Belépő az Édenbe 23-24. rész

Huszonharmadik fejezet


A külön gép méltóság teljesen ereszkedett le a bagdadi repülőtér betonjára. Végig gurult a főépület előtt, majd megállt a megfelelő kijáratnál. Hozzá kapcsolták a folyosót, majd kinyitották az ajtót. Egy száriba öltözött hölgy fogadta őket. Átvezette a kis társaságot a folyosón, és megkérte őket, hogy rakják a csomagjaikat az átvilágító berendezésbe. Legnagyobb meglepetésükre Adam és Ben Moorgen táskájában egy - egy összerakható fegyver körvonalai rajzolódott ki. Adam szeme rávillant Moorgenre, de az nemet intett a fejével. Innentől szédületesen felgyorsultak az események. A két „bűnös” háta mögött megjelent két-két fegyveres katona, és elvitték őket. A másik három megdöbbent férfit egy buszba tuszkolták. Elvitték őket egy szállodába, és éjjel nappal őrizték az emeletet, ahova elszállásolták őket.

A két férfit az állami börtönbe szállították, és bedugták őket egy cellába. Moorgen beült egy sarokba, és várta a halált.
- Te őrült, azt hitted, hogy megússzuk? - dühöngött Adam
- Már a reptéren is azt jeleztem, hogy nem én voltam. Ennyire azért én sem vagyok idióta! Nem én raktam a fegyvereket a táskába!
- Hát akkor meg ki?
- Nem tudom. Azt hiszed, hogy nem tudták, hogy kik vagyunk? Főleg a kis magánszámod után? Jól elintézted, hogy feltűnőek legyünk!
- Te meg a házasságomat intézted el, jó alaposan! - sziszegte Adam, egész közel hajolva a másikhoz. - Legszívesebben kinyírnálak!
- Én is téged! Túlságosan belemásztál a dolgaimba. - Adam arcába tolult a vér.
- Áruló!!! - kiáltotta, és rávetette magát a másikra. Ekkor bejött egy katona, és leütötte mind a kettőt a puskatussal.

Huszonnegyedik fejezet

Megint egy vasárnap reggel volt. Eva szülei a templomba mentek, ő pedig otthon maradt Bobbal, a hatalmas írszetterrel. A kutya nagyon jó szolgálatot tett, mert Cooper nem nagyon mert a ház közelébe menni. Most is a nappali ablakából nézte a férfit. Az lassan kiszállt a lakókocsiból, nagyot nyújtózkodott, majd ásított egyet. Utána komótosan odacammogott a kapuhoz, és becsöngetett. Eva kinyitotta a bejárai ajtót és kilépett. Két kézzel megfogta a vicsorgó Bob nyakörvét, hogy ne rontson neki a kapunak, vad ugatással, valamint, hogy hallhassa, amit a férfi mond.
- Mit akar?
- Engedjen be asszonyom. Hírt hoztam a férjéről!
- Eszem ágában sincs beengedni magát! - a kutya rettenetesen rángatta, majd hirtelen kitépte magát a fogásból. Ez volt a hiba, mert a jószág egyenesen nekirontott a kapunak vad ugatással. Coopernek sem kellett több, előkapott a zsebéből egy gázsprét és lefújta Bobot. Szegény állat vinnyogva összeesett, mire a férfi átlendült a kerítésen. Eva beugrott a házba, és gyorsan magára zárta.

Aztán a konyhába rohant, és elbújt a kamrában. Fél perc múlva hallotta, amint egy ablak betörik.
- Asszonyom, hol van? Ne bujkáljon, hisz úgy is megtalálom! - hallotta a férfi hangját, majd ajtócsapkodás zaja szivárgott le az emeletről. Aztán a földszint következett. Vészesen közeledtek a hangok, majd hirtelen kivágódott a kamra ajtaja. Eva torka szakadtból elkezdett sikítani, ám hírtelen akkora pofont kapott, hogy beesett a befőttek és a lekvárok közé. Aztán a férfi felnyalábolta bevonszolta a nappaliba, és lelökte a kanapéra.
- Idefigyeljen, most vagy mindent elmond magától, vagy beadom ezt az injekciót, és akkor majd arra is válaszol, amit nem is kérdezem!
- Azt mondta, hogy tud valamit Adamról?!
- Mit keres Irakban?
- Irakban? Nem tudom. - adta az ártatlant Eva.
- Dehogy nem, tudja, hisz olvasta a dossziét.
- Honnan tudja, hogy ott van?
- Láttam este a híradóban.

Eva is látta a híradót előző este. Nem csak Adamot tartóztatták le, hanem a főnökét is. Mind a kettőjüket vád alá helyezték tiltott fegyverviselésért, és kémkedésért. Az asszony úgy gondolta, hogy az egész csak koholt vád, hogy ellehetetlenítsék a bizottságot, vagy értesültek az elnök elleni merényletről, és így buktatták le őket. Minden esetre eléggé kétségbe volt esve, mert ezekért a vádakért halál járt Irakban. Eva egyre azon törte a fejét, hogy Coopert hogyan használhatja fel arra, hogy kimenekítse kedvesét ebből a helyzetből.
- Na nézze, kössünk üzletet. Én elmondom, hogy mi volt a feladat, maga pedig segít kihozni onnan a férjemet. Áll az alku? - Cooper elgondolkodott.
- Jó. De ha nem mond igazat, visszajövök, és egyszerűen kitekerem a nyakát. A feladatot nekem kell végre hajtanom, mert különben nem kerülök soha vissza az aktív ügynökök közé!

- Á, szóval innen fúj a szél?! - gondolta magában az asszony, és így szólt:
- A feladat az, hogy Abu Sehammal találkozzon a nagy felvonulás napján, át kell neki adni azt az üzenetet, hogy” A disznót le kell vágni.” És egy tőrt kell neki adni. Cooper önfeledten vigyorgott.
- Most megölhetném, de amilyen jó szívem van, tényleg segítek visszaszerezni azt a disznó férjét, bár nem tudom, hogy mit eszik rajta!? Menyjen egy hét múlva a Bagdad bárba és ott keresse a csapost. Addigra én tájékoztatom. - Azzal, kisétált a bejáraton, és soha senki nem látta többé a környéken. Eva még egy darabig ücsörgött a díványon fontolgatva, hogy vajon a férfi mennyire vágta át, aztán arra a megállapításra jutott, hogy ha nem is segít neki, de legalább megszabadult tőle. Eszébe jutott, hogy megnézze Bobot, bár irtózott a látványtól. Kinyitotta az ajtót és örömmel látta, hogy a kutya épp akkor tápászkodik föl a földről, és dülöngélve elindul felé. Könnyes szemmel ölelte át az állat nyakát, aztán betette apja kocsijába, és átvitte az állatorvoshoz.

Egy hét múlva Eva a temetőben állt. Ezt a módszert a „Sakál napja” című filmben látta. Ki kell választani egy halott gyermek adatait, aki olyan korú lenne, mint ő. Lekérni a születési anyakönyvét, majd személyigazolványt, és útlevelet lehet kérni a születési anyakönyvre. Talált is egy kislányt, aki egy nappal született csak előbb, mint ő. Susanna Maldivnak hívták. Hatalmas csokor virágot vett a sírra.
- Köszönöm, hogy segítesz megmenteni a férjemet. Ha kislányom lesz, a te nevedet kapja majd. - szomorúan nézte a sírkövet. A kislány mindössze egy napot élt. Kiment a temetőből és beült a kocsiba. A városházához hajtott, és kikérte a születési anyakönyvet. Átment a rendőrségre, hogy elintézze a személyit és az útlevelet, ám itt nehézségekbe ütközött. A tiszt, aki intézte az ügyeit, beütötte a számítógépbe az anyakönyv adatait, majd közölte, hogy a gép azt adta ki, hogy a tulajdonos meghalt.

Eva egy pillanatig tanácstalanul nézett mag elé, aztán sírva fakadt.
- Már megint ez van. - zokogta - A húgom hallt meg! Egy napos sem volt! Ikrek voltunk, és állandóan így járok. Nem elég, hogy ellopták a papírjaimat, még ez a megaláztatás is! - Az ügyintéző, mint az őrült kezdte el nyomkodni a gépet, de nem találta a másik gyerek adatait. Sűrű elnézések közepette kiállította az okiratokat, és soron kívül aláíratta a főnökével őket, így Evának nem kellett várnia, amíg kipostázzák. Aztán az ügyintéző fölírta az iker adatait is, hátha tud majd egyeztetni az anyakönyvi hivatallal is.

Eva egy perccel sem maradt a rendőrségen tovább, mint kellett. Elindult a Bagdad bár felé. A bár környéke csak úgy nyüzsgött az araboktól. Lassan elhajtott az épület előtt, ahol a bár volt, majd úgy döntött, hogy odahívja a bátyját. Felhívta a kocsiból, majd mikor megérkezett, úgy beszélték meg, hogy előbb Paul megy be, majd Eva pár perc múlva utána megy. Így is tettek. Mikor Eva belépett, a bátyja egy sarokban teát iszogatott. A lány egyből a csaposhoz ment.
- Jó napot. Eva Wagner vagyok. Azt hiszem, hogy már várt.
- Á, jó napot asszonyom. Át kell mennie Bagdadba, a Félhold nevű teázóban keresse Ali Hasszánt. A többi már magán múlik. Vigyen jó sok pénzt. - nyújtotta a markát a férfi.
- Most mennyit? - kérdezte Eva.
- Ötven rongy. - átadta neki a nő a pénzt. - Ja a jelszó az, hogy „Kérek egy száraz martinit jég nélkül, mert melegen szeretem” - adta meg az utolsó információt a csapos vigyorogva, majd önelégült pofával elkezdte tovább törölgetni a poharakat.

Eva távozott nyomában a bátyjával.
- Szóval nem tudunk lebeszélni erről az őrültségről? - kérdezte a testvére az asszonyt.
- Látod, hogy megy minden, mint a karikacsapás?
- Féltünk.
- Tudom, de már hamis papírjaim is vannak!
- Honnan? - Eva elmesélte a „Sakál” módszert.
- Én is láttam a filmet, de eszembe sem jutott volna alkalmazni. Ügyes vagy hugi.
- Naná! Egy kémfeleség legyen talpraesett!
- És most hová?
- Az első géppel Bagdadba.
- Van elég pénzed?
- Hát lehet, hogy még kéne.
- Nesze tízezer font. Úgy beszéltük meg az asszonnyal, hogy ennyit tudunk nélkülözni.
- Kösz. Nagyon rendes tőletek. Majd Adam pénzéből megadjuk.

Paul még kikísérte a húgát a reptérre. Eva a postán a folyószámlájára rakta pénzt, aztán megváltották a jegyet. Megittak az indulásig még egy kávét. Eva megkérte a testvérét, hogy amíg távol van, nézzenek egy kicsit többet rá a szüleikre. Biztosan nagyon fognak majd érte aggódni. A hangos bemondó felszólította a bagdadi járat utasait, hogy fáradjanak a hatos kijárathoz. Röviden elbúcsúztak hát, majd Eva eltűnt a kijáraton. A bátyja aggódva nézett utána. Nem csak húgát féltette. Eva több mint három hónapos terhes volt.