Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara
2011. szeptember
******************************
Itt van a kishúgom! Annyira boldog vagyok, hogy láthatom! Már négy hónapja nem találkoztunk. Mindig is nagyon erős kapcsolat volt közöttünk. Mindig elmondtuk egymásnak a titkainkat.
Őt Rain Spencer Dawnnak hívják, és nagyon hasonlít rám. A különbség annyi, hogy neki világosbarna haja van és a szeme is sötétebb, mint az enyém. Az övéi tengerkékek. A bőre nem olyan világos, mint az enyém, de éppen hogy csak sötétebb. Nagyjából 174 centi magas és a múlt hónapban töltötte be a tizenötöt. Vékony testalkatú, kedves, közvetlen és sokkal több a tapasztalata a szerelem terén, mint nekem.
Szóval, bementünk a konyhába és csináltunk magunknak spagettit húsgolyókkal, aztán a nappali kanapéján ettük meg tévénézés közben. Közben pedig beszélgettünk arról, ami az óta történt, mióta nem láttuk egymást.
– Re! El sem fogod hinni! A suli legjobb pasija elhívott randizni.
– És? Mit mondtál? – faggattam, miközben a számba tömtem egy újabb adag spagettit.
– Elmentem vele moziba. De kiderült, hogy egy igaz seggfej. Szóval faképnél hagytam a film közepén. – Tudod, hogy ez nem volt szép – néztem rá.
– Tényleg?... Mégis, mit kellett volna tennem? Mondjam neki azt, hogy nagyszerű srác és csókoljam meg? Nem hinném… Még az a jó, hogy nem húztam be neki. Olyan arrogáns és tenyér bemászó! – grimaszolt.
– Tényleg jó, hogy nem mentél ilyen messzire. Mit szólt hozzá?
– Azt mondta, „Sajnálhatod, amit tettél. Így elhagyni engem. Csak mert csinos vagy, kedves és népszerű! Én is jóképű vagyok! És persze népszerű is! De tudod mit? Adok még egy esélyt. Randizhatunk még egyszer. És talán megengedem, hogy megcsókolj.”
– Te jó ég!... Miért nem húztál be neki? – mondtam utálkozva.
– Akkor büszke lehetsz rám, nővérkém. Mert megtettem. Igen. Ötször is. – Azzal felemelte a kezét és én adtam neki egy ötöst.
– Pontosan ezért nem randizom senkivel – forgattam a szemem.
– Ha sosem randizol egy sráccal sem, sosem lesz barátod és egész életedre egyedül maradsz. Ami azt jelenti, hogy sosem kapod meg az első csókodat. És sosem házasodsz meg – mondta Rain furcsa kifejezéssel az arcán.
– Rain! Ne dramatizáld túl! Majd fogok randizni, ha úgy érzem, eljött az ideje – mondtam nyugodtan.
– Tényleg? És mikor lesz az? Soha napján?
– Talán, majd ha húsz éves leszek. Vagy huszonegy.
– Tökmindegy. Na és? Hogy megy a munka?
– Remekül. Összebarátkoztam egy csodálatos fotóssal.
– Ó!... És helyes a srác? – csillant fel Rain szeme.
– Rain! Ő lány.
– A fenébe! – morogta.
– Nagyszerű ember. És igazán csinos. Azt hiszem, kedvelni fogod.
– Tényleg? Mennyire csinos?
– A legszebb lány, akivel valaha találkoztam – mondtam, Freyára gondolva.
– Re!... Tényleg? Ez olyan közhelyes!
– Ó, fogd be! – vágtam hozzá egy párnát.
– Nyugi! Csak vicceltem – nevetett.
– Tudom. Na, add ide a tányért! Elmosogatok.
Összeszedtem a tányérokat, és kimentem a konyhába. Elmosogattam, aztán kivettem két üveg zöld teát a hűtőből, aztán visszamentem a nappaliba és odaadtam az egyiket a kishúgomnak.
– Ó, tényleg! El is felejtettem megkérdezni – mondtam, miközben kinyitottam az üveget.
– Mit? – kezdte el inni Rain a zöld teát. Ez a kedvenc itala.
– Ki hozott be a reptérről?
– Claes. Szóltam neki, hogy jövök. Szóval kijött elém. Ó! És Nesha is itt van. A vendégszobában alszik.
– És Claes a kulcsot is odaadta neked?
– Igen. Tudod mit, nővérkém? Adhatnál egy saját kulcsot is a lakásodhoz.
– Soha! Te csak maradj otthon LA-ben anyával és apával!
– Ne már! Öregem… pedig azt hittem, végre én is kiköltözhetek. Ez a hely annyira klassz.
– Nem költözöl ki. Amíg nem keresed meg a saját pénzedet. És mi a baj az LA-i házzal? Nagy és kényelmes.
– Ja… De te nem vagy ott. Egyedül érzem magam.
– Sajnálom, Rain. Nem tudtam. Mi van a barátaiddal? Hisz annyi van belőlük.
– Ők nem a nővéreim. Ők nem alszanak velem, amikor rémálmaim vannak. Bár… talán néhányan mégis. De akkor is…
– Akkor hívd át Mirandát és Ashley-t, hogy aludjanak veled! Nem is hiszem el, hogy még annyi év után is félsz a rémálmoktól – kuncogtam.
– Pedig igen. Néha áthívom Mirandát és Ashley-t. Néha mindkettőjüket. De Mirandát jobban kedvelem. Olyan aranyos!
– Remélem, biztonságban van – viccelődtem. – Nem tettél vele semmit, ugye?
– Talán… – gondolkodott el.
– Úr Isten! Rain Spencer Dawn! Mit műveltél vele?
– Nyugi, Re! Nem ejtettem teherbe, vagy ilyesmi.
– Te… lefeküdtél vele?
– Nem… Csak néha megcsókol. Sosem mentünk tovább a csókolózásnál. Még szűz vagyok – mondta pánikba esve.
– Megleptél. – Egy kicsit megnyugodtam.
– Miért olyan meglepő?
– Nem gondoltam volna, hogy a lányokhoz vonzódsz. Nem mintha ellene lennék. Csak meglepett, hogy semmit nem szóltál erről.
– Nyugi, Re! Csak barátok vagyunk. De nagyon kedvelem őt. Te még sosem éreztél ilyet egy másik lány iránt?
– Igazából… én is így érzek.
– Ki iránt?
– A fotós. Akiről már meséltem neked – mondtam szégyenlősen.
– Ó… úgy értem… Váó!... – Rain úgy bámult rám, mint ha csak UFO-t látott volna, vagy valami.
– Mi az? – kérdeztem zavartan.
– Az első kapcsolatod. Végre itt az első kapcsolatod! És egy másik lánnyal!
– Igen. Az első kapcsolatom.
– Biztos nagyon csinos. Vagy nagyon kedves.
– Igazából mindkettő.
– Mondj el róla mindent!
– Hol is kezdhetném?
– Mond el a nevét! És hogy hogy néz ki.
– Freyának hívják. Freya Aslin Platt.
– Tetszik a neve. Olyan aranyos.
– Igen. De nem csak a neve.
– Istenem!... Meghalok a kíváncsiságtól. Mond el! MOND EL! – öltötte magára Rain a könyörgő arckifejezését. Úgy nézett ki, mint aki majd meghal az izgatottságtól.
– Tudod mit? Talán felhívhatom őt és elmehetnénk együtt vacsorázni. Úgyhogy megnézheted magad. Legalábbis ha nem túl elfoglalt. Mit mondasz?
– Jó ötlet. Hívd fel most! Még csak nyolc óra van.
– Oké…
Felkaptam a mobilom és keresgélni kezdtem a számok között. „Freya Aslin Platt” Megtaláltam. Lenyomtam a hívó gombot. Kicsöngött.
– Hangosítsd ki! – kérlelt Rain.
Megnyomtam a kihangosító gombot.
– Halló? – szólt bele Freya a telefonba.
– Hello, Frey!
– Ó, Rea! Te vagy az?
– Igen. Én vagyok – mondtam idegesen.
– Mi újság veled?
– Itt van a kishúgom és… Csak azon gondolkodtam, hogy lenne-e kedved együtt vacsorázni holnap. Velünk. Mit gondolsz?
– A húgod?
– Igen a kishúgom. Elfoglalt vagy?
– Nem. Szabad vagyok holnap. Szeretnék megismerkedni a húgoddal. Ó! És miért nem hívod el a barátnődet is? Claes, ugye?
– Rendben!
– Majd értetek megyek, oké?
– A Lamborginiddel? – kérdeztem zavartan. Az csak kétüléses. Abba nem férünk bele négyen.
– Természetesen nem. Nyugi! Minden rendben lesz. Csak hagyd rám!
– Oké. Akkor este hét megfelel?
– Tökéletes. Találkozunk akkor.
– Oké. Hello!
Letettem a telefont. A kishúgom azzal a tipikus ostoba tekintetével nézett rám. Csak ő tud így. Esküszöm, ilyenkor úgy néz ki, mint egy idióta.
– Rain! Hidd el, nem akarnál most tükörbe nézni. Förtelmes az arcod. – Próbáltam nem röhögni.
– Fogd be, Re! Csak hívd Claest és beszéld meg vele a holnapot!
– Miért nem hívod fel te? Nekem le kell zuhanyoznom. Nem akarok úgy lefeküdni, hogy ragadok a zsírtól.
– Rendben. És, egyébként, Claes tus a kis kapcsolatodról?
– Pontosan tudja.
Bementem a fürdőszobába. Megengedtem a zuhanyt és levetkőztem. Beálltam a zuhanyrózsa alá és megmostam a hajam és leöblítettem a testemet. Hallottam Raint, ahogy Claesszel beszél. Annyira hangos volt. Nagyon izgatottnak tűnt.
Egy hónapja nem láttam Freyát. Annyira hiányzott. Azok a szemek. Az az arc. Az az érintés. Hallottam a szívverésem. Egyre gyorsabban, gyorsabban és gyorsabban.
Elzártam a csapot, felkaptam a törülközőm és megszárítkoztam. Magam köré csavartam a törülközőt és odaléptem a mosdóhoz, hogy megnézzem magam a tükörben. Kipirultam. Megmostam az arcom és a fogaimat. Bementem a hálóba és felvettem a fehérneműmet, a sortomat és a hálóingemet. Elhevertem az ágyon Rá gondolva. Rá, aki ezeket az érzéseket váltotta ki belőlem. Azokat az érzéseket, amiket sosem éreztem azelőtt. Fájdalmas volt és mámorító egyszerre. Még mindig hallottam, ahogy Rain csacsog Claesszel a telefonban. Tényleg túl hangosak.
– Rain!
– Mi az?
– Vonszold ide a seggedet, és aludjunk végre! Iskolába kell mennem holnap és Claesnak is.
– Rendben, nővérkém! Csak egy pillanat.
Hallottam, ahogy a hálószoba felé rohan. Kinyitotta az ajtót és rám vetette magát.
– Áú! Tudod, hogy ez fáj!
– Tudom. Épp ezért csinálom.
– Te kis taknyos! – nyomtam egy barackot a fejére.
Felnevetett és lemászott rólam. Mellém kúszott és magára húzta a takarót. Felkeltem és lekapcsoltam a lámpát, aztán visszafeküdtem mellé.
– Jó éjt, nővérkém! – adott egy puszit az arcomra.
– Jó éjt, Rain!
Megpusziltam a homlokát és szétkentem a hüvelykujjammal.
Egy pillanat alatt álomba merültünk.
Ui.: A képen Emily DiDonato alias Rain Spencer Dawn
