Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és...
Áldozat vagy hős?
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már...
Hazatérés
Sárkányharag
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ajándék az idegenektől 12. Az utolsó koccintás

- Nos, Uraim – itta ki az utolsó kortyot Kum a poharából – ez a története annak, hogy miért lett az F-124 törölt és zárt világ. Egyetlen navigációs rendszer sem őrzi a koordinátáit, még a naprendszerét sem közelítjük meg. Nincsen hírünk arról, hogy mi történik ott, de tudják, van egy olyan érzésem, hogy nagyon jól megvannak.
Én amiután hazaértem, megkaptam jól megérdemelt jutalmamat.
- Azaz? – kérdeztem.
- Egy év szigorított szárazcella. Hiszen én magam vallottam be, hogy szándékosan vírusfertőzésnek tettem ki egy egész kolóniát. De szerencsémre, pár hét múlva kitört a háború, így kegyelemből beosztottak az orvvadász századba, a leszakadó polip hajókat kellett elkapnunk.
- És nem vágyódott vissza az F-124-re?
- Minek? Mi várt volna rám? Szabadság, igazi ételek és italok, szerelem? Belehaltam volna az unalomba. De tudják, uraim… Azért jól esik arra gondolnom, hogy létezik egy ilyen világ. A Béke bolygója, ahol nincs háború, csak napfény és szabadság. És én mentettem meg. Koccintsunk egyet az egészségükre!
Előző részek
2063
- Járványveszély az F-124-en. Biológiai és számítógépes veszély AAA kategória… - Majd újra és újra elmondtam ezt az egyszerű üzenetet. Tudtam, a föld a hatótávolságomon kívül van, de azt is tudtam a polipok minden adásomat fogják.
2206
- És téged hogy hívnak? – kérdezte.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni.
2028
- Kiosztottuk a fegyvereket, védelmi terveket készítettünk. A polipok a víz közelében erősek, a dombok között ki tudunk tartani pár napig.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
2069
Amikor közelebb ért, láttam, hogy sofőr sem igazán katonás alkat: a jobb napokat látott sortot ízlésesen egészítette ki egy átizzadt atlétatrikó, s a látványt egy szakadt szalmakalap koronázta meg. Ha nem lett volna rajta a flotta jelvénye, azt is hihettem volna, hogy épp horgászni indult.
2055
- Ne búsulj, pajtás, jó társaságban fogsz meghalni
Hasonló történetek
2629
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
2559
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
Hozzászólások
JuS ·
Kicsit későn reagálok, pedig már rég elolvastam, csak nem voltam jó passzban, úgy meg nem szeretek kommentelni.
No, szóval kellemes emlékként marad(t) meg, hogy végigolvastam. :) Tetszett a hangulata. Tetszett, hogy olyan nyugalmat áraszt magából az egész.
Rozványi Dávid ·
Köszönöm! Talán nem ez a legfontosabb írásom, de ezzel is el akartam mondani valami nagyon fontosat a békéről és a kötelességről. Hogy a kettő nem ellentétes, de néha választani kell...
JuS ·
Gondoltam. :) És kedvelem, ha pont annyit mond el egy történet, amennyit kell. Se többet, se kevesebbet. Az egyszerű mondanivalónak is megvan a maga varázsa. :)
Rozványi Dávid ·
Köszönöm!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: