A hadistennő 10

X.
Kegyetlen világ

Odin másnap reggel magához hivatta az elrabolt lányokat, és kifaggatta őket. Elmondták Odinnak ahogy történt a dolog.
- Nem bántottak benneteket?
- Nem, nem volt rá idejük. Meg amúgy is, kézzel-lábbal védekeztünk ellenük.
- Jól van akkor. Legközelebb keressetek olyan helyet, ami nem ennyire eldugott.
- És mi legyen azzal, hogy tilos a halandók előtt megjelennünk?- kérdezte az egyik valkűr
- Ebben az esetben nem érvényes, ha csak nem akarjátok a kardotokat magatokkal cipelni a tóba.- mosolygott gonoszul az öreg.
A lányok is elmosolyodtak, mintha csak egy jó viccet hallottak volna, s mentek a palotájukba. Odin mikor Antonia is menni akart rászólt:
- Antonia, maradj még egy kicsit! Beszélni akarok veled!
- Hogyne.- mondta készségesen a lány.

Mikor az ajtó becsukódott az utolsó harcosnő után, a Mindenség atyja hellyel kínálta a lányt, de ő állva maradt.
- Hallom, milyen bátran viselkedtél, mikor fogva tartottak benneteket! Nagyon okos, és nagyon ostoba volt az a lépésed, mikor arcon köpted a vezért.
- Mégis mit kellett volna tennem? Hagynom, hogy kényére-kedvére erőszakoskodjon velem?
- Egy kiéhezett férfi, aki már hónapok, vagy évek óta nem ölelkezett, nagyon veszélyes! Nem tudja elviselni, ha visszautasítják, főleg, ha ilyen formában teszi az illető!- jegyezte meg a főisten.
- Te csak tudod, igaz, nagyapa?- kérdezett vissza gúnyosan a lány.
- Igen, valóban tudom, lányom. Nekem se jutott mindig ki a jóból, és volt, hogy hónapokig nélkülöztem.
- Hogy bírtad ki?
- Nehezen. De ez elmúlt, mostmár ez a téma is elméletileg érdekel, gyakorlatilag nem.
- Csak nem lenyugodtál? A mítoszok egészen mást sejtetnek.
- A halandók semmit sem tudnak, és én sem vagyok mást, mint a legtöbb vénember, csak kicsit hosszabbra nyúlt az életem.
- Meg főisten vagy.- mutatott rá egy másik eltérésre az unoka.
- Az is.- bólintott az öreg.

Beszélgettek még egy kicsit, majd az ifjú harcos visszament Tyr-hez, aki épp menni készült.
- Hová mész, Tyr?- nézett a lány az istenre.
- Megyek csatázni. Újabban egyre több a munkám.
- Mikor jössz haza?
- Nem tudom, de egyszer csak haza esek. Nem kell megvárnod, lehet, hogy több napig is elmaradok majd.
- Rendben, sok szerencsét, és jó harcot!
- Köszönöm.- mondta a férfi, majd megölelte a lányt, s puszit nyomott a fejére.
Antonia hozzádörgölőzött, s felsóhajtott. Tyr lenézett, majd szorosabbá vált az ölelése. Pár percig így maradtak, majd eltolta magától az isten a lányát.
- Vigyázz magadra, kölyök!- intett, és elment.

Az ifjú lány a szobájából figyelte, ahogy egy percre megáll a palota előtt, int neki, majd elvágtázik. Elfordult az ablaktól, mikor az isten eltűnt, és lement segíteni Röszkvának. Az öregasszony épp a konyhában volt, és mérgelődött.
- Miért morgolódik már megint, Röszkva mama?- dugta be a fejét.
- Lehet is nem mérgelődni, mikor szalad az egész ház, a cselédek meg lusták!
- Hát miért nem fogja szorosabban a gyeplőt? Ha engedetlenkednek, akkor miért nem csap közéjük?
- Mert nem használ! Mindent magamnak kell megtennem, mert ezekre nem lehet számítani.
- Segítek, úgy sincs semmi dolgom.
- Köszönöm.
Lassan egy hete, hogy Tyr elment, és Antonia aggódni kezdett, ám Röszkva anyó, mikor megosztotta vele az aggodalmait, csak legyintett.
- Nem kell aggódni, gyakran elmegy, és hónapokig is távol van, ha sok a dolga. ha haza is jön, közben nem marad sokáig.
- Értem.

Tyr ez után a beszélgetés után egy nap váratlanul hazajött, de rettenetes állapotban volt. A teste tele volt sebekkel, és igen csak morcos volt.
- Te jóságos ég, Tyr! Mi történt veled?
- Harcoltam, és megsérültem.
- Kivel kerültél szembe?
- Az ellenség vezérével. Átkozott jó harcos, kár érte.
- Megölted?
- Meg, nem volt más választásom, különben az én torkomat vágta volna el.
- Az egy kicsit bajos lett volna.- mosolygott a lány.
- Ha ott lettél volna, láthattad volna te is.
- Oké. Na gyere, kimosom meg összevarrom a sebeidet. Menj be a szobámba, én is jövök. Ja, és addig szabadulj meg addig a felső ruházatodtól.- mondta egy huncut mosoly kíséretében.
- Igenis, főnökasszony.- morogta a férfi, s nézte, ahogy a lány lemegy a lépcsőn.
Bement a lány szobájába, ahol letelepedett az ágyra, és levette az ingét. Most látszott, hogy mekkora sérülést szenvedett. Az egész felsőtestén a régi sebhelyeket is behálózva ott éktelenkedtek a friss sebek. Antonia hamarosan visszatért, s nekilátott Tyr ápolásának. A hadisten nézte, ahogy a lány a karján lévő mély vágásokat kezdi fertőtleníteni, és összevarrni. A fertőtlenítő csípte a sebeit, de nem szólt semmit, és hagyta, hadd tegyen azt, amit kell. Mikor végzett a férfi elégedetten bólintott.
- Nagyon ügyes, köszönöm!
- Nincs mit. Legközelebb jobban vigyázz, rendben?
- Igyekszem.
- Éhes vagy? Röszkva mama épp most főzött, a leves még meleg.

Tyr evett, lefürdött, aludt néhány órát, majd ismét elment. Hamarosan Antoniát is csatába hívták. A világ rendje kezdett felborulni, és ez aggodalommal töltötte el az isteneket. A harcos egyre véresebbek, egyre kegyetlenebbek lettek, s rövidesen Odin híres hollói is egyre rosszabb híreket hoztak. Tyr is egyre kevesebb időt töltött otthon, és ha hazajött, akkor aludt, de enni alig evett.
- Ez a fiú már csak ágyrajáró!- csóválta a fejét Frigg, aki látta a férfit elmenni.
- Valóban, de sok a dolga.- jegyzete meg Antonia is.- Szegénynek olyan fekete a szeme alja, mintha behúztak volna neki.
- Igen. Egyedül nem győzi. Odin, mondd csak, mi van a Tyr nevezetű fiaddal? Szerinted is megváltozott?
- Igen. Lefogyott, ápolatlan, és ha véletlenül látom, úgy néz rám, mint egy holdkóros.
- Nem gondolod, hogy be kéne segítened a fiúnak egy kicsit?
- Azt hiszem, igazad van.

Egy nap Tyr ismét váratlanul hazajött. Antonia mikor meglátta, azt hitte, kísértet. A férfi sápadt volt, teste megint tele volt sebekkel, ruhája szakadozott és véres. Épp Odinnal beszélgetett a hadisten palotája előtt, mikor a férfi beállított. Ijedten kapták fel a fejüket, mikor a férfi rekedten köszönt.
- Fiam mi történt veled?- kérdezte az öreg aggódva, és alaposan körbejárta a hadistent. Úgy méricskélte, mintha most látná életében először.
A háború istene azonban nem felelt, csak nézett maga elé fáradt, üres tekintettel, végül leült az előtte lévő padra, és szótlanul meredt a semmibe. Mikor kissé előredőlt az arca eltorzult a fájdalomtól, és a bordáira helyezte a kezét. Odin és a lány egyszerre ugrottak hozzá.
- Megsérültél?- hajolt le hozzá Antonia.
- Semmi bajom, csak elszámoltam harc közben.
- Vedd el az inged, hadd lássam mekkora a baj!- szólt szigorúan Odin.
- Nem kell félned a Sowulo mindjárt begyógyítja.
- Tyr! Tedd, amit mondtam neked!- parancsolt az istenek atyja, és a férfi kénytelen-kelletlen engedelmeskedett.

Odin és a fiatal harcos egyszerre kiáltottak fel a rémülettől, mikor meglátták Tyr felsőtestét, mert azon több komolyabb sérülés maradványai, és friss vágásnyomok éktelenkedtek, a bordájánál, pedig egy hatalmas véraláfutás volt.
- Mi történt veled, Tyr? Ki tette ezt?- szólt sürgetően Antonia, és meg is rázta a férfit, aki erre ingerülten lerázta magáról a kezét, és még fel is mordult a nyomaték kedvéért.
- Nem hallottad, hogy kérdeztek, Tyr?- kérdezte a Mindenség atyja, mire a másik féri csak rámeredt, fáradt, véres szemeivel.
- Mindegy, hagyjuk nagyapa, most nem fogunk kihúzni belőle semmit. Eredj, feküdj le, és ha kialszod magad, akkor majd beszélünk!
- Ne parancsolgass nekem!- kiáltott rá váratlanul a háború istene.
- Te meg ne beszélj így a lányoddal!- hangzott Odintól a rendre utasítás, mire Tyr csak felpattant, fogta a felsőjét, és bement a házba.
- Ez így nem lesz jó!- morogta az öregember, miközben a fiát nézte, ahogy bemegy.
- Igen, ez valóban nem megy, kezd tönkremenni.
- Figyelj rám, Antonia, én átveszem tőle a háborúk levezetését, és mikor el akar menni, közöld ezt vele.
- Rendben.

A lány ezután elköszönt az öregtől, és bement, hogy megnézze, mi van az apjával. Az isten ekkor már mélyen aludt fenn a szobájában, és csak négy nap múlva tért magához. Üres tekintettel nézett szét a szobájában, ám aztán eszébe jutott minden. Lement a konyhába, ahol evett, majd a lánya után nézett, aki azonban nem volt otthon.
- Hol van Antonia kisasszony?- kérdezte Röszkvától.
- Elment, uram a valkűrökkel.
- Szóval a valkűrökkel.- morogta a férfi, és ő is menni akart, de a vénasszony hangja megállította.
- Uram! A kisasszony azt mondta, hogy Odin nagyúr azt üzeni, hogy maradjon itthon, kézben tartja a dolgokat.
- Rendben.
Visszament a szobájába, kinézett az ablakon, s látta, ahogy a valkűrök visszatérnek a csatából a harcosokkal. Látszott rajtuk, hogy fáradtak, ruhájuk, az arcuk, a kezük véres volt. A férfi azonnal észrevette a lányát, és lement hozzá.
- Antonia!- szólította meg az épp az istálló felé igyekvő lányt, aki erre megállt, és visszafordult.
- Szia, Tyr! Magadhoz térték?
- Igen. Mikor mentél el?
- Két napja, szólni akartam, de aludtál, mint aki meghalt, így nem vertelek fel. Megkaptad Odin üzenetét?
- Meg, mondd meg neki, hogy köszönöm.
- Miért nem köszönöd meg neki te! Épp most jön a hátad mögött!

Az isten hátrafordult, és látta, ahogy az öreg épp most száll le Slepnir hátáról. Tyr odament hozzá.
- Na, felébredtél végre, fiam?
- Igen. Meddig aludtam.
- Ha jól sejtem kerek négy napot!- jegyezte meg Antonia.
- Mennyit? Négy napot?- kérdezett vissza hitetlenkedve a férfi.
- Bizony. Mi két napja mentünk el háborúzni, meg lelket gyűjteni, és te akkor már javában húztad a lóbőrt.
- Te jó ég! Ennyit még nem aludtam egy huzamban.
- Ebben biztos vagyok.- mosolyodott el Odin.