Reactorfighter - Befejezés

És ennek immár négy éve. Reactorfighternek végleg nyoma veszett az emberek között, soha senki nem látta őt többé. A rendőrök természetesen őrizetbe vettek minket akkor, kihallgatásokra hurcoltak, és többször megeskedtek minket a titoktartásra. A szokásos szöveget adták be, hogy egy új katonai repülőgép tesztelését látták véletlenül. Attilának kis híján az állásába került a dolog, nekem meg szintén kis híján a szabadságomba. A rendőröket módfelett érdekelte, mit keresett nálam az ő töltött fegyvere. Mikor aztán elolvasták a füzetet, és a jegyzeteket, amiket a házból szereztünk, némi huzavona után elengedtek mindannyiunkat, és kicsit megkésve ugyan, de elkezdték az országos körözést Reactorfighter ellen, noha tudták, hiábavaló az egész. Magyarország legostobább rendőre is tudta, hogy amit láttunk, nem kísérleti gép volt, nem is hőlégballon, de nem is csoportos hallucináció.

Ez megtörtént, és mi részesei voltunk. Azóta is rengeteget gondolok rá, számtalanul eszembe jut az a sötét éjszaka, mikor a hatalmas ufó ott lebegett nem sokkal fölöttünk, és szemtől szemben álltunk Reactorfighterrel, aki valaha egyik osztálytársunk volt, és aki valamilyen úton-módon megtalálta a lehetőséget az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvételre. Szövetségre lépett az idegenekkel. Ez megmagyaráz mindent, hogy honnan ered a hatalma, viszont, hogy miért kapta, még mindig nem tudni. Ha van is rá magyarázat, az mostmár a hatóságoknál van, akiket rendkívül felcsigázott az a tény, hogy egy frissen avatott hadnagyuk eltűnt, és hogy hogyan tűnt el, valamint, hogy kiket pusztított el, és hogyan lehetne felelősségre vonni. Önszorgalomból kicsit utánajártunk még Bettivel a neveknek: Az első három nem volt kérdéses, a következő három pedig már ismerős volt a Nemzetvédelmi Egyetemről.

Igen, a hatóságok elvitték Reactorfighter holmiját, beleértve a lapokat is, amiken azok a bizonyos tervezetek voltak. Az magyarázatot adna arra, hogy Reactorfighter miért kapott hatalmat, esetleg ő is egy „kiválasztott”, mint oly sok egyéb ember is a világon, akikről olvasott. Reactorfighter számítógépét is elvitték, de nem sokat értek vele: Az összes benne lévő kártyát, a merevlemezt, és az összes adathordozóját magával vitte. Egyedül azok a bizonyos lapok beszélhetnének, de azokat természetesen mind elvitték. Elképzelhető, hogy csupán rövid tő-mondatok, félszavak, és titokzatos megfogalmazások szerepelnek rajta… mint ahogy ő beszélt mindig. Rejtélyesen, mert ő maga is az volt.

Az a bizonyos álom, amit a vonaton láttam, szintén kísért engem, de közel sem annyira, mint az utolsó találkozásom ővele. Vajon hova vitték? Miért vitték el? És mi a szándékuk ővele? Reactorfighter az eszközük, vagy a barátjuk?

Ezek a kérdések valószínűleg örökké nyitva fognak maradni. Olyan sok a „talán”, a „meglehet”, és az „elképzelhető”. Számtalanszor előjönnek ezek a kérdések. Mi van, ha visszatér egyszer? Mi fog történni, ha egyszer újrakezdi különös küldetéseit a Föld nevű bolygó ezen kicsi részén? Mi van, ha még nem fejezte be a feladatait? Akkor valószínűleg újra hallani fogunk Reactorfighterről. De ez már egy másik történet…

VÉGE (egyelőre...)