Ajándék az idegenektől 04. Elakad a lejátszó

Néhány óra múlva, kicsit pihentebben visszamentem megnézni az utasomat. A kamera addig sem jelzett semmi mozgást, de emberségesebbnek éreztem, hogy néha rákukkantsak. Ahogy belestem, láttam, hogy örült az ajándékomnak, az ölében tartotta a lejátszót, a villogásából láttam, hogy valamit néz… Bekocogtattam az üvegen:
- Látom, öreg, tetszenek a klasszikusok. Mit nézel?
Kicsit felemelte a fejét, s bár egy szót sem mondott, kivert a hideg veríték… A monitor a sisakja üvegrostélyán tükröződött: polipok úszkáltak benne, s mintha a vízben pár meztelen emberi test lebegett volna körülöttük.
Félre ne értsenek, mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok prűd. A háborús filmek és a limonádék mellett volt pár felnőtt film is a lejátszón, de olyan, amin emberek ápoltak volna intim viszonyt a polipokkal, nos, ez még nekem is sok lett volna.
- Kérem! – szóltam rá, mire engedelmesen az áruzsilipbe rakta a lejátszót. Pár másodperces sziszegés után, amíg az automatika fertőtlenítette, ki tudtam venni. Bár az űrkesztyű miatt nehéz volt kezelnem, felnyitottam. A film még tovább ment, éppen egy emberi testet szorongattak a polipok csápjai. Undorító volt. Anno a háborúban láttam, hogy emésztették el a polipok a fogságba esetteket, hogyan oldódott fel az eleven emberi hús a polipok nyálában, nem voltam kíváncsi a látványra. Dühösen a földhöz vágtam, mire végre elsötétült a képernyő.
- No, ide figyelj, öreg – szóltam be a kommunikációs vonalon. – Nekem ez a játék nem tiszta. Maradjunk abban, hogy valami olyasmit csinálsz, ami nekem nagyon nem tetszik. Ha megérkeztünk, átadlak a hatóságoknak, addig csak ellátmányt kapsz, semmi baráti gesztus. Értve vagyok?
A másik az üvegen keresztül esdeklő szemekkel nézett rám. Különös színű, sárgásbarna volt a szeme. Azt hiszem, akkor láttam először, volt benne valami nagyon furcsa. Valami nem emberi.
- Túlélő. Beteg. Segíts.
Abban a pillanatban elkövettem egy hibát, ami kis híján bukásra ítélte a Földi Föderációt.
- Na jó. Ide figyelj. Beadok neked egy ampullát. A fedélzeti droid vérmintát vesz tőled, azt elemzem a fedélzeti számítógéppel, és ha valóban van valami bajod, akkor kitalálok valamit. Rendben?
- Elemzés. Jó. Köszönöm – suttogta alig hallhatóan
Az arcáról lassan foszladozott le a bőr, néhol csak a nyers hús látszódott. Nem tehettem mást, ember volt, segítenem kellett rajta. Legalábbis akkor még így gondoltam.
Amíg a droid a dolgát végezte, visszamentem a pilótafülkébe. A rádió éppen ebben a pillanatban szólalt meg, „már csak ez hiányzott” jelleggel. Rádiózni ellenséges területen nem kimondott életbiztosítás…
- Itt az F-124 irányítás beszél, Futár 45-öt keresem!
- F-124, itt a Futár 45, veszem az adást.
- Futár 45, érkezés -3 napkitörés várható, erőssége piros 4. A kitörés várható iránya tengely 82,3, 46,4, 12,0. Kérem, a megközelítés során kerülje ezt az irányt.
- F-124, az adást vettem. A napkitörés várható iránya tengely 82,3, 46,4, 12,0. Köszönöm!
- Jó utat Futár 45! Már nagyon várjuk!
- Igyekszem, F-124! Addig is hűtsenek be egy rekesz sárgát!
- Ígérem, nem fog szomjan halni Futár 45.
Igen, ez valóban fontos volt. A futárgépek páncélzata minimális, a védelmet a fürgeség jelenti, egy napkitörés könnyen törölhet mindent a fedélzeti számítógépről. Mondjuk kézzel is végre lehet hajtani egy leszállást, de az akadémia óta nem csináltam ilyet. Gyorsan terveztem egy új útvonalat, szerencsére még időben voltam, a korrekcióra csak érkezés -5-nél kell sort keríteni. De nem akartam tovább növelni a lebukás kockázatát, kikapcsoltam a fedélzeti rádiót, nehogy a polipok bármit is le tudjanak hallgatni. Érkezés -5,5-nél már saját felségterületre érek, ha valami még lenne, akkor majd szólnak.
De még nem volt vége a megpróbáltatásoknak. Aranka még tartogatott valamit:
- Fényerőcsökkenés a C-289-nél.
Igen, game over, gondoltam. Fényerőcsökkenést csak egyvalami okozhat: ha köztünk és a csillag között egy űrhajó, jelen esetben egy polip lopakodó úszik el. Mivel a polipok belterületén voltunk, ez csak egyet jelenthetett: valaki követ minket!
Szóval: a fedélzeten egy ismeretlen betegséggel küzdő haldokló, a dokidroidom népdalénekesnek képzelte magát, a fogadóállomáson napkitörés és még egy polip harci egység is követ… Lehet ezt még fokozni?
És perceken belül megtudtam, hogy igen…