Egy sötét világ 5. rész

Leon benyitott a szobába. El kellett ismernie, hogy nagyon szép volt. Baldachinos ágy, kilátás a gyönyörű kertre. Egyenes a fürdőbe ment. Elvetkőzött és letusolt. Miután kiszállt, a derekára csavart egy törölközőt és végignézett magán. Meg volt elégedve a látvánnyal. Emma mondta, hogy rohamosan javulni fog a kondíciója és nagyon erős lesz. Teste tökéletes volt. Szinte meg tudta számolni a kockákat a hasán. Barnás szőke haját összeborzolta, így az ég felé meredt. Ekkor kilépett a fürdőből. Az ágyon ott ült Emma. Mindketten meglepődtek. Emma azon, hogy Leon milyen helyes. A fiú előtte állt meg, izmos hasán vízcseppek folytak lefelé. Leon pedig azon, hogy emmát itt találja. Emma kicsit elpirult és levette szemét a fiúról.

- Csa... csak azért jöttem, hogy gyere le a parkba fél óra múlva.

Leon gondolkodva a hajába túrt.

- Stevennel megbeszéltük, hogy körbevezet.

- Nem érdekel! - csattant fel Emma. - Én vagyok a tanítód, engedelmeskedned kell. Lejössz! Most!

Leon elmosolyodott.

- Felöltözhetek?

- Utálom a tinédzsereket! - mondta, majd kirobogott a szobából.

*

10 perc múlva Leon is a parkban volt. Emma már bemelegített.

- A földre! - hallatszott az utasítás. - 50 fekvőtámasz.

Leon még mindig mosolyogva elkezdte csinálni.

- Az első átváltozás után még erősebb leszel. Aztán már saját magadtól is átváltozhatsz. Nem kell hozzá a hold.

- Átváltoznál a kedvemért?

- Nem!

- Akkor nem is tudsz!

- Figyelmeztetlek, ne bosszants fel!

- Semmit nem tudsz te!

Emma teste megremegett. Átalakult és a fiúra vetette magát. Leon észrevette a veszélyt. Gyorsan megfordult, felszaladt a fára és átfordult a farkas felett.

- Azta! Láttad ezt? Wow! - visszafordult, de ekkor már Emma állt előtte. Fogta magát és ököllel arcon csapta. Leon elterült.

- Hát ezt miért kaptam?

- Mert idegesítő vagy!

Ekkor megjelent Josh.

- Hű, Leon, hogy van az arcod?

- Túlélem.

Josh átölelte Emmát. - Elvihetlek vacsorázni?

Emma bólintott, majd Leonra nézett.

- Menj fel. Majd holnap találkozunk. - azzal Joshhal elmentek.

**

Leon ezután találkozott Stev-el. Lementek a biliárdterembe és elmesélték egymásnak, hogy milyen napjuk volt.

- Emma és Josh... szóval... ők együtt vannak?

- Hellyel-közzel. De miért kérdezed?

Leon nem válaszolt.

- Mikor lesz holdtölte?

- Még két nap. De érzem... mármint másnak érzem magamat.

Steve habozott.

- Levisznek majd a ketrecbe?

- Igen.

- Ha akarod én... szóval ott lehetnék veled.

- Nem szükséges. De köszi.

Még párat játszottak aztán elmentek lefeküdni. Letelt az a két nap. Leon tudta, hogy éjszaka át fog alakulni. Még egyszer utoljára látni akarta a szüleit. Felsietett Lowoa professzohoz és bekopogott.

- Szabad!

- Uram.

- Leon, ifjú barátom. Miben segíthetek?

- Ön azt már tudja.

A professzor lehorgasztotta a fejét.

- Látni akarod a szüleidet. Utoljára.

- Kérem...

- Leon, ma lesz holdtölte. Nem engedhetlek ki. Végzetes következménye lehet.

- Visszaérek addigra ígérem. Gyors vagyok.

- Nem lehet.

Leon szemét elöntötték a könnyek.

- Kérem...csak pár percre.

Lowoa professzor felsóhajtott.

- Legyen hát.

Leon már ott sem volt.

***

Odaért a régi házukhoz. Az ablak alá lopakodott és benézett. De amit látott attól meghűlt a vér az ereiben. Egy kb. 1 éves kislánnyal játszottak. Világos volt, hogy örökbe fogadták. Őt már el is felejtették. Leon elrohant. Leült egy padra és a kavargó érzelmek hullámként törtek rá. A felhők mögül előbukkant a hold. Egyszerre elakadt a lélegzete, a földre esett és vadul remegni kezdett. A bőre kezdett leválni a testéről, feje megnyúlt, fogai élesek lettek. Pár perc leforgása alatt átalakult. Nem tudott gondolkodni. Ölni akart. Elindult a házuk felé.