Miután Crist elszállította a helikopter Apiába, megbeszélést tartottunk a parton. Úgy döntöttünk, hogy vezetésemmel folytatjuk a munkát, Jessy csatlakozik a búvárcsapathoz. Javasoltam a sziklahasadék mindkét oldalának aprólékos átvizsgálását. Délután munkához láttunk. Késő délutánra járt az idő, amikor Gitta telefonált. Cris a Meaole kórházba került, súlyos állapotban van és őreá, már ne számítsunk. Deppel együtt, hamarosan visszatérnek a helikopterrel, de ő sem marad, csak összeszedi a holmiját, és a férjéhez siet, a többit, ha megérkeznek.
Csak másnap reggel érkeztek meg. Gitta elmondta - a férjének prosztata rákja van, azonnal meg kell operálni, az orvosok a gyógyulásról még nem akartak nyilatkozni. Depp velünk folytatja a munkát. Cris akarata, hogy mindent az eredeti tervek szerint végezzünk. Végül Gitta arra kérte a többieket hagyjanak magunkra.
Átöleltük, azután hosszan megcsókoltuk egymást. Mindketten úgy gondoltuk - mi már nem találkozunk az életben. Szemünkből könny cseppent, aztán búcsút intettünk egymásnak. Gitta összetörten szállt be a helikopterbe, lassan felemelkedett, egyre homályosabban láttuk egymást végül eltűnt a szemem elöl. Kis időbe tellett, amíg megküzdöttem érzéseimmel. Este bezárkóztam kajütömbe s reggelig, ki sem jöttem onnan.
Másnap igyekeztünk úgy folytatni a munkát, mintha semmi nem történt volna. Jessy újra elfoglalta helyét a konyhában. Már éjszaka eldöntöttem, ma semmi esetre sem maradhatok egyedül Jessyvel. Megkértem Ronyt cseréljünk beosztást mára, szeretnék én is lemerülni. Amíg a célpont fölé navigáltunk, Jessy hosszú listát nyomott a kezembe mi mindenben szenved hiányt a konyhában, a végére odabiggyesztette " DISZNÓ".
Magamra vettem a búvárruhát és a mélyvízbe ugrottam. Ahogy süllyedtem " szép új világ" tárult ki előttem, színes halak fickándoztak körülöttem, teltebb, redősebb, fürgébb, mind a mély felé csábított. Ahogy vezetek lefelé, egyre több súly nehezedett rám, meredek szirtek tornyosultak, csábító színes csillagok kápráztattak. Lámpásom fénye egyre halványabban világította az utat. A meder alján éreztem magam. Kutattam a kincs után. Ebben a világban, ami körülvett magányosan éreztem magam. Ami éppen most úszott el előttem, kedves, józan, de a rávetett fájdalom szigonyát cipelte. Ami közeledett felém fürgén hajtotta magát fiatal, formás alakjával, s kellette magát csábító mutatványaival, a szemem is belekáprázott, de vajon mi lesz e varázslatos mutatvány után?
Ha majd ismét felemelkedem nem vár e más cifra uszonyos, kifáradt, levegőért küzdő azért, hogy újra életet leheljek belé!
Ahogy hajtottam magam és kotorásztam a kövek között elég bátorságot merítettem ahhoz, hogy benézzek minden lehetséges hasadékba. A kincsért kockáztatni kell. Egyre inkább úgy éreztem csak a siker számit.
Fölöttem néhány cápát láttam, azt hiszem csak körülpillantottak, bátorságomat érezhették, mert elriadtak.
Amikor Deppel újra felbukkantunk a felszínen, csak ennyit mondtam neki - semmi különöset nem találtam!
A hajóra visszatérve vitorlát bontottunk és Lotogafa-ra a főtámaszpontunkra hajóztunk. Erős délkeleti szél fújta a vitorlákat így besötétedés előtt sikerült kikötnünk. A készleteink feltöltése és apróbb technikai karbantartás indokolta a kutatás felfüggesztését. Másnap reggel a fiatal Új-Zélandi házaspárt Rony-t és Jessy-t megkértem szerezzenek be minden szükségest, ami legalább egyhetes nyíltvízen tartózkodáshoz szükséges. Lelkükre kötöttem, hogy európai gyomromnak tetsző harapnivaló is kerüljön a kosarukba. Az egyik samoai férfi kísérte el őket, a másik Deppel a technikai feladatokban segédkezett. Jómagam gépkocsival Taufua-ba utaztam, hogy a szállásunk bérleti díjával kapcsolatban néhány részletet elrendezzek. Nem volt nagy bátorság a vezetés, hiszen itt jobboldali közlekedés van nem úgy, mint Aucklandban. Útközben néhány helybéli kéredkezett fel a platóra, szívesen teljesítettem kérésüket. Az Aggie Grey's szálloda egy trópusi kertben a part homokos kiszögelésén feküdt. Állítólag a polinéziai bevándorlók itt tették először lábukat Samoára háromezer évvel ezelőtt, kifinomult ízlésük bizonyítékául. Újabban romantikus esküvők helyszíneként is reklámozzák a közelben levő kápolnát, amit égetett korallokból építettek. Maga a szálloda minden földi jóval kényezteti azt, aki oda téved. Igencsak sajnáltam, hogy hivatali ügyeimen kívül másra nem jutott időm. Gyorsan végeztem, de a jövet-menet mégsem lett villámutazás. Az út mellett itt-ott ácsorgó samoaiak azt hihették valami új helyijáratot, közlekedtetek, mert lassan egy tucatnyian kéredkeztek fel az autómra. Minden útelágazásnál meg kellet állnom, a le-felszállás ilyenkor elég sokáig tartott, nem lévén első- és hátsó ajtó. Fizetségül egyikük megkínált a helyi specialitásukkal, a kenyérfa gyümölcsével. A helybéliek szerint az égből származik, mások szerint a henyélők teremtették maguknak. A kenyérfa termése nyersen nem fogyasztható így sütve kínálgatta utasom. Nem sok gusztusom volt hozzá, mivel még nem kóstoltam e mennyei mannát, elvettem hát fizetségemet. Menet közben fanyalogva ízlelgettem. Az íze, mint a sótlan keletlen kenyérhéjjé. Amikor az utolsó falat is lecsúszott a torkomon szerencsésnek tartottam magam, hogy nem éppen a szüret idején vetődtem ide.
Délutánra értem vissza, társaim már vártak, azt hitték valami bajom esett. Röviden beszámoltam nekik viszontagságos utazásomról. Este megbeszéltük a másnapi indulást, azután visszavonultam. Nem jókedvemből zárkóztam be hajlékomba, hanem az állandó hascsikarás szólított magányos helyre. Két puffadó érzés között telefonálni próbáltam az Apiai kórházba. Cris állapotáról szerettem volna érdeklődni, de a kapcsolat sehogy sem jött össze. Csak később tudtam meg, hogy elszállították Pagó-Pagóba. Gittát sem sikerült elérnem, így vállalkozásunk vezetőjének állapotáról nem tudtunk semmit. Amikor nagyjából megnyugodtak belső szerveim a hajóra mentem és térképeimmel, valamint a kutatás eddigi eredményeivel bíbelődtem. Új következtetéseket kerestem, amik talán közelebb vihetnek célunkhoz. Egyre inkább megbizonyosodtam arról, hogy közelebb kerültünk a megoldáshoz. Úgy ítéltem meg, az elkövetkező napok sorsdöntők lesznek. Ha a kijelölt területen nem találunk semmit, akkor az egész terv kudarcot vallott.
Reggelre szép derűs napra ébredtünk, csak a vitorlázásra volt alkalmatlan. Szélcsend akadályozta a kifutást, így azt délutánra halasztottuk. Délelőttre szabadjára engedtem társaimat - tegyenek kedvük szerint. Mielőtt kisétáltam volna a homokos partra, váratlanul megjelent a kis samoai szobalány. Először is az ígéretemet kérte számon, megnyugtattam - amit ígértem betartom, de még várnia kell. Elmondtam neki, most mért nem alkalmas a látogatás, látszott rajta a csalódottság. Hosszan beszélgettünk ezután a családjáról. Elmondta, hogy Fidzsi szigetéről származnak, anyai ágon bennszülött volt, apai ágon fehér vér folyik ereiben. Ez mindjárt megmagyarázta kecses alakját. A fidzsi nők, ugyanis európai szemmel kevésbé vonzóak. A lányok többsége sihederségük után elterebélyesedik, alacsony, tömzsi testalkatúak lesznek. Azt hallottam, hogy a prospektuson szereplő, idegeneket csalogató lányok nem is igaziak, hanem részben európaiaktól származnak. Amai a kis szobalány a munkájáról meg a samoai fiúkról kezdett új meg új témába. A fiúkkal kapcsolatban elmesélte, hogy szülei már most felhívták a figyelmét - csak tetovált, és körülmetélt férfival házasodhat. Samoán az olyan embert, akin nincs meg e két fő kívánalom nem is tartják férfinak. Sok érdekes dolgot hallottam még Amai-tól, kedves kis beszélőkéje volt, de kértem hagyjon későbbre is néprajzi ismertetőjéből. Lassan kifaroltam a házból.
A parton samoai társainkat nem láttam, Rony szerint a közeli faluba mentek, valami helyi specialitással akarnak meglepni bennünket. A fiatalember surfdeszkáit rendezgette, csatokkal meg zsinórokkal babrált. Jessyt nem is láttam a környéken. Rony elmagyarázta melyik deszka mire való, melyikkel milyen mutatványokat lehet végrehajtani. Elég tájékozatlan voltam e témában ahhoz, hogy szótlan maradjak. Kezdtem unni az utóbbi percek oktatóinak színes előadásait, így kényszerű bátorságot vettem, hogy langyos fürdőt vegyek. Váratlanul Jessy tűnt fel a habokban, kis szökkenésekkel futott a partra. Letörölte magáról a sós vizet és egy kiszárad pálmafára telepedett. Ahogy közeledtem felé úgy tekeredett a fára, mint egy sellő, bársonyos testével csábítón hívogatta tekintetemet. Hableány volt, aki magának akart, férfira vágyott, mert csak így szerezhetett emberi lelket. Egész teste a csábításra termett. Ahogy mellé értem eszembe jutott Alexandriai Clement " Ne engedd, hogy egy asszony, lebegő uszályban, kifordítson énedből, hagyd ott énekét, mert a halál szolgája, erősítsd meg lelked, s legyőzöd a romlást!"
Most talán Orpheusznál is szebben "énekelt". Mint Odüsszeusz betömtem a fülem, s bár pokolian kínlódtam, így most megmenekültem.
Végre megjött a passzát szél, hajónkkal nekivágtunk a nyílt óceánnak. Hosszú cikkcakkokat rajzoltunk magunk után. Estére megérkeztünk a kijelölt helyre, ahol holnap újra kincsvadászokká leszünk.
A vacsoránál mindenkit friss reményekre bíztattam.
Másnap helyre állt az eredeti beosztás. Depp, Rony és a samoai férfiak búvár felszerelésükkel és a detektorral, motorcsónakjukban útra készen várták, hogy eloldjam a rögzítő kötelet. A szakállas puska helyétől egy négyzetmérföldes terület átvizsgálását kezdték meg. Úgy számítottam jó fél órába telik, amíg elérik a kiindulási pontot, meg előkészítik a merülést. A vitorlás tatján a lépcsőfeljáróról néztem amint lassan távolodnak tőlem.
Gyenge, meleg, buja szél fújdogált, finom kókusz illat kezdte átjárni a levegőt. Jessy hátulról megfogta a kezem, és lassan hátrafelé lelépkedtem a fedélzetről.
Lám a férfi milyen könnyen hajlik a nő csábításának, hát, még ha a fiatalság varázserejével és a szertelen bujaság bájitalával elkábítják! Igaz, a tengernyi sima víz után völgyről dombra, dombról hegyre, a hegyről felhőkbe vágytam. Jessy nem volt kevély, páváskodó nő, akit ki nem állhatnék, meg attól sem kellett tartania, hogy mint régen a házasságtörő asszonynak gyomrot és beleket égető forró ólmot öntsenek a torkába. Persze az is butaság lenne, ha fiatal nő vadászik rám, hagynám, hogy elhibázza. És ami a legfontosabb, kezes bárány a kölykétől megfosztott anyaoroszlán egy visszautasított nőhöz képest. Miután így sikerült mindent megmagyarázni magamnak, nem volt mit tenni, elmélkedések helyett inkább irány az ágy. Amikor a kajütjébe értem még nem tudtam hova kerültem. A pokol kínjai kergetnek majd gyors menekülésre, vagy a mennyországban a gyönyör bír hosszan maradásra? Meztelen testünkkel siklottunk egymásra, szorosan körbefontuk magunkat kielégíthetetlen érzéseinkkel. Ahogy ajkaimmal végig simítottam bársonyos testét, kitárulkozó, feszes combjain megéreztem vágyait. Amikor ölébe hajoltam, önkéntelenül felsejlett előttem: milyen módon elégítsem ki étvágyamat?
Fiatal koromban Pécsen a Mecsek Cukrászdában finom sütemények kínáltatták magukat a vitrinből, a Női Szeszélyt állva, gyorsan és nagy darabokban habzsoltam. Hamar végeztem vele, mert szűnni nem akaró étvágyamat hamar kielégíthettem a vitrin polcairól. Mostanság amikor néha Budán, a Szamosban, bordó bársony fotelban ülve, márványos asztalon elém került egy kecses formájú krémes, először finom vanília illata bódított, azután hosszadalmasan a legapróbb darabokon is nyalakodtam. Nem siettem, mert nem tudtam - mikor jutok újra ilyen csemegéhez?
Nem volt kérdés számomra, hogy e fiatal nő minden porcikáját sokáig kell, hogy ízlelgessem.
Először szerelmes dalommal alélt álomba ringattam a kéjt, majd amikor Jessy ölembe fonta testét, levegőért kapkodtam, mint az újszülött, s dús keblein sokáig csüngtem akár a csecsemő.
A puttók sokáig repkedtek felettünk, végül megpihentek és halkan elillantak.
Ezt a napot követően minden nap csúszott a konyhai teendő. A búvárok étkezései rendszertelenebbek lettek, később Jessy már este elkészítette a másnapi ételféleségeket. Ételhordókba csomagolta, mondván időt takarítanak búváraink azzal, hogy nem kell ingázniuk a vélt lelőhely és a vitorlás között. Egyetértően bólogattam - igen ez a legkézenfekvőbb!
Jessyvel azt hiszem, nagyon jól éreztük egymást, a szó igazi értelmében is így volt. Egyszer, amikor boldogan feküdtünk, szóvá tette - Ronyval utálatos szeretkezni, fájdalmas és durva vele.
Ha a kehelybe nagy ostya kerül?
Mindketten úgy viselkedtünk, mintha áldozati bárányok lennénk, feláldoztuk magunkat a másikért.
A napok első fele mámorban tellett a vitorláson, másik fele bánatosan. Jessyvel mi már megtaláltuk, amit kerestünk, a búvárok még semmit sem találtak.
