A tezpuri robbantásban meghalt fiú temetése után Jayati Svindadiarival a teaültetvényes lányával autóba ültünk és útnak indultunk. Nem tudtam mit tartogat az alkony, amikor a Himalája csúcsait vörösbe öltöztette és kíséretünkül szegődött.
Nem a birtok felé, hanem ellentétes irányba, az ültetvény felé haladtunk. Kérdőn néztem a lányra, aki pillantást sem vetett rám. A kacskaringós úton vadul vezetett mintha űzte, hajtotta volna valami. A majmok is riadtan menekültek az út közepéről, közben sűrűn potyogtatták ölükből a fáradságosan összegyűjtött ropogós diót. Gépkocsink kerekei géppuska módjára szórták vissza, rájuk, a finom csemegét.
Az ültetvény gazdasági épületeiben már világítottak a lámpák, a cserjesorok között száz szám, bambuszfáklyák égtek és a parcellák sarkainál lángoltak a máglyák. Az égben utazó azt hihette, az istenek földre szálltak, hogy ide pottyantott édenkertjükben teázzanak.
A magas torony, amit nappal világítótoronynak véltem most sötétbe burkolózott, a fények nem jutottak idáig, csak az autó reflektora világította meg a bejáratát. Amikor ez is kihunyt Jayati kiszállt, leült a nehéz fakapuval szemben egy lapos sziklarögre és magához hívott. Mielőtt kiszálltam, fokozatosan kiszáradó torkomat a gépkocsi palacktartójából, édeskés gyümölcslével locsoltam. Ha gépkocsival utazom mindig tartok magamnál effajta italokat. A sziklához közeledve csak egy alakot láttam, a sötétség fátyla hullott rá. Mintha Párvati istennő ült volna kőtalapzatán. Tegnap bronz ruhába öltözött, ma csillámpalából volt palástja. Hamar rájöttem: ő nem lehet, párszi nők felett nem uralkodhat. Mikor a kőre ültem megéreztem a lótuszbimbó illatát, Jayati vállamra hajtotta a fejét és mindketten az eget bámultuk. Az ég teljes félgömbjét láttuk millió csillagjával, Tejútjával, Fiastyúkjával, Medvéjével, Ikreivel, a vörös színű Marssal, amint Vénuszt üldözi, és Jupitert, ahogy gúnyosan nevet az égbolt lakóinak hiú játékán.
Mindeközben arra gondoltam: milyen sokszor úgy éreztem ilyen fiatal nők társaságában magam, hogy korlátlan hatalmam van felettük. De most rájöttem, e fiatal indus nő, az ártatlan Jayati mellett, hogy a teljhatalmú ember is tehetetlen, most éppen azt esne nehezemre megtenni, amit legjobban szeretnék. Sohasem féltem a fiatal nőktől, elvégre a sűrű füvet könnyebb kaszálni, s a harcos férfiúi gőgöm is akkor érezte jól magát, ha minél több ellensége volt. Otthon úgy tennék, ahogy gondolnám: a finom falatokat gondolkodás nélkül le kell nyelni. A kardot is belepi a rozsda, ha nem használják. De most szörnyen elbizonytalanodtam, hiszen nem tudtam ki az ellenség, kit kell legyőzni: Párvatit a hinduk istenét, vagy a párszik Tűzistenét, netán a fiatalságot. Ezek az istenek elégedetlenek lennének velem, mert megvetik az olyan földi halandókat, akik azt hirdetik: az a legfontosabb, hogy elégedettek legyünk, mert az élet nem más, mint kívánságaink kielégítése. És a fiatalság? Mindig hálátlan, amikor az érett korral szembesítik, amikor gondtalanságát a boldogtalanság, a nyomasztó élmények, a hányattatás képeivel akarják zavarni, pedig együttérzést várnak tőle, csupán figyelmet, s ekkor az ifjúság szinte kegyetlen lesz, semmiről sem vesz tudomást, s mivel nincs múltja, nem hiszi, hogy másoknak van, nehéz a mára figyelnie, mert akkor óhatatlanul a régmúltba vagy a közelmúltba kell néznie, őt pedig csak a jövő érdekli, csak az, mi lesz vele, mert még az egész élet előtte áll, még alig élt, s azt hiszi, hogy az egész világot uralja.
És ekkor megszólalt a fiatalság
- Látta már a Hallgatás Tornyát, ahol széttépnek majd a keselyük? – kérdezte Jayati.
- Nem jártam még Mumbaiban (Bombay), de hallottam már a Malabar Hilli toronyról.
- Ott a halál lakik. És ezt a tornyot látta e?
- Csak távolról.
- Ez a Boldogság Tornya. Ennek ablakai is vannak. Ide az élet költözött. A párszi nők rejtekhelye. Kilencéves voltam, amikor rám adták a szent selyeminget, ez a tisztaság jele, és derekamra kötötték a gyapjúzsinórt. Naponta ötször ki kellett bontanom, ekkor elutasítottam a gonoszt, és ugyan ennyiszer csomót kellett rá kötnöm, ekkor megígértem, hogy tetteim jók lesznek. Anyám akkor elhozott ide, ugyanúgy ültem vele, mint most magával. Erről a toronyról mesélt és azt mondta, jól jegyezzem meg, amit hallani fogok: a család minden női tagjának, mindenkor ismernie kell anyáink örökét. Egyik női ősöm építtette. Megismerkedett fiatal korában egy angol férfival, akinek az apja teakereskedő volt, de leginkább ópiummal üzletelt. A kínai határ közelsége miatt Tezpurba költöztek. Ezután sokat találkozott a két család, a fiatalok egymásba szerettek. A szülök megértően kezelték a fiatalok kapcsolatát, de párszi nő, fehér férfi szerelmével nem szennyezhette be a földanyát. A lány ekkor arra kérte apját, építtessen nekik egy nagy tornyot, hogy a földtől távol fenn a magasban találkozhasson szerelmével. Amikor a torony megépült, fiatal ősöm ideült erre a köre, akkor megjelent előtte tűz képében az isten és azt mondta neki - ez a torony a Boldogság Tornya, a vágy, az öröm és a szerelem lakhelye. De figyelmeztette - a vágy és az öröm a kapujánál hál, fent a magasban csak a szerelem vár, a tüzet, amit a szívedben gyújtottak csak a földön lehet táplálni, fent a magasban nincsen fahasáb, fent a szerelemnek fia születik, a gonosz bujaság. A tűz szelleme szerint, minél többször látogatjuk a szerelmet, a gonosz annál erősebb lesz, majd végül elfújja a lángot. Fiatal ősöm nem tudhatta mikor borítja fel a világ egyensúlyát. Egy alkalommal fent, a torony korlátjának támaszkodott a szerelmes angol férfi. Hirtelen a Himalája felől vad vihar kerekedett és a szél is, a férfi is lebukott a mélybe. A fiatalember ezen a kősziklán végezte. Mikor a láng kihunyt a lány szívében, utódaira azt hagyományozta: a tűz istenének férfi kiválasztottjával, a toronyba csak a család női tagjai léphetnek be, és csakis egyetlen egyszer.
- Szomorú történet! – mondtam, miközben egyre rosszabbul éreztem magam.
Először enyhe émelygés vett erőt rajtam, majd furcsa, kavargó puffadás éreztem a hasamban. A lány csak beszélt
- Azt hiszem a tűz szelleme megkísértett. Anyámtól tegnap megkérdeztem: milyen a szerelem? Azt válaszolta: a szerelem olyan, mint az óceánba hullott drágakő, kihalászni nem lehet, csak a vad hullámzás vetheti partra. És még hozzá tette: mi messze vagyunk az óceántól, most mégis idáig ér a hullám tajtéka. Most már elárulhatom, mielőtt ideért hozzánk, anyám megtiltotta, hogy magával bármikor is egyedül maradjak. De mi Eshával fogadalmat tettünk: egyszer kettesben leszünk az európai férfival. Itt van nálam a Boldogság Tornyának kulcsa, most feljön velem ugye, csak egyetlen egyszer!
Ahogy megmozdult Jayati, hogy elő halássza a boldogság bejáratának veretes kulcsát, kecses alakjának támasztéka elbillent, a szikla szinte megmozdult velem és lefordultam róla
- Kedves Jayati! Most el kell mennem! – mondtam akadozva, a szám kezdet összezárulni.
- De ne most, nagyon kérem!
- Muszáj! – ezt már nyögdicsélve tudtam csak ki mondani. Ezután elvesztettem az eszméletemet.
Később a sötét helyett, szürke, sűrű köd kezdett lebegni szemem előtt. Lassan átlátszóvá vált, egy öregasszony kenegette a homlokomat, valami zsíros folyadékkal, kesernyés italt itatott velem, lapu- és lótuszlevél ázalékát. Úgy éreztem, hogy egy káprázatszerű világból ébredek, ahol a szerelem tudományában járatlan nők vesznek körül, és harcolnak e tudomány ismerőjével. Valamelyikükbe szerelmes lettem, látni és megszeretni ez volt az első, ezután jött a szívben keletkező nyugtalanság majd követte a nővel kapcsolatos álombeli képzelődés. A szégyenérzetem is megszűnt, az érzékszerveim eltompultak a külvilág dolgai iránt, jött az eszméletvesztés, sőt halál is következhetett volna, ha meg nem ment az egyik nő. De vajh, ki Ő?
Amikor megkérdeztem
- Mi történt velem?
Az öregasszony nem válaszolt.
- Süket-néma szegény. - hangzott a női hang, a háttérből.
- Kedves Jayati! Én nem tehetek róla, bocsásson meg nekem, nem tudom mi történhetett velem!
- A lányom már nincs itt! Az anyja vagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
2024-10-24
|
Novella
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Előző részek
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások