Egy sötét világ

1



Verőfényes nap volt. A fiú egy könyvet olvasott a felhőtlen kék ég alatt. Sarah Monroe az ablakon át nézte fiát, és azon gondolkodott, hogy hogy elment az idő. " Mintha csak nemrég született volna. ÉS már milyen nagy"- gondolta. Ekkor a fiú belépett a konyhába.

- Iszok egy kis narancslevet.

- Rendben, várj csak, a narancslé elfogyott, itt az almalé.- mondta Sarah a hűtőhöz lépve, majd Leon kezébe nyomta az üdítőt.

- Tessék - mondta mosolyogva. Leon mosolyogva vette el, majd újból kült a kertbe. Sarah ezután nekiállt takarítani. Büszke volt az otthonukra. Minden a helyén volt, és mindig pedáns rend uralkodott a házban. Már esteledett, mikor lement, hogy vacsorát csináljon. Mexikói csirkát akart csinálni, de nem volt elég hús hozzá.

- Leon! - kiáltott ki az ablakon fiának. - Menj el kérlek a boltba húsért!

A fiú bejött, megmosakodott és indulni készült.

- Vigyázz magadra!

- Jajj, anyaaa!!!!

Leon kilépett a sötétbe, és nagyot szippantott a levegőből. Éppen tavaszodott. Imádta az ekkor terjengő illatokat. 10 perc séta után betért a boltba, megvette a húst, és indult hazafelé. Le akarta rövidíteni az utat, így betért egy sötét sikátorba. Magában dúdolgatott, mikor hangot hallott maga mögül. Megállt és körbenézett. Egy magas nő sziluettje rajzolódott ki a sötétségben.

- Szia, Leon!

- Honnan tudja a nevemet?

- Téged mindenki ismer, te vagy a kiválasztott. Sajnálom, de ezt meg kell tennem - mondta, majd hirtelen bőre levált testéről, és egy hatalmas farkas állt a helyén. Leont lebénította a félelem. Tudta, hogy apjának valami titkos munkája van... néha azt is hallotta, hogy vérfarkasokat és vámpírokat emlegetnek. De sose hitt ezekben. Most pedig itt állt egy farkassal szemben. A farkas perceken belül rajta termett és beleharapott a karjába. Leon felordított a fájdalomtól, majd összeesett. A farkas visszaalakult nővé, a fiúhoz lépett és a fülébe suttogott.

- Hamarosan megérted majd, miért...

*


Leon lassan magához tért. Alig emlékezett rá mi történt. A kezéből csorgott a vér. Leon eltakarta és hazafutott.

- Hol jártál? Aggódtam!

- Jól vagyok. - hazudta Leon. - Felmegyek átöltözöm.

- Biztos jól vagy? Sápadtnak tűnsz...

- Semmi bajom.

Jó, akkor menj. De siess, mert apád mindjárt itthon lesz.

Leon felrohant a szobájába. Levette pólóját és megnézte a karját. Csúnya marcangolt seb volt rajta. Irtózatosan fájt a keze. Ekkor lentről ajtócsapódás hallatszott, majd Sarah felkiáltott.

- Megjött az apád! Gyere le!

Leon összeszedte magát, bekötötte a kezét és lement.

- Apa!

- Az én fiam! Öleld meg édesapád!

Leon félkézzel átölelte. Daniel ekkor Sarahoz lépett és homlokon puszilta. Leon nagyon szédült, úgyhogy inkább asztalhoz ült. Tálalták a vacsorát. Alig tudott enni, de pár falatot muszáj volt. NEm akarta, hogy szülei megtudják mi történt vele.
Ekkor Daniel odafordult a fiához.

- Olyan szótlan vagy...Minden rendben?

Leon válaszolni sem tudott, olyan hányingere volt, így csak bólintott.

- A holnap a te napod lesz! NEm mindennap 17 éves az ember. NAgy bulit rendezünk!!

- Rendben... Én megyek lefekszem - mondta, azzal kitámolygott a konyhából. Mikor beért a szobájába, amgára csapta az ajtót. Nagyon rosszul érezte magát. Forgott vele a szoba, sebe tüzelt. Leon az ágyra borult, és elájult.