- Nos, Uraim – itta ki az utolsó kortyot Kum a poharából – ez a története annak, hogy miért lett az F-124 törölt és zárt világ. Egyetlen navigációs rendszer sem őrzi a koordinátáit, még a naprendszerét sem közelítjük meg. Nincsen hírünk arról, hogy mi történik ott, de tudják, van egy olyan érzésem, hogy nagyon jól megvannak.
Én amiután hazaértem, megkaptam jól megérdemelt jutalmamat.
- Azaz? – kérdeztem.
- Egy év szigorított szárazcella. Hiszen én magam vallottam be, hogy szándékosan vírusfertőzésnek tettem ki egy egész kolóniát. De szerencsémre, pár hét múlva kitört a háború, így kegyelemből beosztottak az orvvadász századba, a leszakadó polip hajókat kellett elkapnunk.
- És nem vágyódott vissza az F-124-re?
- Minek? Mi várt volna rám? Szabadság, igazi ételek és italok, szerelem? Belehaltam volna az unalomba. De tudják, uraim… Azért jól esik arra gondolnom, hogy létezik egy ilyen világ. A Béke bolygója, ahol nincs háború, csak napfény és szabadság. És én mentettem meg. Koccintsunk egyet az egészségükre!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ajándék az idegenektől 12. Az utolsó koccintás
Előző részek
- Járványveszély az F-124-en. Biológiai és számítógépes veszély AAA kategória… - Majd újra és újra elmondtam ezt az egyszerű üzenetet. Tudtam, a föld a hatótávolságomon kívül van, de azt is tudtam a polipok minden adásomat fogják.
- És téged hogy hívnak? – kérdezte.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni.
- Kiosztottuk a fegyvereket, védelmi terveket készítettünk. A polipok a víz közelében erősek, a dombok között ki tudunk tartani pár napig.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
Amikor közelebb ért, láttam, hogy sofőr sem igazán katonás alkat: a jobb napokat látott sortot ízlésesen egészítette ki egy átizzadt atlétatrikó, s a látványt egy szakadt szalmakalap koronázta meg. Ha nem lett volna rajta a flotta jelvénye, azt is hihettem volna, hogy épp horgászni indult.
- Ne búsulj, pajtás, jó társaságban fogsz meghalni
Hasonló történetek
- A válasz több mint egyszerű! A tér-idő szakadásnak itt volt a kivezető nyílása. Ráadásul, ha jobban megnézzük a be- és a kijárat szinte pontosan egy síkban, vannak. Össze lehetne kötni őket egy képzeletbeli egyenessel! Az kétséget kizáróan a véletlen műve!
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
Hozzászólások
No, szóval kellemes emlékként marad(t) meg, hogy végigolvastam. :) Tetszett a hangulata. Tetszett, hogy olyan nyugalmat áraszt magából az egész.