Rea - Egy leszbikus románc története 20. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

*****************************************************************

Freyával épp úton voltunk vissza a városba a nem túl boldog testvértalálkozó után. Végül olyan vitába keveredtek, amit Freya inkább nem akart folytatni. Az egyetlen hang, ami betöltötte akkor a kocsit, a Lamborghini tövig nyomott gázzal dübörgő motorja volt. Freya folyamatosan az utat bámulta. Csak néha pillantott rám egy-egy másodpercre.
A vonásai kemények voltak, engem pedig egyre jobban aggasztott, hogy mi járhat a fejében. Nem volt szokása így viselkedni. Beharaptam az alsó ajkam és csak csendben meghúztam magam, amíg a lakásomhoz nem értünk.
Miután leparkolt a bejárat előtt, felajánlottam, hogy jöjjön fel és töltse nálam az éjszakát. Aggódtam, nehogy valami hülyeséget csináljon, miután egyedül hagyom. Még a végén összebalhézna valaki idegennel, vagy, amilyen gyorsan hajt, elütne valakit. De szerencsére elfogadta az ajánlatot.
Miután felmentünk, csak ültünk egy ideig némán a kanapén, míg végül meg mertem szólalni.
- Elmondod, hogy most mi lesz? - kérdeztem halkan.
Egy ideig csak gondolkodott, én viszont nem bírtam tovább.
- Kérlek... Tudni szeretném.
Óvatosan fürkésztem az arckifejezését, de már nem úgy tűnt, mintha dühös lenne, úgyhogy lassan mellé kúsztam és a szemébe néztem. Ő pedig viszonozta a pillantásomat.
- Most már nyugodtan beszélhetünk, hogy ide értünk. Ha út közben hozod szóba, talán még őrültebben száguldozok.
Némán hálát rebegtem, hogy képes voltam kellő ideig befogni a számat.
- Szóval, itt tartunk – sóhajtott. - Az a kis pelenkás néha igazi seggfej tud lenni... Beszéltem neki Kelly-ről és hogy milyen szörnyen érzi magát, hogy az én kishúgom fűvel-fával megcsalja őt. Tudod, mit válaszolt erre?
- Ööö... nem – haboztam.
- Azt mondta, hogy fogjam be és leribancozott. Aztán a fejemhez vágta, hogy én sokkal nagyobb szoknyapecér vagyok nála... De mégis miért beszélnék vele? Csak nem akarom, hogy ő is olyan legyen, mint én voltam egykor. Ez csak időpocskolás. De ő persze egy szavamat se hallotta meg.
Ez volt az első eset, hogy igazán dühösnek láttam őt. Nem fogok hazudni, megrémített.
Hangosan felsóhajtott és elnyúlt a kanapén.
- Most mégis mit csinálhatnék vele? - motyogta.
Gyengéden felemeltem a fejét és az ölembe fektettem, hogy gyengéden simogatni kezdjem az arcát. Megfogta a kezem és gyengéden megszorította. Úgy tűnt, lassan megnyugszik. Felmosolygott rám, majd a tarkómra simította a kezét, magához húzott és megpuszilta a számat.
- Sajnálom, hogy így rád zúdítottam mindent. Megijesztettelek?
- Nos, egy kicsit. Nem sűrűn látlak ilyennek.
Kedvesen rám mosolygott és halkan elsuttogott egy „Sajnálom”-ot.
- Semmi gond, Frey. Inkább aludjunk, jó? Kezd késő lenni.
Megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem őt. Miután átöltöztünk, egymás karjaiba bújtunk és mindenféle semmiségekről beszélgettünk, amíg mindketten álomba nem merültünk.
Reggel kibontakoztam az öleléséből és egy pillanatig csak gyönyörködtem békésen szendergő arcában, mielőtt kivánszorogtam volna a reggeli zuhanyomat elvégezni, majd készítettem reggelit.
Ekkor hallottam meg a csengőt. Odakint pedig egy újabb meglepetés várt. Iris állt az ajtóm előtt, úgy vigyorogva, mintha ő lenne a Télapó legszebb ajándéka, amit csak kaphatok.
- Helló! - mosolygott továbbra is és átnyújtott egy csomag péksüteményt.
- Hali, Iris! Ööö... ne haragudj! Nagyon meglepett, hogy itt látlak.
Félre álltam, hogy beengedtem, ő pedig belépett és körbenézett a lakásban, mielőtt megállt előttem és rám villantotta a világ létező legártatlanabb mosolyát.
- Azt látom. A nővérem itt van? Kerestem a házában, de ott nincs.
- Igen. De még alszik. Épp reggelit készítek. Csinálok neked is.
A hűtőhöz léptem és elővettem némi bacont és tojást.
- Ó, köszi. Hadd segítsek!
- Nem, köszi! Megoldom. Helyezd csak kényelembe magad! Készítek egy kis baconös rántottát. Elmajszolhatjuk hozzá a péksütidet is.
- Mmm... jól hangzik. És sajnálom, hogy ilyen korán zargatlak. Remélem, nem egy romantikus reggelibe pofátlankodtam bele egy forró éjszaka után. Ugye nem emiatt olyan fáradt?
Egy ideig csak hallgattam, emésztve a szavait, miközben az arcom egyre jobban elvörösödött.
- Ööö... nem... Semmi... semmi ilyesmi nem... Mi még soha...
Elcsuklott a hangom és lesütöttem a szemem, ahogy még jobban elpirultam. Miért vagyok ennyire zavarban? Úgysincs semmi köze hozzá.
- Mi? Tényleg? Nem hittem volna, hogy Freya ilyen türelmes.
Némán sütöttem tovább, majd tányérra szedtem a reggelit. Iris is helyet foglalt az asztalnál, közvetlenül mellettem. Némán ettünk, miközben kerültem a szemkontaktust. Zavarba ejtő volt, ahogy kereste a pillantásomat. Annyira leszegtem a fejem, hogy a hajam már észrevétlenül is a tányérba lógott. Hirtelen megéreztem az ujjait, ahogy végigsiklanak a tincseim között. Azonnal felé kaptam a fejem, ő pedig a fülem mögé tűrte a hajam. Az arcom lángban égett, az övén pedig láttam az elégedetten szétterülő mosolyt.
- Nyugi! Csak helyreteszem a hajad. Nem kell így viselkedned, tudod jól. Nem tudnál egy kicsit megnyugodni? Ha az megnyugtat, Freya előtt szóba se hozom a mi kis beszélgetésünket.
- Ööö... oké...
Pár pillanat múlva léptek zaját hallottam a hálószoba felől. Hallottam, ahogy Freya kikászálódik az ágyból, majd fogat mos, hogy aztán kivánszorogjon a konyhába. Amikor meglátta Irist, megmerevedett az ajtóban és csak bámult rá.
- Te mit keresel itt? - szűrte a fogai között.
- Neked is jó reggelt, nővérkém! Látom, repesel az ötömtől, hogy láthatod az egyetlen kishúgodat.
A feszültség tapintható volt közöttük, én pedig igyekeztem a lehető legkissebbre összehúzni magam, mintha ott se lennék.
Freya horkantott egyet.
- Ezt inkább hagyjuk! Mit akarsz?
Iris sóhajtott egyet és felállt, hogy odalépjen Freyához. Pár pillanatig csak egymás szemébe néztek és a feszültség egyre csak nőtt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem rémültem halálra és nem rettegtem attól, hogy a végén itt rendeznek iszapbirkózást a konyhám padlóján. De végül, legnagyobb megdöbbenésemre, Iris átölelte Freyát.
- Sajnálom, oké? Elvetettem a sulykot tegnap. Már megbántam, amit mondtam.
- Semmi baj. Én is legalább annyira hibás vagyok. Nem lett volna szabad a te ügyeidbe ütnöm az orromat. De nem tudnék Kelly szemébe nézni, ha nem próbáltam volna meg.
Freya gyengéden összeborzolta a húga haját, majd viszonozta az ölelész.
Tökéletesen átéreztem, min mennek keresztül. Elvégre nekem is van egy kishúgom, szóval tudom, milyen a testvérviszály. Mióta külön élünk, olyan ritkán látom őt, hogy a veszekedés csak időpocsékolás lenne. Ahogy figyeltem Freyát és Irist, nagyon kezdett hiányozni Rain. Bármilyen kis pelenkás is, nagyon szerettem volna, ha most itt van.
A kölcsönös bocsánatkéréseket követően Iris azt kérte, mindannyian foglaljunk helyet, majd beszélni kezdett Kelly-ről és hogy hogyan érez a kapcsolatukat illetően. Kiderült, hogy tényleg kedveli őt és inkább feladná a futó kalandokat, csak hogy Kelly-t boldoggá tegye.
- De nem tudom, képes vagyok-e rá – sóhajtott.
- Miért ne lennél? - vontam fel a szemöldökömet.
- Mi van, ha magányos leszek? Ha valaki, te tudod, milyen egy modell élete. Ritkán lenne ott velem. Utálok egyedül lenni, ő viszont nem lenne ott. Mégis, mit tehetnék?
- Hallottál már valaha azokról az emberekről, akiket „barátoknak” hívnak? Olyanok, akikkel kimozdulhatsz, de nem fekszel le velük – mondta Freya szarkasztikus hangon.
- Pff! Olyanból egy rakatom van. De unom már, hogy folyton be akarnak férkőzni a bugyimba. Hogy tudnék ellenállni? - sóhajtott drámaian.
- A fenébe is, Iris! Jobban túltengenek a hormonjaid, mint hittem. Mégis, hogy érted ezt el? A suliban volt egy csomó srác, akik nyáladzó vadállattá tudtak változni, ha lányokról volt szó, de ez akkor is más... Nem minden lány bi vagy leszbi, tudod? Túlliheged a dolgot – forgatta Freya a szemeit.
- Bármelyik lánnyal barátkozok a suliból, az a végén mind össze akar jönni velem. Bennem lenne a hiba?
- Pontosan hány lányról is beszélünk?
- Nem olyan sokról. Ötről, talán.
- A fenébe is, Iris!
- Elég volt az én szexuális életemből! Valami másról szeretnék beszélni. Anya hívott tegnap este. Jövő héten haza jönnek és nagyon szeretnének beszélni a... tudod miről.
Freyára néztem és egyértelműen le tudtam olvasni az arcáról, hogy ideges. Egy pillanatig csendben maradtam és éreztem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver. Most mégis mi lesz? Hogyan tovább?

Folytatása következik!