XIV.
Utolsó harc
Mire a lány elkészült már az udvaron összegyűltek a harcosok, a valkűrök és az istenek. Az ifjú harcos csatlakozott a nővéreihez, de előtte, még megölelte Tyr-t és sok szerencsét kívánt neki. Odin az összegyűltek elé állt, és ezt mondta:
- Harcosok, istenek! Nem tartok nektek beszédet, csak annyit mondok, hogy harcoljatok teljes erőtökből, hogy megnyerjük ezt a csatát, és elgyőzzük ellenségeinket!
Szavait mennydörgő ordítás követte. Ekkor kinyíltak a kapuk, és Azgard harcosi kitódultak Vigrid mezejére, ahol már gyülekeztek az ellenségeik. Antonia és a valkűrök figyelték a csatamezőt, és sok mindenkit felismertek. Ott voltak az óriások, akiket Loki, a szörnyek, akiket Fenrir farkas, s az Alvilági lények, akiket Hél vezetett.
Antoniának ekkor eszébe jutott, mint mond Völva jövendölése erről a katasztrófáról. A jóslatot felidézte, és halkan maga elé mormolta.
„Vonít most Garm veszettül
a Gnipa-barlangnál,
törik a bilincs,
s fut Fréki tüstént.
Látom messzibb jövőben
- ős tudások tudó ő -
hatalmasok hulltát,
hadistenek gyászát.
Keletről Hrím jön,
kezén harc pajzsa,
Jörmungand gyűrűzik
őrjöngő gyűlölettel.
Hullámot hány a kígyó,
sas rikolt, tép rontva,
éjsápadt tetemeket,
körömhajót.
Keletről hajó jön,
hozza majd Muszpel népét,
közelít velük a vízen
a kormányos Ioki.
A szörny fia mind,
Óriásfarkas nyomán.
Ott van velük Bileiszt
nagy testvérbátyja.
Ázok közt mi készül?
Álfok közt mi készül?
Óriás-ország zajong,
zúdul tanácsba,
törpék tépelődnek
kő kapuk előtt
- sziklafal ismerői.
- Mit tudtok még?
Délről Szurt jön,
ágak dúlásával,
kardján öldöklő
Istenek tündöklése.
Sziklák omlanak,
óriásnők tűnnek,
hősöktől Hél útján
a menny meghasad.”
/Völva jóslata 49-52/
- Antonia, mit mondtál?- kérdezte az egyik valkűr.- Honnan tudsz te Völva jóslatáról?
- Onnan, hogy a halandók leírták. Nem tudom, valós személy volt ez a jósnő, vagy csak kitalált, de a jóslatai fenn maradtak.
- Hogyan? A halandók által?
- Igen. Ami itt történik, azt a halandók is tudják, és leírták az Eddának nevezett történet gyűjteménybe.
- Értem. Tehát a halandók előtt ez az esemény nyílt titok.
- Igen, az.
A valkűr még kérdezni akart valamit, de ekkor vakító villám hasított keresztül az égen, és megjelentek a tűzóriások vezérük, Surt kíséretében. A vezérük hirtelen ott hagyta a társait és Vigrid felé indult. Antonia tudta, hogy Freyr-t keresi, hisz vele kell megküzdenie a monda szerint. A valkűrök látták, ahogy egyenesen feléjük nyargalnak a légen át, készen arra, hogy megostromolják az istenek lakhelyét. Nem volt idő a tétovázásra, azonnal cselekedni kellett. Az egyik óriás lándzsájával felgyújtotta a Szivárvány hidat, ahol a lányok álltak. A valkűrök egyetlen mozdulattal nyeregbe ugrottak, kivonták kardjaikat, és az óriások útjába álltak. Az óriások második vezére meghőkölt, mikor egy csapat nővel találta szembe magát.
- El az utamból!- mordult fel haragosan, ám ellenfeleitől csak egy gúnyos félmosolyt kapott válaszul.
Az óriások erre megrohamozták őket, és vad viadal bontakozott ki köztük. Antonia is keményen harcolt, és pár óriást a másvilágra küldött. Ám az egyikkel nem igazán tudott elbánni, és több súlyos sebet is beszerzett, ám a Teiwaz segítségével kitartott. Az óriás épp halálos csapást akart méri a lányra, aki leesett a lováról, mely Azgard fölött lebegett, mely már lángolt, s a nővérei holtteste is szanaszét hevert Azgadron. Az ifjú harcos hatalmas veszélyben volt, mivel körülötte a tűz, előtte pedig az óriás. Körbenézett, de csak halottakat, és a lángoló palotákat látta. Nem volt kiút, és úgy tűnt ellenfelének sincs gyengepontja.
„ Az ördögbe is! Meg fogok halni! Képtelen vagyok legyőzni ezt a behemótot!”- gondolta a lány dühösen. Az óriás vigyorogva nézte ellenfele gyötrődését, majd a lándzsáját a másik szívének szegezte.
- Itt a végállomás, kicsim!- mondta gúnyosan.
- Csak szeretnéd!- kiáltott fel a lány, majd aktiválta a Teiwaz erejét, és támadásba lendült.
A másiknak meglepődni sem volt ideje, mikor a lány átmetszette a torkát. Mikor földet ért, hallotta ellenfele halálhörgését, majd ahogy lefordul a lováról. Vége volt a küzdelemnek. Ám volt még egy óriás, aki élt, és mikor látta társa elestét habozás nélkül a legyőzőre támadt. Antoniának még felocsúdnia sem volt ideje, s csak a szeme sarkából látta, hogy villan egy penge, és a következő percben már éles fájdalom hasított a testébe. A fájdalom viszont ráébresztette a figyelmetlenségére, s ez haraggal töltötte el. Megpróbált az ellenség felé fordulni, ám a teste nem engedelmeskedett. A hátát borzalmas kín járta át, a világ forogni kezdett, s arccal előre bukott. Félszemmel látta, ahogy a fölötte magasodó test épp lesújtani készül rá egy hatalmas pallossal.
- Itt a megérdemelt büntetésed, gyilkos!- kiáltotta az óriás, s lesújtott rá.
Ám az ütése nem ért célt. Arca hirtelen eltorzult, s a lány mellé esett. Antonia megpróbálta felemelni a fejét, ám képtelen volt rá. Megmentője azonban megfordította és a karjába vette. Heimdall volt. A szájából folyt a vér, a ruhája szakadozott volt, s az arca, a teste véres és sebes.
- Te vagy az?- kérdezte csendesen a lány.
- Jól vagy, Antonia kisasszony?
- Fáj a hátam.- nyögte ki a lány, és megpróbált megmozdulni.
- Ne mozogj, megpróbálom elállítani a vérzést!
Azzal a hasára fordította a lány, s látta, hogy a penge majdnem kettévágta a testét.
- Ez elég csúnya. - jegyezte meg.
- Meg tudod gyógyítani? Vagy legalábbis el tudod állítani a vérzést?
- Ne aggódj, mindjárt megoldjuk a problémát.
Hamarosan a lány egy szél- és tűzvédett helyen feküdt nem messze attól a helytől, ahol legyőzött ellenfelei holtteste feküdt. Heimdall is letelepedett a lány mellé.
- Sikerült elbánnod Lokival?
- Még nem, de ha találkozunk, nem fogok gyáván elfutni.
- Mennyit láttál a csatából? Hogy állunk?
- Egyenlő a küzdelem. Mindkét oldalon hullanak a felek, mint ősszel a légy.
- Az baj! Legalábbis a mi részünkről.
- Az ellenség megmaradt tagjai is ezt gondolják.- mosolyodott el keserűen az isten.
- Valóban. Amúgy nagyon szépen köszönöm az elsősegélyt.
- Nincs mit. Láttalak harcolni, és akárki akármit mond, remek harcos vagy!
- Köszönöm.
Váratlanul azonban egy alak tűnt fel Azgard kapujában. A lány látta, ahogy Heimdall elsápad, majd felugrik, és farkasszemet néztek egymással, majd egymásnak ugrottak. Vad viadal bontakozott ki köztük, ám nem tartott sokáig. Mindketten hamar begyűjtötték a halálos sebeket, s először az idegen, majd Heimdall lelelte ki a lelkét. Antonia még sose látott ellenfeleket így harcolni, s dühítette, hogy nem tud segíteni.
„ Az ördög vinné el ezt az átkozott óriást, a remek pengéjével, meg a hátba támadós, tisztességtelen harcmodorával!”- gondolta dühösen, mikor látta, hogy Heimdall elesik, s ő rájött, hogy mennyire tehetetlen.
„ Ha akkor nem lepett volna meg, most nem kéne itt ülnöm, és segíthettem volna szegény Heimdallnak!”
Megpróbált megmozdulni, de ismét őrjítő fájdalom járta át a testét, a világ ismét forogni kezdett, s ő pedig elvesztette az eszméletét, és ájultan roskadt a földre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
2024-10-24
|
Novella
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
2024-10-22
|
Horror
Mia a 33 éves modell most elmeséli nekünk élete egyedi és egyben legszörnyűbb élményét.
2024-10-18
|
Merengő
Szeveroonyezsszkben hullott a hó, Vasilisa a 20 éves lány teát főzött a szamovárban. Barna,...
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
Hél tapsolt egyet, mire az emlegetett ellenfelek előléptek a trón mögötti teremrészből. Elsőnek az Öregség, majd a Szerencsétlenség, az Éhínség és a Veszély. Megálltak a trón ellőtt, kezükben vagy lándzsa, vagy, pedig pallos volt. Hél megadta a jelet, mire az Öregség Antoniára, míg három társa Tyr-re vetette magát. Egyiküknek sem volt könnyű a dolga, és számtalan sérülést szereztek, ám viszonozni őket nem volt könnyű, főleg Tyr-nek, akit három oldalról is támadtak...
A hadisten megfordult, és meglátta Vidar arcát, aki azonban ököllel az arcába vágott. Tyr a földre zuhant, majd orrához kapott, s mikor ránézett a kézfejére az véres volt. Antonia is bele akarta vetni magát a harcba, ám Magni és Vé a torkának szegezte a kardját, s így megakadályozták ebben a cselekedetében...
„Okosabb, ha letűnök, mielőtt még Azgard teljesen összeomlik.” Már tudta mi a menekülés egyetlen útja, ám Antoniával a karjában nem lesz könnyű végrehajtani. Az ájult lányt a vállára vette, s futni kezdett. A falon úgy ugrott át, mintha nem is lett volna, s a vizesárok szélétől kétlépésnyire ért földet. Sajnos a landolás nem úgy sikerült, mint ahogy tervezte, mivel hármat bukfencezett, és Antoniát is el kellett engednie, mert nem akarta, hogy az új hadistennő a nyakát szegje. Így a lány...
Előző részek
A hadisten hazament, és nagyon fájt neki az Odinnal való beszélgetés, elsősorban Antonia lebecsmérlése miatt, másodszor pedig a lehetetlen ígéret miatt.
„Mi az ördögnek tettem ezt az ígéretet, miért?” - gondolta haragosan. Antonia is látta, hogy apja nincs igazán rózsás hangulatban.
- Valami baj van?- kérdezte meg, mikor látta, hogy megjött.
- Nem, nincs semmi.
- Tyr! Ne hazudj nekem, kérlek! Látom, hogy van valami! Nekem bátran elmondhatod, tőlem nem fogod visszahallani!...
„Mi az ördögnek tettem ezt az ígéretet, miért?” - gondolta haragosan. Antonia is látta, hogy apja nincs igazán rózsás hangulatban.
- Valami baj van?- kérdezte meg, mikor látta, hogy megjött.
- Nem, nincs semmi.
- Tyr! Ne hazudj nekem, kérlek! Látom, hogy van valami! Nekem bátran elmondhatod, tőlem nem fogod visszahallani!...
Ismerte már Tyr csókját, hiszen egyszer már megcsókolta, de akkor nem a szerelem vezérelte, hanem, a sajnálat. Meg akarta könnyíteni a dolgát, és nem akarta, hogy lelkiismeret furdalása legyen. Ám ez most más volt, egészen más. Tyr keze végigsimította az arcát, a testét, s a lány megremegett, amit Tyr elégedetten nyugtázott. Nyelve szétfeszítette a lány fogait, és a szájába hatolt. Az fiatal lány teljesen elgyengült. Belecsókolta a nyakába, s gyengéden harapdálta...
Az istenek mosolyogtak, bár ezen a gyűlésen senkinek sem volt kedve igazán mosolyogni. Komor és rideg volt ez a gyűlés, és ezt a kis kitérőt leszámítva az is maradt. Mikor véget ért a tanácskozás, az ifjú harcos úgy érezte, mintha két órán keresztül egy végtelenül hosszú gyászbeszédet hallgatott volna végig. Borzalmasan érezte magát, ezért úgy döntött, sétál egyet, és megpróbál felejteni...
Odin és a fiatal harcos egyszerre kiáltottak fel a rémülettől, mikor meglátták Tyr felsőtestét, mert azon több komolyabb sérülés maradványai, és friss vágásnyomok éktelenkedtek, a bordájánál, pedig egy hatalmas véraláfutás volt.
- Mi történt veled, Tyr? Ki tette ezt?- szólt sürgetően Antonia, és meg is rázta a férfit, aki erre ingerülten lerázta magáról a kezét, és még fel is mordult a nyomaték kedvéért...
- Mi történt veled, Tyr? Ki tette ezt?- szólt sürgetően Antonia, és meg is rázta a férfit, aki erre ingerülten lerázta magáról a kezét, és még fel is mordult a nyomaték kedvéért...
Nem volt más esélyük, a víz alá kellett merülniük. Hatalmas csobbanással tűntek el, mire támadóik is a vízbe vetették magukat, és hamar elkapták a lányokat. Tizenöt valkűrt hurcoltak el az erdő mélyére, köztük Antoniát is. Az ifjú harcosokat az erdő közepén álló kunyhójukba vitték, ahol lelökték őket a földre. A lányok összebújtak, hogy meztelenségüket legalább egymás testével takarják valamennyire, és a szégyentől, a haragtól, megalázottságtól villogó szemekkel méricskélték ellenfeleiket......
Hasonló történetek
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
Ezután jelentéseket kellett olvasnia és kiszúrni az árulókat. Sok kettős ügynököt lebuktatott, többek között azt a nagy medvét is, aki költöztette. Teljesen nem lehetett rábizonyítani, hogy kettős ügynök, de azon túl csak apró - seprő ügyeket bíztak rá...
Hozzászólások