A Sárkány torkában 3. 16. rész

Három napja haladtunk már a subtérben. Három feszült napja. Mindenki várta már, hogy elérjük a féregjáratot. Persze ez még csak az első lépés volt. Hiszen a Voyager megérkezésének időpontjától számítva, jó nyolcvanegy nap kell majd a járat megnyílásához. A másik problémát a Rektaariánok jelentették. Igaz azt még nem tudtuk, hogy velünk miképpen fognak viselkedni. És az igazat megvallva sokan nem is akarták megtudni! Én személy szerint azt hiszem ez nem is csoda!
A harmadik nap delelőtjén végre megközelítettük a célpontot.
- Kapitány! A csillagköd látótávolságon belül! – jelentette Tom.
- Vissza a normál térbe! – utasította a kapitány. Tom lassan leállította a térhajtóműveket. A Voyager impulzusmeghajtásra lassított. Valamivel később a másik három hajó is kilépett a subtérből. A csillagköd ott terpeszkedett előttük. Hatalmas volt és gyönyörű! Maga az ismeretlen!

Ebben a pillanatban Mr. Tuvok pultján az érzékelők kijelzője két rövid hangjelzést adott le. Mindenki felé kapta a fejét. A parancsnok helyettes higgadtan válaszolt, miután leolvasta az adatokat.
- Kapitány. Három Rektaarián hadihajó közeledik felénk elfogó pályán. Alig egy perc múlva lőtávolságba érnek. – tájékoztatta a jelenlévőket.
- Élesítik a fegyvereiket! – jelentette izgatottan Harry.
- Mr. Paris! Irány a csillagköd teljes impulzussal! – utasította a kapitány.
Tom jó tiszthez mérten azonnal megérintette a megfelelő gombokat. A Voyager felgyorsított maximális impulzusra gyorsítva meglódult a köd felé. Alig egy-két másodperccel később a romulán és klingon hajó is követte a Voyager példáját.
- Mr. Kim! Nyisson egy csatornát üdvözlő frekvencián! – utasította Kathryn. Úgy gondolta, hogy szépszóval talán sikerül valamit elérnie. Kathryn csak reménykedhetett, hogy Konmel vagy a romulánok nem avatkoznak közbe! Hiszen ha sikerül velük beszélni, akkor talán végre tisztázódhat ez a helyzet.
Harry próbálkozására a komputer egy szabványos elutasító hangjelzéssel válaszolt.
- Nem felelnek!
- Vörös riadó! Pajzsokat fel! – mondta kicsit izgatottan.

Őszintén szólva ebben Harry tévedett. A Rektaariánok ugyanis két-két torpedót engedtek el, szinte ugyan abban a pillanatban. A torpedók hamar átszelték a távolságot, és pillanatokkal később becsapódtak. A Terix és a Haakona minden nélkül kibírták a becsapódást. Bár az utóbbi torpedó egyenesen a bal gondolába csapódott. A klingonok is megúszták komolyabb károsodás nélkül. Nem úgy a Voyager! A hajó hatalmasat rázkódott, miközben nem egy konzol szikrákat hányva kialudt.
- Pajzsok 76% -on! – tájékoztatott minket Tuvok. – Kapitány. Tetrion alapú fegyverrendszereik és multiregenaratív pajzsaik vannak! – mondta vészjóslóan.
- Ez remek! – jegyezte meg Tom cinikusan.
- Mr. Tuvok! Cél a fegyverrendszerük!

A parancsnokhelyettes néhány gomb megérintése után tüzelt. A fézerimpulzusok a közelebbi hadihajó orrába csapódtak. A pajzsaik megvillantak, de komolyabb kár láthatólag nem keletkezett. Ekkor a Rektaarián hajók külön váltak. Az egyik a két romulán hajót még a másik minket és a klingonokat vett célba. Tuvok ismét tüzelt. A fézernyalábok végignyaldosták a Rektaariánok pajzsait, de károsodás megint csak nem keletkezett.
- Kapitány! Pajzsaik túl erősek! Fézereink nem tudnak áthatolni rajtuk!
Hetesnek ekkor támadt egy ötlete. Az elmúlt egy-két percben ugyanis sikerült néhány újabb információra szert tennie
- Kapitány! Az érzékelők szerint a Rektaarián hajók hajtóművei egyfajta zavarómezőt gerjeszt, ami periodikus energiahullámzást idéz elő a pajzsban! Ha sikerülne áthangolni a fézereinket úgy, hogy hasonlítson a pajzson végigfutó energiahullámzásra, akkor talán sikerülne áthatolni rajta!
- Jó ötlet! – dicsért meg Chakotay parancsnok. – Kezdje!
Hetes azonnal bele is kezdett az áthangolásba. Az egész alig fél perc kérdése volt csupán.
- Fegyverzet áthangolva! – jelentette.
- Harry! Küldje át az adatokat a másik három hajónak.

Tuvok ezalatt néhány gombmegérintésével fotontorpedókat zúdított a támadókra. Pillanatok elteltével két robbanás rázta meg a Rektaarián hajó elülső pajzsit. A pajzsaik nagyot villantak de tartották magukat. Most újfent rajtuk volt a tüzelés sora. Pusztító fézertűz és torpedóáradat zúdult mind a Voyagerre mind a klingonokra. Majd a hajó emelte a sebességét és átszáguldott felettünk miközben egy percre sem hagyta abba a tüzelést. Hála Tom kiváló pilótatudásának sikerült a torpedók és a fézerimpulzusok jó része elől kitérnie. Igaz még így is rendesen kijutott belőlük! A klingonok rosszabbul jártak! Megpróbáltak ugyan kitérni de nem sok siker koronázta próbálkozásaikat. Bár a Negh’Var osztályt nem is kitérésre találták ki! Ezt a klingon mérnökök megerősített duplaburkolattal, 25 cm nagyteherbírású páncélzattal és egy Galaxy osztályú csillaghajóval vetekedő pajzzsal kompenzálták. Igaz a pajzsaik nagyokat villantak de ennyi volt az egész.

A Rektaariánok viszont, amikor elénk vágtak, elkövettek egy óriási hibát. Mégpedig azt, hogy így pont a klingon hajó hatalmas, házméretű disztruktorai elé kerültek. Azok pedig szinte azonnal tüzeltek is. A zöldes fényben tündöklő disztruptor impulzusok a Rektaarián hajó hátsó pajzsaiba csapódtak. Az eredménye négy hatalmas robbanás lett. Az idegen hajó pedig tehetetlenül sűrű plazma felhőt maga után húzva sodródott tovább. A Gro’Tahh félvállról véve a dolgokat eleresztett egy lövést a plazmafelhőbe. Az azonnal lángra lobbant és szédítő sebességgel szaladt a sérült hajó felé. A Rektaariánok helyzetét súlyosbította a hajtóműi körül lassan megjelenő, kékes antianyag felhő. Ebben a pillanatban néhány mentőkabin indult az útjára a sérült hajóból. Szinte ezzel egy időben a lángoló plazma elérte a hajót. A mentőkabinok kétségbeesetten próbáltak meg távolodni de egy kivételével mind túlságosan lassúak voltak. Az eddigre már plazmába és sűrű antianyagfelhőbe burkolódzó hajó felrobbant. A gyorsan terjedő lökéshullám megsemmisítette a lemaradt kabinokat. Az utolsó is elég súlyos károsodást szenvedett el. A klingonok nem cáfolták meg önmagukat. Egyik oldalsó disztruptort elhagyta a gyilkos lövés.

Figyelem végre a másik hajó felé fordulhatott. Láthatóan az is rossz bőrben volt! Bal hajtóműve darabokban volt. Burkolatán itt-ott izzó lyukak tátongtak. De nem adták fel. Egy gyors elkerülő manőver kíséretében ütközőpályára álltak a Haakona felé. Tuvok elérkezetnek látta az időt az áthangolt fézerek kipróbálására. Célba vette a jobb hajtóművet és tüzelt! A narancssárga fézerimpulzus könnyedén átütötte az idegen hajó már amúgy is szétesés közelében álló pajzsát. A hajtómű a találat nyomán teljesen kiégett. Tuvok nem akarta megsemmisíteni a támadót de valami keresztül húzta a számításait. Mégpedig egy koherens energia visszacsatolás, mely a hajtóműből eredve pillanatokon belül elérte a Rektaarián hajó reaktormagját. A hatás persze nem maradt el! Az utolsó támadó egy vakító villanás közepette a múlté vált.
- Kapitány. A támadó hajók megsemmisültek!
- Kárjelentést! – mondta Chakotay parancsnok.
Harry lepillantott a pultjára és lehívta a belső érzékelők adatait.
- Az impulzus hajtómű károsodott. Maximális sebességünk így csak fél impulzus. Emellett megszakadt plazmaáramkör és egy-két kiégett relé. – felelte. – A pajzsok 63 %-on üzemelnek!
- Sebesültek? – a kérdést most Kathryn tette fel.
- Nyolc könnyebb sérültről érkezett jelentés. De semmi komolyabb. – felelte.
- A többi hajó?

A sor most Tuvokon volt. Lehívta az érzékelő adatokat majd a már jól megszokott érzelemmentes hanglejtésével megszólalt.
- Elhanyagolható károkat érzékelek csupán. – felelte.
- Hát… ezt is megúsztuk! – jegyezte meg Tom.
- Mr. Paris… - Chakotay parancsnok kiadta volna az utasítást, ám ekkor Tuvok belé fojtotta a szót.
- Tizenkét újabb hajó lépett ki a subtérből két és fél millió kilométerre. – közölte.