Egy sötét világ 3. rész

Másnap reggel Leon bágyadtan ébredt. Úgy érezte tüzel a teste. Megpróbált kikelni az ágyból... sikertelenül. Ekkor Sarah lépett be a szobába.

- Boldog szület... - ránézet Leonra és rögtön odaszaladt.

- Leon, mi a baj?

- Fázom és nem érzem jól magam.

Sarah rárakta kezét a fia homlokára. Tűzforró volt.

- Na jó megyünk a kórházba.

- Apa merre van? - suttogta erőtlenül.

- Nemsokára jön.

Leon mondani akart valamit, de elájult.

*

A kórházban tért magához. A kezébe infúzió volt bekötve. Oldalra nézett. Mellette ült az apja, aki kezébe temette az arcát.

- Apa..?

Danny felnézett.

- Leon, hogy érzed magad?

- Nem is tudom. Furcsán.

Amit most fogok kérdezni az fontos. Kérlek legyél őszinte. Tegnap megtámadott valaki?

Leon szívverése felgyorsult. automatikusan a kezére nézett, ami még mindig be volt kötözve. Az apja követte a tekintetét.

- Mit csináltál a kezeddel?

- Azt... azt hiszem megharapott valami..

Danny megsemmisülten rogyott a székbe.

- Mit jelent ez?

A férfi csak a fejét rázta és kiment. Megkereste Saraht.

- Sarah... Leont megharapta egy vérfarkas.

- Nem... ez lehetetlen... azt mondtad..azt mondtad, hogy a munkád miatt mi sosem kerülhetünk veszélybe!

- Sajnálom, nem az én hibám volt... a munkám szabályzata szerint meg kellene ölnöm...

- Daniel! Ő a fiúnk! Az egyetlen fiúnk! - zokogta a nő.

- Van egy másik lehetőség. Létezik egy intézet... hely.. .ahová beadhatjuk... ott gondoskodnak róla... titokban.

- Látogathatjuk majd igaz?

Danny lehorgasztotta a fejét.

- Igaz?!

- Attól tartok nem. De ha ezt nem tesszük meg , meghal. Ez lesz neki a legjobb.

Sarah szeméből csak úgy patakzottak a könnyek.

- Hív az intézetet - mondta, majd elrohant.

**

Kicsivel később Daniel bement Leonhoz. A kezében egy injekciós tű volt, de elrejtette fia szemei elől.

- Még nem is kívántam boldog születésnapot.

- Köszi apa...

Danny megölelte a fiát és a fülébe suttogott.

- Nem számít mi történik veled, én mindig az apád maradok. És mindig szeretni foglak.

Tudom. Én is téged. De mikor mehetek haza?

- Nem hinném, hogy hazajöhetsz. - mondta sírással küzködve. Ezután Leon nyakába szúrta a tűt. A fiú tágra nyílt szemekkel nézett rá.

- Ez lebénít és pár perc múlva már aludni fogsz. Utána elvisznek egy jobb helyre. Oda ahol biztonságosan leélheted az életedet.

Leon egyre laposabbakat pislogott. Fehér ruhás emberek jöttek a szobájába. Alig tudott már beszélni.

- Apa! Ne hagyd, hogy elvigyenek..ne hagyd, hogy elszakítsanak..

Daniel most már nem tudta visszatartani a könnyeit.

- Kérlek, próbálj nekem megbocsátani.

Ez a mondat volt az utolsó dolog, amit Leon hallott az apjától.