A hajón korán keltünk, szigorú napirend szerint szerveztük az életünket. Mindenkinek megvolt a feladata, kapitány, szakács, műszaki egység, búvárok ültek a reggeliző asztal körül. A munkabeosztásnál figyelembe vettük ki mit vállalt és mire alkalmas leginkább. Jómagam, mint a kutatás megtervezője és irányítója a vitorlás egyik szűk kajütjében rendezkedtem be, műszerek, rádióállomás, térképek meg különböző számítástechnikai cuccok közé.
Harsány nevetéssel fogadták a Cris által nyomatékosított beosztásomat, mert hozzátette:
- Búvár tudománya csak a Cápákat elégítené ki, szívesen barátkoznak ilyen könnyű falatokkal!
Máskor talán ízetlen viccnek vettem volna, amit lejáratásomra talált ki, de most magam is megelégedetten mosolyogtam. Ami a további beosztást illeti, az egyik motorcsónakban Cris, Rony és egy samoai férfi, a másikban Gitta, Depp és a másik samoai. Jessy a konyhában kapott helyet, kitűnő szakács tudományának megfelelően. Kezdetben kicsit vonakodott a feladattól, szívesebben lovagolta volna a hullámokat, de végül megbarátkozott a gondolattal.
Az időjárásnak megfelelően délelőtt korán kezdtük és délután már többnyire fáradságunktól függően fejeztük be a munkát.
A kérdéses partszakaszt ötször három tengeri mérföldes négyzetekre osztottam, ezekből nyolcat helyeztem egymás mellé. Egy-egy ilyen területet aztán további kisebb területekre szabdaltam, amolyan pókhálószerűen, középen a vitorlással. Amikor végeztünk egy ilyen tengeri négyszöggel, felszedtük a horgonyt és a következő középpontjába kivetettük azt. Minden egyes apró területet a motorcsónakkal, ultrahangos radarral átvizsgálták, az eredményeket korszerű jeltovábbítón kaptam, a műszeres feldolgozás eredményeit térképen rögzítettem. Nagyjából ennyi volt a feladat. A többit pedig majd meglátjuk!
Néhány nap alatt jócskán előre haladtunk minden különösebb eredmény nélkül, persze a kecsegtető kilátásokat későbbre vártuk.
Nehezen szoktam meg e kényszerű helyzetemet. Napközben állandóan ülni és meredni a képernyőre, meg fülelni, szó mi szó, szokni kellett. Jessyvel alig találkoztam, néha felment a fedélzetre, ilyenkor beszólt hozzám, megkért kevergessem meg ezt meg azt. Később csurom vizesen jött le a lépcsőn.
Kávéfőzés közben mesélte el - frissítő fürdőt vett az óceánban. Máskor meg, neki is gondjai lehettek a körülményekkel, unalmában - amíg főtt az étel - gyakran kajütjében olvasgatott, félig nyitott ajtaján keresztül sokszor észrevettem.
Esténként samoai társaink, kint a parton éjszakáztak, ahogy mondták - nem bírják a bezártságot.
Így csak mi papalagik maradtunk a hajón. Társaim kártyapartikkal, meg mindenféle gyerekes viccekkel mulatták az időt. Nem nagyon találtam helyemet ekkor sem, néhány online sakk parti is elvette a kedvemet, gyakori vereségek tizedelték idegeimet.
A sakktáblától figyelmemet sokszor eltérítették azok a rejtőzködő pillantások, amiket Gittával váltottunk. Amióta Samoára értünk még nem találkoztunk úgy, ahogy szerettük volna. Az igazsághoz tartozik nem is igen akartuk nagydobra verni viszonyunkat. Bár szerintem Cris tudta, amit tudnia kellett, rokona Depp pedig sejtethette. A hajón egyik este, amikor Gitta után mentem a fedélzetre, semmire sem jutott időnk. Jessy hirtelen feltűnése a lépcsőfeljárón szétriasztott bennünket.
- Ti itt! Csak nem!- mondta és a tat korlátjához támaszkodott.
A várt szerencse végre ránk mosolygott. Hangos kattogás a fülhallgatóban, cikázó vonalak a képernyőn, mindez azt jelentette, valami "horogra" akadt. Azonnal leállítottam a további felderítést és izgatottan jeleztem társaimnak az eredményt. Hamarosan már a vitorláson serénykedtek, vitorlabontás, szélbeállás a többit az erős hátszél elvégezte. A kijelölt pont felett horgonyt vetettünk. A mélységmérő 157 láb-t mutatott. Megnyugodva állapítottuk meg - horgonyaink hossza bőven elegendő a stabilitáshoz. A merülési előkészületek sok időt igényeltek, hiszen a mélység nem tett lehetővé semmilyen kapkodást.
Vezetőkötelet kellet kifeszíteni, akklimatizációs pihenőket kialakítani a víz alatt, csörlőkötél, kompresszor, felsorolni sem tudom mi mindenre volt még szükség. Kettes csoportok húszpercenként váltották egymást. A mobil kamera képe elég jó minőségű volt ahhoz, hogy én is a mélyben érezzem magam. Egy elég széles sziklahasadékban folyt a kutatás. A víz alatti porszívózás türelmes, aprólékos munkát kívánt. Az eredmény önmagáért beszélt, hosszú vasrúd került elő, két oldalán vaslemezekkel. Mielőtt csörlővel kiemeltük, én már biztos voltam abban - a szakállas puska maradványaira bukkantunk. A fedélzeten mindenkit szétvetett az öröm, ha bármelyikünkben volt is kétség vállalkozásunk sikerét illetően, az most már bizonyosan a múlté. Felemeltek, levegőbe dobáltak - féltem, hogy a vízben kötök ki - mindenki gratulált nekem, az ötletért, a "tudományos" kutatásért a kiváló szervezésért. Gitta a nyakamba ugrott örömében, Cris és barátaim pedig hosszan méltatták kimagasló képességeimet. Csak samoai társaink nem igazán értették minek ez a nagy felhajtás egy vascsőért.
Másnapra pihenőt engedélyeztünk magunknak, gondoltuk egy kis lazítás nem árt. Visszatértünk Nuutele-re. Valamennyien a partra mentünk. Az egész napot ott akartuk tölteni, még a helikoptert is oda rendeltük, a pilótával is meg akartuk osztani örömünket. Sűrűszövésű cápahálót feszítettünk a lagúna köré, a hívatlan vendégek távoltartására, még inkább az én megnyugtatásomra. Samoai tartózkodásom alatt még egyszer sem merészkedtem a vízbe. Kísértett az adriai fürdőzéseim emléke, akkor ott folyton valami sötét foltot láttam közeledni felém. Persze csak érzékcsalódás volt az egész, de a cápákkal kapcsolatos komplexusom máig megmaradt. Irigykedve néztem Rony és Jessy bátorságát és ügyességét, ahogy a hullámok alatt siklottak. Végre kiélhettékszenvedélyüket. Estig nem is láttuk máshol őket csak a vízen vagy a levegőben, sóvárogtam utánuk akkor is, amikor ejtőernyővel repkedtek a magasban. Ezekhez, az Új-Zélandi fiatalokhoz nem tudtam közel kerülni, harsány izgő-mozgó stílusuk idegen volt a számomra. Néha fülembe jutottak velem kapcsolatos nem túl hízelgő megjegyzéseik, beképzeltnek és nagyképűnek tartottak, szerintük gyakran elvonulok a társaságtól. Ez a vád fiatal korom óta kísért, úgy gondolom alaptalanul.
Örömünnep kezdődött a parton, a szakállas puska megtalálása bizonyította: közel vagyunk a célhoz!
Samoai társaink finom sült halat ígértek vacsorára, de sokat késtek. Hullámlovas barátainkkal együtt érkeztek, a motorcsónak hangja messziről jelezte jöttüket. A gyomrom is korgott már az éhségtől, amikor Cris sétára invitált. Leakasztottunk egy-egy szárított halat a vékony lecsupaszított pálmaágról s távolabb a többiektől leültünk a homokra. Arról kérdezett milyennek látom a további kilátásokat, mennyi időre lehet még szükségünk a vasládák megtalálásához.
- Néhány napra lesz még szükségünk, ha elég figyelmesek leszünk - válaszoltam határozottan.
- Akkor ideje a singapuri kereskedőt is értesítenünk.
A szárított hal gyakran megakadt a torkunkon, ennek ellenére még néhány technikai részletre kitértünk azután visszamentünk a többiekhez. Úgy gondoltam belemerészkedem a vízbe, a gondolatot tett követte. A cápaháló elég biztonságot jelentett, de így is csak a sekély vízben mertem néhány mulatságos bukfencet bemutatni. A közönségnek garantáltam néhány szórakoztató pillanatot, hangosan buzdítottak bátrabb mutatványokra.
Amikor megelégeltem a sikert, kikászálódtam a langyos fürdővízből. Mire rendbe hoztam magam, finom sült hal illat kezdte befűszerezni a levegőt. Pálmafalevélen roskadoztak az ínycsiklandozó falatok. A sült tengeri halat - szálka nélkül - nagyon szeretem, nem csoda, ha megülte a gyomromat. A többiek inkább a sörös üvegeket emelgették, a hangulat ennek megfelelően emelkedett. A vidám társalgást kezdte felváltani a mókás viccelődés, a harsány marhaságokat pedig az idétlenség uralta el. Rony elég részeg volt már ahhoz, hogy disznó viccekkel merjen szórakoztatni bennünket. Cris és felesége Gitta megelégelhették ezt a műfajt, mert kezdtek búcsúzkodni, a vitorlásra Depp a rokonuk kísérte el őket. Engem is hívtak, de mondván, hogy samoai barátainkkal van megbeszélni valóm, kimentettem magam. Valójában semmi dolgom nem volt velük. Egy nyugodt éjszakai alvásra vágytam, Deppel egy hálófülkében ugyanis nem volt leányálom ez a foglalatosság. Arra vágytam, valahol kint a parton, puha fészekben, lágy szellő ringasson álomba!
A motorcsónak utasaival eltűnt a szemem elől. Rony és Jessy is levonultak a parti, nyitott faházba. A samoaiak valahol távolabb vertek tanyát.
Az óceán alá bukó nap jó éjszakát kívánva elbúcsúzott tőlünk. Elsétáltam a puha homokon, egy távoli megdőlt pálmafa tövébe heveredtem. Langy szellő simogatta az arcomat, távolban ahol az óceán összeér az éggel, széles vörös csík keretezte a tájat. Szerettem a magányt! Ilyenkor arra gondoltam, amire akartam, azzal beszélgettem, akire vágytam, minden, ami körülvett csak velem barátkozott. Hosszan elmerengtem azon, mit keresek én itt, a világ végén?
Halkan nyikorgott a homok valakinek a lába alatt. Jessy tűnt ki a sötétből, kezében sörösüveggel mellém telepedett.
Jessyvel úgy ültünk egymás mellett, mintha vakok és süketek lennénk, csak bámultunk magunk elé.
- Miért jött ide Jessy?- kérdeztem váratlanul.
- Mert szörnyen unatkozom! Amikor a folyón újra jön az ár, mindig ugyanazt a partot mossa.Byron bay, Baya guide, Lonely planet, mindig ugyanazok helyek, ugyanazokkal az idétlen nyápicokkal, sótlan hamburgerral, ugyanabban a discóban mindig ugyanaz a tánc, és este elalvás előtt ugyanaz az önelégült nyögés. Mondja meg nekem, van ebben a világban valami más is? Amikor a hullámok körbevesznek, magukba akarnak zárni, milyen jó eső érzés kisiklani a résen, amit ott felejtettek!
Hosszú csend lett.
- Mondjon már valamit! - követelőzően noszogatott.
- És Rony?
- Most is részeg, mint a tök. Amit adni akart nekem azt már megadta. Már semmiben nem passzolunk egymáshoz.
- Fiatalok még Jessy, még csak most ismerkednek a világgal. Mért gondolja, hogy már mindazt ismernie kellene, amit én, tudok?
- Most még nem akarok többet tudni magánál.- hangja megremegett.
Egy fiatalasszony, jóval fiatalabb, mint én! Mindig mosolygósnak láttam, lányos, csintalan vigyor díszítette ilyenkor az arcát.
- Miért pont én? - kérdeztem, most mertem először rá nézni.
- Amikor villámok hullnak, nem tudja az ember melyik csap belé, csak azt érzi mennyire, perzseli.
Amikor egy magam korabeli férfit a fullasztó trópuson dús, citromos hűsítővel kínálnak, nem sok időt veszteget a moralizálásra. Jessy közelebb húzódott hozzám és tálcán kínálta a frissítőt. Ujjaim között kibomlott a kékes, virágos masni, ami összefogta samoai ruháját, majd ahogy ajkaimmal végig simítottam duzzadó melleit, finom kókusz illat font hálót körém. Egész éjjel egymás izét kóstolgattuk. A távolból közeledő hajnal most csak ennyire adott időt nekünk.
Megjelent a nap a látóhatár szélén, ébresztve a még álmodozókat. Jessy kékes lavalaváját a homokon hagyta és meztelenül fejest ugrott az óceánba. Visszasétáltam a faházhoz, úgy tettem mintha frissen ébrednék.
Éppen a vacsora maradványait tüntettük el reggelire, amikor motorcsónak vágtatott a partra.
Depp izgatottan kérte menjek a vitorlásra, mert Cris nagyon rosszul van. A helikopter pilótát megkértem maradjon, szükség lehet rá. A vitorláson szörnyű látvány fogadott, Crisről ömlött az izzadság, felpuffadó arccal feküdt az ágyon, mozdulni sem tudott. Gitta elmondta - nem megy tőle a vizelet, egész éjjel kínlódik. Cris csak annyit mondott - segítsünk rajta, mert nem bírja sokáig!
Gyorsan átvillant az agyamon mit kellene tenni, de vajon képes vagyok e rá?
Deppet a hajóorvos ládáért küldtem. Katétert kerestem, orvosi kesztyűt húztam. Gittát kiküldtem - készíttesse elő a helikoptert. Crist megkértem legyen erős. A katétert bevezettem a húgycsövébe és lassan felfelé toltam a hólyagig. Enyhe ellenállás után a cső célba ért, a műanyagzacskóba rózsaszínű folyadék kezdett csurogni majd sárgásbarnára váltott és lassan megtöltötte azt. Cris láthatóan megkönnyebbült.
Azonnal a partra vittük, jól tűrte a katéter okozta égő fájdalmat. Csővel a testében helikopterre tettük és felesége valamint Depp kíséretében az apiai kórházba került.
