A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös, rövid hajú nő egy asztal mellett ült és kinézet az űrhajó ablakán, majd írni kezdet.
"Drága szerelmem Valkoci, nem tudom, hogy hány éves vagy most, a fránya időeltolódás miatt. Jó lenne hozzád bújni. Épen lakkozom a körmeim és közben levelet írok. Hiányzol cicus.
Később kávét ivott. Majd nézte a házi áldást a falon.
Az űrhajó előtt nem volt akadály, Gini szerencsésen kiért a sűrű, kisbolygós övezetből, és pár egeret is legyőzött a hajón. Induláskor valahogy bejutottak.
– Itt vagyok, Cica. – mondta Valkoci és a fekete, hosszú haját, fújta a szél, ráadásul egy fehér lovon ült.
– Biztos csak képzelődök. – Válaszolt rezignáltan Gini. Majd hozzátette. - Pedig kávénál erősebbet nem ittam.
– Meg se csókolsz? – kérdezte Valkoci és mosolygott.
Gini kicsit eltérve a témától válaszolt.
– Érdemes korán menni a boltba.
– Na csókolj!
- Te dög! Te egy szirén vagy, és nem a szerelmem.-üvöltött Gini majd a szekrényből előkerült kalasnyikov is szót kért. A szirén, felvette az undorító szörny alakját és menekülni próbált, persze hiába. Pár lyuk keletkezett az űrhajó falán.
– Gini lerakta a fegyvert és egy speciális szerszáma próbálta eltüntetni az űrhajón keletkezet sérüléseket.
– Hogyan jutott be a szörny? – tette fel a költői kérdést..A tükörképe válaszolt a falitükörből.
– Tényleg jó korán boltba menni.
– Gromek. – nyugtázta Gini.
A munka után felrakott egy kávét.
Hosszú az út, és hosszú a pillanat Valkoci csókja nélkül.
Gini nézte az pirosra lakozott körmeit, mikor egy galamb jelentömeg előtte a csőrében egy levél volt.
" Drága cicus, Gini! Valkoci vagyok, már nyugdíjas vagyok az időeltolódás miatt. Puszi!
Gini, kinyitotta az űrhajó ablakát és kizavarta a galambot.
– Szép vagy, úrinőm. – mondta a tükör.
– Fogd be a pofád!
– Érthető, hogy ideges vagy.
Gini levette a csodaszép lábáról a tűsarkú cipőt és a tükörhöz vágta, majd zokogni kezdett.
– Nem való mindenkinek a hosszú utazás, te hülye. – mondta a tülköt és nagyot nevetett.
Furcsa pityegést halott, a vörös, rövid hajú nő tűsarkú cipőben és pirosra lakozott körmökkel, illetve szűk, minikoktélruhában egy folyosón próbált sietni. Egy fekete színű ajtóhoz ért. - Ha férfi lennék, most megigazítanám a tököm. - mondta, majd kinyitotta az ajtót. Egy fekete macska ugrott ki.
- A rohadt életbe! Elromlót a hibernáló berendezés és felébredt ez a dög. - üvöltötte a nő, majd zokogni kezdett, é-d belerúgott a fehér színű berendezésbe.
- Lássuk a problémákat. - mondta Gini és a könnyeit törölte. - Nem tudom magam hibernálni, az étel már kevés, sajnos kávé sincs sok. A Delta galaxis pedig jóspár fényévre van még.
Gini, látta, hogy letört a kedvenc cipelőjének a sarka, amit még Károly, húzott anno a fiatal nőlábikóira, az iskolai Hamupipőke, című előadáson.
Gini, az ablakhoz lépet, kitárta és üvöltött. Rögtön érezte, a szívóhatást. Kóbor fekete lyuk!
Kinyitotta a szemeit és levert egy üres pálinkásüveget. - Szóval csak álmodtam, de biztos, hogy mindentudót.
A hibernáló berendezéshez futott, közben 4 fekete macskát látott, 3 picike volt. - Mi van? Ez a dög, kölykedzett? Akkor tényleg elromlott a hibernáló, benyitott a szobába az ablak is nyitva volt és a berendezési tárgyak repültek kifelé. Szívja ö-ket, a fekete lyuk.
A fiatal nő becsukta az ablakot, és örömmel látta,,hogy nem törtéle a cipőjének a sarka, elmosolyodott.
– Ez jó jel, hogy a cipellőm rénében van.
Visszafutottba vezérlőbe. A tükör össze volt törve.
Gyorsan megnyomott három piros gombot, ami aktiválta az extra hajtóműveket.
Az űrhajó rázkódott, Gini észrevett egy galambszart a padlón. - Talán, még sem álom volt a galamb? - kérdezte saját magától, majd füst szagot érzett. A helyzet egyre reménytelenebb lett, a fiatal nő berohant a parancsnoki szobába, és bekötötte magát a székbe. Szorosan fogta a botkormányt és kézi vezérlésre kapcsolt, közben a piros lámpák jelezték, hogy az űrhajó műszerei sorban mondják fel a szolgálatot. A szobában nyolc férfi jelent meg.
- István vagyok. - monda a fiatal, barna, rövid hajú férfi, aki terepszínű ruhát viselt, csak úgy mint a többiek. - Ide teleportáltuk magunkat egy közeli hajón teljesítünk szolgálatot , láttuk , hogy bajban vagy. Ne aggódj a mi hajónk, majd kirángatja a te hajód a fekete lyuk vonzásából.
– o az igazán remek lenne. Mivel tudnám viszonozni a segítséget?
– Nagyon régen látunk már nőt.
– Rendben van.
A férfiak kigombolták a nadrágjuk, a fiatal nő 3 óra alatt végzett a 6 férfival, akik boldogan gombolták be a nadrágjuk.
– Van hibernáló berendezésetek, az enyém elromlott?
– Hogy a viharba ne lenne, rövidesen ideteleportálom.
– Remélem, hogy még ütközünk.
– Részemről a szerencse.
Gini befeküdt a hibernáló gépbe.
Epilógus.
A vörös, rövid hajú nő ült egy padon, szúk, piros színű koktélruhát viselt és magas sarkú cipőt.
Egy járókerettel sétáló idős nőt látott.
– Te vagy Gini?- kérdezte az idős nő.
– Valkoci, alig ismerlek meg.
– Kernesei kell egy olyan világot ahol nincs idődilatáció.
– Van olyan hely, cicám?
– Szerintem nincs.
– Jó akkor keressük, meg, huh de fáj a lábikóm.