Egy sötét világ 4. rész

Leon egy szobában ébredt. Még mindig el volt zsibbadva. Lassan körülnézett. Meg akarta mozdítani a karjait, de azok le voltak szíjazva. ekkor egy férfi jelent meg előtte. Őszes haja és barátságos tekintete volt.

- Üdvözöllek Leon.

A fiú nem válaszolt.

- Most azon gondolkodsz, hogy miért vagy leszíjazva, mit keresel ezen a helyen és hol vannak a szüleid.

- Maga gondolatolvasó?

A férfi elmosolyodott, de nem válaszolt.

- Nos, azért vagy leszíjazva, mert egy vérfarkas elég veszélyessé tud válni a felmérgesedik. Még akkor is, ha ilyen fiatal. Ez a hely, egy különleges intézet, különleges embereknek és teremtményeknek. A szüleidet pedig többé nem láthatod.

Leon mindebből csak egy szót fogott fel. Vérfarkas.

- Én nem vagyok vérfarkas...

- Ó dehogynem. Megharaptak. Az első holdtölte alatt emgtörténik az átváltozás. Jobb, ha belátod, hogy igazam van. És légy óvatos. Az első átváltozás meglehetősen rizikós. Előtte pedig nagyon ingerült leszel. Szóval vigyázz az itt élők testi épségére. Kirendelek melléd egy tanítót. Ő majd elmond mindent amit tudnod kell. Pár perc múlva itt lesz - mondta sejtelmesen, majd magára hagyta a fiút.
Néhány perc múlva egy nő lépett be a szobába. Leon rögtön felismerte a támadóját és a düh elöntötte testét.

- Te haraptál meg! Te tettél azzá, ami vagyok!

A nő nevetett.

- Eloldozhatlak vagy mérgelődsz még?

Leon konokul hallgatott.

- Nekem így is jó. Maradj leszíjazva. Holnap majd beugrok. Jó szórakozást! - azzal kezét rátette az ajtó kilincsére.

- Várj.. oldozz el!

A nő eszméletlen gyorsasággal a mellkasán termett. Leont meglepte a nő közelsége. Egészen közel hajolt hozzá. Leon légzése felgyorsult. Nem tudta megmagyarázni az érzést, ami hatalmába kerítette.

- Ha meg szeretnéd tartani a helyes kis arcocskád, azt ajánlom, hogy tanulj egy kis tiszteletet!

- Oldozz el...kérlek.

- Így már mindjárt más. - Leon pár másodperc múlva szabad volt.

- Mi a neved?

- Emma Forester. Sok mindent kell megbeszélnünk úgyhogy ülj le. - Emma belefogott a történetbe. Elmesélte, hogy milyen intézet ez, milyen emberek vannak itt és mi a feladatuk. Valamint elmondta hogy az ő képessége az, hogy sosem öregszik meg és még a tetejébe vérfarkas is. Örökre ebbe a testbe lesz bezárva.

- Hogy jövök én a képbe?

Emma mosolygott.

- Még a hasznunkra lehetsz. Csak kontrollálnod kell magad. Az első átváltozás borzalmas. Ha jön a telihold, bezárunk.

- Jólvan...

- Ne félj, minden rendben lesz. Megtanítalak mindenre.

- Na persze...

Emma torkából morgás tört fel, ekkor lépett be a szobába Lowoa professzor.

- Mi folyik itt?

- A kölyök az égő tűzzel játszik. - sziszegte dühösen Emma.

- Fékezd magad em. Tudod, hogy még fiatal. Leon menj és nézz körbe. KEresd meg a szobádat.

- Estefelé benézek és helyre teszlek! - mondta Emma.

- Alig várom. - Leon rávillantotta sármos mosolyát és kilépett a szobából.

*

Lesétált a földszintre. Körbejárta az egész házat és meglepődött, hogy milyen sokféle képességű ember van itt. Volt aki láthatatlanná vált, változtatta a színét vagy jeget tudott csinálni. Elért az osztálytermekhez. Hanyagul az ajtónak támaszkodott és hallgatta az előadást. Leon értelmetlennek tartotta az egészet. Vége lett az órának és jöttek kifelé. Leon is indult volna, de a férfi, aki az órát tartotta megszólította.

- Biztos te vagy Leon.

- Akár ő is lehetek.

- A nevem Josh. Tudom, hogy új vagy, de elvárom, hogy bejárj az óráimra.

- Mi a fenének?

- Azért, hogy tanulj valamit te féleszű! - ezt Emma mondta, aki kihallgatta a beszélgetést.

- Á, Miss Forester. A vérfarkasoknak vonzóerejük is van?

Emma kiakadt ezen a pimasz válaszon.

- Teee...

- Jó napot Miss Forester! - mondta egy hang Leon háta mögül. Egy fiú állt ott.

- Szia Steven. Mi lenne ha elvinnéd Leont és megmutatnád neki a szobáját? Mielőtt még átharapom a torkát!

- Azonnal - azzal megfogta Leon könyökét és maga után húzta.

- Mi van veled? Így beszélni Emmával.

- Őa tanítóm...te ki vagy?

- Steven...az élő fáklya.

- Ah-ha...

- Te tényleg vérfarkas vagy?

- Nagyon úgy tűnik.

- Király!

- Egyátalán nem az.

- Bármi baj van, én szívesen segítek. Itt a szobád.

- Köszi.

Steven még egy utolsó pillantást vetett Leonra, majd magára hagyta.