályozta a különítmény „légierejének” teljes felállításában a csapatok nagy hasznára váltak Bónai seregének. Az angyalok városa előtt a hegy lábánál egy apró tó volt, amelyből folyók áramlottak ki és vezették le a vizét a tengerbe vagy éppen egy másik tóba. Itt állították fel a különítmény vízi erejének központját. Ez csupán egy-két fa mólóból és dokkból állt. A vízi erő pedig csupán ötven-száz kajakból és kisebb csónakokból. A különítmény az angyalokkal kötött szövetség után szövetségesekre nevezte át magát, mivel már az európai katonák, két amazon törzs és az angyalok szövetségét foglalta magába. Azaz három szövetséges törzs és egy katonai csoport szövetsége lett.

A Halál-szigetet egy tórendszer választotta ketté. Ez a tórendszer tulajdonképpen egy folyó volt amely egyes helyeken mélyebb fekvésű földeket elöntve tóvá duzzadt. Ez a folyó a legmagasabb hegyek környékén eredt és abba az öbölbe ömlött ahol Dévér ezredest és csapatát megtámadták a sellők. Nagy részt egy lassú folyású, mély medrű folyó volt amelynek vize annyira tiszta volt hogy senkise vette volna észre a különbséget a folyó vize és a desztillált víz között laboratóriumi eszközök nélkül. A vizet két kajak és egy csónak szelte. Az egyik kajakban Dévér ezredes ült. A másikban Németh Zita. A csónakban két amazon és Kondár Balázs ültek. Az egyik amazon Kallídia volt. A másik egy húsz éves viszonylag magas, hosszú barna hajú lány volt. Jainának hívták. Amíg Balázs evezett a két lány dárdákkal a lábuk mellett kémlelték a környéket. A víz fölött három angyal repült. Két huszonkét-három éves lány és Cerbeusz. A víz nyugodt volt és csendes. A folyó mélyén halak úszkáltak. A kis csapat feladata tulajdonképpen a folyó teljes feltérképezése volt.

Egy lombokból álló „kapu” alatt haladtak el amikor hirtelen nagy ordítással egy néger férfi ugrott a csónakba. A dárdákat rögtön kettétörte, ahogy rájuk esett. Egy jól irányzott rúgással kiütötte Balázst a csónakból. Az angyalok rögtön segíteni próbáltak, de ekkor három démon jelent meg és rájuk vetették magukat. Dévér ezredes és Zita megfordultak és a puskájukért nyúltak. De ekkor egy kéz nyúlt ki a vízből és Zitát berántotta a vízbe. Dévér Sándor ezredes ekkor a vízbe kezdett lőni, de ekkor az egyik démon hozzá vágta Cerbeuszt és Sándor ettől a vízbe ejtette a puskát. Mire sikerűt kimásznia a kábult angyal alól a csónak és a többiek már nem voltak sehol, csak Balász kászálódott ki a vízből. Cerbeusz miután magához tért, Balázzsal visszament a városba segítségért, amíg Dévér ezredes a kannibálok nyomait követte.

Az erdő mélyén állt a kannibálok tábora. A már a II. részből ismert tábor még most is ugyanott volt. A kannibálok jól érezték itt magukat. Az elmúlt kb. két hónapban a bőséges állati húson éltek. A tavasszal született állatok már elég nagyok voltak ahhoz hogy elejtsék őket és bőségesen jól lakjanak belőlük de arra még nem hogy meg tudják védeni magukat a kannibálok ellen. A minotaurusz nem túlságosan fenyegette őket mivel a kannibálok a táboron kívül rejtőzködve jártak és a bikafejű szörnynek volt annyi esze hogy a tábort ne támadja meg. A kisfiú aki megölte Laurát ekkorra már kész férfivá érett. Igaz még mindig gyerek volt de már bevették a vadászok közé és kiállta az összes próbát. Néha elejtett egy-két amazont azokból a törzsekből akik még nem csatlakoztak a szövetségesekhez. Bátyja lassan már kiöregedett a szakmából és egyre gyengébb vadász lett. Bár még apja is vadászott már egyikőjük se volt olyan sikeres, mint a legtöbb vadász. Néha előfordul egy-két női vadász is, de ez igen ritka volt.

A kannibál törzs most békésen töltötte az időt a táborban. Előző napról még maradt elég élelem aznapra így nem várták különösebben a vadászokat. A gyerekek játszottak. Laura szakadt szoknyája még mindig ott lógott a palánkon amely a kosárlabdához hasonló játék kelléke volt. A harisnya már pár napja a tüzelőanyagok közé került mivel a fiú már nem vette semmi hasznát a szakadt rongynak. A férfiak pihentek vagy a tavon horgásztak. A nők szövögettek vagy csecsemőiket szoptatták. Az öregek a gyerekeknek meséltek vagy éppen a sátrukban szunyókáltak. Nem tűntek veszedelmesnek. Sőt most inkább egy nyugodt, békés néger törzsre emlékeztettek. Persze csak ha leszámítjuk a koponyákkal teli oltárokat és a hajból font köteleket.

Így telt az idő amikor egy kisfiú rohant ki az erdőből vidáman sikongatva.
- Jönnek a vadászok! Jönnek a vadászok! - kiabálta vidáman a kannibálok csettegő nyelvén. A kannibálok nyelvük szavait leginkább a nyelv különböző csettintéseivel vagy az állati hangok viszonylagos utánzásaival idézték elő.
A bokrok közötti ösvényen ekkor feltűnt két néger férfi akik mint a török háborúk idején a foglyokat vonszolták maguk mögött Jainát, Kallídiát és Zitát. Az égen démonok tűntek föl. Mögöttük a két angyal lány repült akiknek karjuk hátul össze volt kötve és egy a nyakukra kötött kötélnél fogva húzták őket a denevér szerű szörnyek. A kannibálok nagy örömmel fogadták őket. A vadászok már régen nem hoztak élő zsákmányt és pláne nem amazonokat. A foglyokat kikötözték a tábor közepén álló póznákhoz és a kannibálok tárgyalni kezdtek a démonokkal. Az amazonok és az angyalok nagy részt értették a két nyelv keveredését Zitának pedig fordítottak.

Mint kiderült a démonok meglesték a bulit és a szövetséget és rájöttek hogy így veszítenének az angyalokkal és szövetségeseikkel szemben. Ezért felkeresték a kannibálokat és szövetséget ajánlottak nekik. A démonok segítenek vadászni a kannibáloknak, ha azok segítenek legyőzni a szövetségeseket és főleg az angyalokat. Most egy-két kannibál odament hozzájuk. Az egyik szőke, kék szemű angyalt Táliát Gábriel húgát és Jainát eloldozták és elvezették a tábor másik felébe, ahol ketrecek álltak. Jainát egy négy négyzetméteres ketrecbe, Táliát pedig egy hatalmas ház méretű kalitkába zárták. Visszatérve valami masszaszerű trutyival etették meg a többi foglyot.

A nap többi része eseménytelenül telt el. A démonok eltűntek. A kannibálok folytatták napi tevékenységüket. Ám este egyre élénkebb lett a falú. A tábor közepén tüzet raktak és hordókat vettek elő. Amikor a Nap sugarai már alig érték az eget az egész törzs nagyon izgatottá vált. A hangulat akkor hágott a tetőfokára amikor a Nap utolsó sugarai is eltűntek az égről. Ekkor megkezdődött a tánc és az ének. A kannibálok éneke érdekes módon tiszta szavakból állt. Nem pedig csettegésekből és állathangokból. Valószínűleg ez valami ősi nyelv volt mint nálunk a latin. Az enyhe szél lobogtatta a három lány haját. A kannibálok egyre többen és egyre intenzívebben táncoltak és énekeltek. Pár órával a naplemente után démonok jelentek meg. A kannibálok régi jó barátokként fogadták őket. Egy szőrös démon odalépett a foglyokhoz. Először az angyal elé. A démonvolt vagy 190 centi magas és így egy kicsit alacsonyabb volt a felkötözött lánynál. Nikita az angyallány, aki egyébként Gábriel másik húga volt, mereven és ijedten nézte az undorító vörös szemű lényt. Egyenes szőke haja leomlott a melléig. Izmos testét megfeszítette, hogy megpróbáljon kiszabadulni, de nem ment neki. A démon elmosolyodott és tovább lépett.

Most Jaina következett. A démon magasabb volt a lánynál még így is. Hegyes és barázdás újaival végigsimította az amazon testét. A lány didergett a hidegtől és a félelemtől is. A démon végül Zitához lépett. Szeme felcsillant. Karját kinyújtotta és hatalmas tenyerébe vette a lány arcát. Gyengéden simogatni kezdte de ilyen kezekkel ez Zitának dörzsölésként hatott. A szörny közelhajolt és arcon csókolta a lányt. Az érdes ajkak a pokol tüzének érzetét keltették a lányban, aki leköpte a szörnyet. A démon felüvöltött és pofonvágta a lányt, majd dühösen elment.

Az erdő az énekszótól harsogott. A démonok nagyban mulattak. Az egyik démon ekkor odaszólt valamit az egyik kannibálnak aki erre a ketrecekhez vezette. A szörny bemásztak a kalitkába amiben Tália volt. A lány mint egy ijedt madár verdesi kezdett. A démon megragadta a karját. A kannibál elmosolyodott és oda szólt a démonnak:
- Mindent bele Karba!
Majd elsétált. Karba a démon megfogta Táliát és lesmárolta. Tália naivan azt hitt hogy a szörny ennél nem akar többet ezért visszacsókolta. Ez szinte az évezredes harc meggyalázása volt. Egy démon csókolózott egy angyallal. Tália kezét a szörny vállára tette. Ekkor Karba a rácshoz nyomta a lányt. Elétérdelt és most a punciját kezdte „smárolni”. Kígyószerű nyelve ki-be mozgott a punciban. Tália undorodva próbált szabadulni, de a démon lefogta. Végül Karba felállt megfordította a lányt és szőrös faszát a lány seggébe döfte. Tália felsikított. Erre hirtelen csönd lett. De csak egy pillanatra.

A sikítás hallatán az egész népség a ketrecekhez tömörült és bíztatták a démont aki most seggbe baszta az angyal lányt. Farka mozgott a lány seggében. Tália sűrűn előtörő sikolyai egyre inkább felizgatták a közönséget.
- Hagyd már békén! - ordított fel ekkor Kallídia.
- Te csak fogd be vagy te is sorra kerülsz. - ordított rá egy démon.
Karba megfordította Táliát a földre fektette és teljes erőből a puncijába nyomta a farkát. A lány sikolyába belerázkódott az egész erdő. A szörny szőrös mancsaival dörzsölgetni kezdte a lány mellét. Ráfeküdt és lesmárolta. A lány szárnyival kapálózott. Ám a démon sajátjaival megakadályozta hogy bármit is elérjen ezzel. Pár perc után a szörny felállt a falhoz vágta a lányt és kiugrott a kalitkából. Az ajtót jó szorosan bezárták. Tália lekuporodott a rácshoz. Átölelte a lábait és sírni kezdett. Halkan zokogott és szárnyaival elfedte magát. A csapat ekkor otthagyta az összetört lelkű angyalt. Kallídia gyengéd szavaival nyugtatgatta barátnőjét.

A buli ment tovább. Egy fél óra múlva a kannibálok felállítottak egy asztalt a tűz mellé. Kannibál nők léptek oda Nikitához és lefejtették róla a köteleket. Pucér testét bekenték azzal az olajszerű anyaggal amellyel annak idején Brigittát is és lekötözték az asztalra. A démonok és a kannibálok körül táncolták az asztalt. A nők még simogatták a lány testét és elkenték rajta az olajat. Majd visszatértek a többi nőhöz. Ekkor a törzsfőnök egy csapat tizenkét és tizenhat év közötti kannibál lánnyal odasétált az asztalhoz. A démonok királya az aszta másik oldalára állt. Imákat rebegtek majd a törzsfőnök fölemelte hegyes fém pengével felszerelt botját és Nikita oldalába döfte. Az angyal felsikított ahogy a penge egy maroknyi darabot kihasított a testéből. A törzsfőnök szájába vette megrágta és lenyelte a húst. Az íze mennyei volt. A kannibálok csak hatalmas csaták árán tudtak néha elkapni egy angyalt így a húsa csemegének számított.
A lányok most odaléptek az angyalhoz és az oldalán lefolyó vért lefetyelték. Ekkor a kannibálok odarohantak az asztalhoz és enni kezdtek. A démonok lassan elmentek ugyanis ők nem szerették a nyers húst. Csupán a legfelsőbb körök tagjai maradtak hogy végignézzék egy angyal halálát.

A kannibálok felugráltak az asztalra. Késeikkel és fogaikkal vágták és tépték a lány húsát aki az irdatlan fájdalomtól felsikított. Szárnyát pár perc alatt levágták. Így megszabadították attól ami külsőleg megkülönbözteti más fajoktól. A lány arcára a halálos kín ült ki. A törzsfőnök ekkor odalépett a lány lábai elé egy hatalmas pengével. A kannibálok eltávolodtak az asztaltól. A törzsfőnök végigsimította a lány testét majd visszatért oda ahonnan indult. A lány lábai még sértetlenek voltak. A törzsfőnök fellépett az asztalra és egy hatalmas vágással lemetszette a lány jobb lábát. Nikita felsikított. Az öreg törzsfőnök fölemelte a lábat majd leugrott az asztalról. A lány hatalmas kínok között meghalt. A törzsfőnök félrevonult és nyugalomban elfogyasztotta az izmos lábat. Már öreg volt így nem bírta a versengést. Mivel előjoga volt. Mindig szerzett egy ép testrészt és azzal félrevonult. Miután az öreg elment a törzsfőnök fia lépett az asztal mellé és a már alig élő lányba döfte a kését. Belemarkolt a mellébe és kitépte a szívét. A lány még egyszer felsikított és nyitott szájjal zuhant vissza az asztalra. A szívét feldöfték egy botra és az asztalra állították.

A kannibálok már szinte teljesen lekopasztották a hullát, amikor nagy ordítás közepette megérkeztek a szövetségesek. A kannibálok fegyverekért nyúltak és védekeztek. A szövetségesek nem számítottak a démonokra akik visszatértek a közeli hegyekből a csata zajára így vesztett ügyük volt. Kaszabolták egymást de nyilvánvaló volt hogy a kannibálok győznek. Egy amazon kiszabadította Jainát mielőtt egy dárda hátba találta volna. Cerbeusz kimentette őt és Zitát egy két sérüléssel. Ám Kallídiát és Táliát már nem tudták megmenteni. Harminc fő veszteséggel elmenekültek.

Az amazonok később elmondták hogy a két lány miatt nem kell aggódniuk. Akiket ketrecbe zárnak azokat tenyésztésre szánják. Mivel még csak húsz, huszonkét évesek lesz még nagyjából tíz évük a kiszabadításukra. Kivéve ha szűk esztendők jönnek vagy a démonokkal szövetségben az összes elejthető amazont és más élőlényt kiirtanak a szigetről. Ám most a harminc csatában elhunyttal ellesznek egy ideig. Az angyalok megsiratták halott társukat és Gábriel húga haláláért bosszút esküdött és „hadat üzent” a kannibáloknak. Így szinte egy világháború tört ki a szigeten. Két nagy szövetség áll szemben egymással és cél az egész szigetcsoport uralma. Ám ebbe még a minotaurusz is közbe szól és más fajok is döntenek még a háború végkimeneteléről.