Amazonok és kannibálok szigetén IV. rész - A sellő misszió

Íme az Amazonok és kannibálok szigetén trilógia folytatása. Ez a sorozat sokkal hosszabb lesz. Hiába szidjátok. Akinek nem tetszik azoknak üzenem, hogy a többi részt ne olvassa el. Ez a sorozat inkább kaland, akció vagy horror sorozat, mint erotikus. De erotika is van benne bőven, ezt megígérhetem. Ez az oldal nem csak azért van, hogy szexet nézzetek és kielégítsétek állati ösztöneiteket. Véleményem szerint lehet némi regényes stílust is vinni ezekbe a történetekbe. Akit ezek után is érdekel a sorozat, az olvassa el az új részeket. Minden rész egy külön kaland egy külön történet.
Nos akkor itt van „A sellő misszió” című rész:

Egy hónap telt el a helikopterek lezuhanása óta. Béla testileg tökéletesen meggyógyult, de lelkileg örökké magában hordozta Anita, Anna, Kálmán, Béci, Brigitta, Brigi és Laura emlékét és elvesztésüknek fájdalmát. Bónai tábornokkal felállítottak egy különítményt, amely amazonokból és Bónai seregének tagjaiból állt, és amelynek célja a kannibálok végleges kiirtása erről a szigetről. Egy hónap alatt a különítmény elegendő fegyvert és töltényt készített a sziget bányáiból szerzett fémből és megkezdték vándorlásukat keresztül az álltaluk Halál-szigetnek nevezett szigeten. Küldetésük addig tartott, amíg az összes kannibált és későbbi fogadalmuk szerint az összes természetfölötti létformát ki nem pusztítják a szigetről.

A reggeli Nap bevilágította dzsungelt. Szeptember volt, de itt semmi jelét nem látták az ősznek. A nappali virágok lassan kinyíltak. Állatok lepték el az erdőt. A sziget erdejében egy kisebb sziklás területen a különítmény tagjai ébredeztek. Egyesek az előző éjszakai tömeges szex után nehezen tértek magukhoz. A csapat előző nap egy új amazon törzs tagjaival gyarapodott. Egy kis csapat úgy döntött, hogy kimegy fürdeni a közeli vízeséshez. A vízesés a tenger egy nagyobb öblébe zuhogott. Az öt fős csoport boldogan úszott a vízben. Egy amazon lány be is állt „zuhanyozni” a vízesés alá. Nevettek és szórakoztak, amikor hírtelen csobogás ütötte meg a fülüket. Az egyik férfi megragadta puskáját és hátrafordult de csak a fodrozódó vizet látta. Tovább fürödtek de hirtelen újabb csobbanás hallatszott. A férfi ismét megfordult és most sikerült elcsípnie egy mozzanatot amint valami fekete anyag a vízbe merül. Ekkor érezte, hogy valami kiemelkedik mögötte a vízből.

Megfordult és elállt a lélegzete. Egy gyönyörű húsz év körüli fekete hajú lány állt előtte a vízben. Mellei teljesen pucérak voltak és mivel bőre teljesen egyszínű volt a férfi rájött hogy már egy jó ideje nem lehetett rajta melltartó. A lány felemelte karjait és simogatni kezdte a férfi arcát és beletúrt a hajába. Arcuk egyre közelebb ért és egy forró csókban találkoztak az ajkaik. A lány ajkának enyhe hal íze volt. De hát mindenki fogyaszt halat így a férfi nem gondolt semmi rosszra. Átölelte a lányt és hirtelen elkerekedett a szeme. A lány teste derekától lefelé pikkelyes volt. Megragadta a vállát és kiemelte a vízből. A lánynak nem voltak lábai csak egy hatalmas zölden csillogó pikkelyekkel borított uszonya. Az uszony tövében egy nyílás volt. Ez volt a lány puncija. Igen a lány egy sellő volt. Kisiklott a férfi kezéből és a vízből visszatérve ismét hozzásimult. Kezét becsúsztatta a férfi átázott nadrágjába és megmarkolta a hímvesszőjét, ami rögtön felállt. Lassan letolta róla a nadrágot és a faszt a pikkelyes puncijába tolta. A férfi érezte, hogy a pikkelyek után egy forró csupasz rész következik. Ez lehetett a sellő hüvelye.

Megcsókolta a lányt ám az hirtelen az ajkába harapott és hatalmas -több mint 5 centis- körmeit a férfi hátába mélyesztette. A katona hátából vér buggyant ki. Hirtelen kiugrott a gyilkos sellő szorításából és a puskájáért nyúlt. A fegyvert a kezébe kapta és elsütötte azt. Ám a golyó csak a lány oldalát sértette föl és ahogy elúszott vér nyomot hagyott maga után. Utána akart úszni de hirtelen valami zajt hallott az erdőből. A többiek gyorsan kimásztak a vízből. A bokorból egy hatalmas fekete szőrös testű, görbe hátú alak jött ki. Szájából nyál csorgott.
- Ne mozduljatok! - súgta oda a férfi a többieknek.
A többiek a földön fekve maradtak. A lény zavarodottan nézett körbe. Szemében valami szürkés hártya látszott. Rájöttek, hogy a szörny nem lát többet puszta árnyaknál. Már fel akartak állni, hogy lelőjék, de a szörny hirtelen a kezében lévő lándzsáját és egy a háta mögötti fán mászó lepkét döfött át vele. Ez egyértelmű bizonyíték volt arra hogy bár nem lát jól de tökéletesen érzékeli a környezetét és ezzel gyilkos vadász. A lányok és az egy-két férfin háton egy-ketten hason feküdtek a homokban. Óvatosan végigmérték a szörnyet. Olyan volt, mint egy ember. Aki már évek óta nem borotválkozott. Rájöttek, hogy ez valami nagyon közeli rokon faj lehet. A lény szaglászta a levegőt ész egyre közelebb lépett a parton fekvő emberekhez. Ők viszont nem mozdultak. A vízben álló férfi leste, hogy mikor lenne lehetőség megtámadni a szörnyet.

A lény lassan haladt. Mindent végigszagolt. Lassan négykézlábra ereszkedett és elérte egy angol származású lány Margarit karját. Margaritnek az volt a dolga, hogy az aknákat és a bombákat összeszerelje, javítsa és kiélesítse. Már ha voltak. A lény végigszagolta a karját majd arrébb mászott most egy magyar férfit, Gézát szaglászta. Lassan végigszagolta az egész partot. Már vagy fél óra test el amikor visszaért Margarithez. Meztelen lábát kezdte szaglászni. Lassan végighúzta az orrát a huszonöt év körüli lány izmos lába fölött. A lány érezte, ahogy a szörny szőre végigfut a lábán. Az ő lába is enyhén szőrös volt mivel már régen nem borotválta. A szörny most a combját majd a hasát szaglászta. Orrával „felhajtotta” a lány bugyiját és a puncija környékét szaglászta. Majd a hasát szagolgatta. Mancsát a gyomrához tette. Karma beakadt a lány melltartójába, és amikor elhúzta a mancsát a ruhadarab leszakadt a lányról. A melleit is végigszaglászta. Majd a vállát, a nyakát és végül az arcát. Alig bírta megállni, hogy ne pislogjon, amikor a lény szőrszálai a szeméhez értek és hogy ne tüsszentsen amikor becsúsznak az orrába.

A szörny felállt, megfordult és ismét a levegőbe szagolt. Hullhatott a szőre mert most már szinte teljesen úgy nézett ki mint egy bozontos ember. Margarit megpróbált felállni, hogy leüsse, de a szörny megfordult és lándzsájával hatalmas farkaséra emlékeztető ordítás közepette átdöfte a lány gyomrát. Margarit alig öt centire volt a földtől. A véres lándzsahegy kicsúszott a háta közepén és a homokba süppedt. A szörny ismét felordított és fogait a lány nyakába mélyesztette. A vízben álló férfi rögtön cselekedett felemelte puskáját és a szörnyre lőtt. Telibe találta a hátát. A lény felordított és visszarohant az erdőbe. A férfiak és egy-két amazon utána rohant. Egy katonatiszt nő Margarit mellé térdelt és kirántotta belőle a dárdát.
- Tartsa ki! Mindjárt jön a segítség. - súgta a fülébe ahogy homloka a lány arcához ért.
- Nekem már végem. - nyögte Margarit és vért köhögött.
Fél perc telt el és a lány meghalt.

A tábort megrázta a szörny üvöltése. Bónai tábornok felkapta a puskáját és egy kisebb sereggel a tó felé rohant. Félúton összetalálkoztak a lénnyel. Bónai rögtön rálőtt és a szörny vérző szívvel összeesett. Amikor mindenki odaért nem hittek a szemüknek. A kimúlt szörny lassan majdnem tökéletes emberformát öltött. Csak orra volt olyan mint egy farkasé és lába rövid mint egy csimpánzé és még pár csomó szőr fedte. A lényt gyorsan elégették, úgy ahogy volt. Dévér ezredes gyorsan felvázolta Bónainak a vízesésnél történteket. A tábornok parancsba adta, hogy rögtön vegyék fel a búvárfelszereléseket -amelyeket állati belekből és növényekből készítettek.- és kövessék a tengerben a vérnyomot. Pár perccel a vízbemerülés után száz méterre maguk előtt meglátták a vérző sellőt. Egy hering raj felé úszott. Hirtelen a halak közé vetette magát és kivillantak tűhegyes fogai. Szinte felnyársalta az egyik heringet és úgy szőröstül-bőröstül lenyelte. A búvárok megakartak állni de egy áramlat egyenesen a sellő felé sodorta őket.

Az egyik búvár férfi egyenesen a lány karjaiba sodródott. A sellő megmarkolta a vállát. Letépte róla a ruhát és beledugta a felálló faszt a puncijába. A férfi kezét melleire tette. Lehúzta szájáról az állati tüdőt melyből lélegzett és megcsókolta. A két száj szinte hermetikusan záródott össze. A lány szája tele volt levegővel így a férfi lélegezni tudott. Ám hirtelen valami szívóerőt érzett a lány torkából. Teste elgyengült. Húsa lassan eltűnt. A sellő oldalán szinte pillanatok alatt benőtt a seb. A férfi még élt ám hirtelen valami fogszerű képződményeket érzett a faszába mélyedni. A lány hüvelye nem volt más mint egy módosult száj. Hirtelen a tűhegyes fogak leharapták a férfi farkát. A búvár felordított. A sellő elengedte. A férfi lesüllyedt a vízbe. Két lába között ömlött testéből a vér. A sellő felnevetett és elakart úszni, de hirtelen egy Fehér Cápát látott maga előtt. A cápa dőlt fejjel bekapta a sellőt. A szájában feküdt a halott sellő oldalán több száz vérző sebbel. Fekete haja lebegett a vízben. Ahogy a cápa rázárta a száját mellei „kidurrantak”. A cápa mögött pár sellő jelent meg és kiélezett köveket dobáltak neki. A búvárok előkapták szigonypuskáikat és elkezdték lőni a sellőket.

A cápa mégiscsak egy gyakori állat. És nem öl bosszúból ahogy a sellők tették. Ezenfelül nem olyan számító. Ezekhez a sellőkhöz képest az a cápa egy védtelen kiskutya volt. A szigonyok mind telibe találtak. Azok a sellők akiket nem talált el szigony elúsztak mielőtt a búvárok újratölthették volna a fegyvert. A cápa elúszott szájában a zsákmányával. Ez tulajdonképpen a sellő hibája volt. Mivel az ő vére vonzotta oda a cápát. A búvárok összeszedtek néhány sellőt és elindultak vissza. Az ideiglenes táborban az orvosok felboncoltak egy sellőt. Rájöttek hogy ennek a lénynek azon kívül hogy deréktól felfelé ugyanúgy néz ki semmi köze nincs az emberhez. Olyan volt mint egy hal és egy medúza gerinces keveréke. Puncija csupán egy 2 milliméteres luk volt a vélt punci alatt. Felboncoltak egy „hím” sellőt is és hímvessző gyanánt egy hosszú kb. 20 centis medúzafonál szerű csövet találtak. Ám ez a sellő igazából nő nemű volt. Ugyanis mint rájöttek nem léteznek hímek ebben a fajban. Csupán egyes egyedek hímnősek. Bár ezeknél is a női nem dominál, de meg van a képességük arra, hogy egy másik sellőt megtermékenyítsenek. Így ezek a sellők mondhatjuk, hogy teljes mértékben heteroszexuálisak. A nyílás, amit puncinak néztek egy második száj volt, amelyben a szájban lévőnél sokkal erősebb fogak voltak.

Melleik két részre tagolódtak. Belül tejmirigyek voltak, amelyekből a tejet egy apró cső vezette a mellbimbókba. A mell külső részében volt egy léghólyag. A sellőknek az arcukon és a hátukon volt kopoltyújuk amelyekből a víz egyes szerveken keresztül a mell ezen részébe jutott, melyben már hidrogén, oxigén és nitrogén gáz volt amely vízgőzzé és levegővé állt össze. Ez volt a sellők „búvártartálya”. Amikor boncolták őket találtak egy különös szervet, amely az áldozat vérét és tápanyagait átviszi a sellő testébe. Így gyógyult be a sellő lőtt sebe. Mivel a búvártól „megkapta” a begyógyításhoz szükséges tápanyagot. És mivel kinyilvánították hogy nem emberek, hanem halak. Vacsorára meg is ették őket. Az ízük is olyan volt, mint a halé így eszükbe se jutott hogy magukat a kannibálokhoz hasonlítsák. Ám ezt a vacsorát már máshol fogyasztották el. Egy olyan helyen, ahol újabb kalandok és újabb borzalmak vártak rájuk.