FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. november 3.
********************************************************************
Amikor Alma, Tori és Ceecee társaságában belépett a tárgyalóterembe, Johnnie végignézett a padsorokban ülő embereken. Tracy kivételével az összes barátja a második sorban ült. Elengedte Alma kezét, hogy odasétáljon, és Mike széles vállára csapjon.
– Hello, srácok! Hogy vagytok ma?
Mindannyian üdvözlően mosolyogtak rá, Johnnie pedig közelebb hajolt, és lehalkította a hangját.
– Hol van Tracy? Nem érzi jol magát?
– Elmentem érte, hogy elhozzam – mondta Mike –, de azt mondta, csak ebéd után jön el… Kissé letörtnek tűnt. Mintha valami baja lenne.
– Tartsd rajta a szemed a kedvemért, Mike!
– Ez csak természetes, főnökasszony.
Johnnie visszafordult Almához, és adott egy gyors csókot az arcára.
– Szeretlek, Alma – suttogta. – Ma új nap kezdődik, kicsim. És minden rendben lesz.
– Tudom, Querida. Én is szeretlek.
***
Mindenki elfoglalta a helyét, és O’Connell bíró megnyitotta az ülést.
– Hölgyeim és uraim! – szólalt meg a bíró. – Miss Green azt kérte, hogy szólhasson pár szót a megjelentekhez.
Azzal intett Johnnie-nak, hogy felállhat. A nő megigazította a blúzát, majd megköszörülte a torkát, mielőtt beszélni kezdett volna.
– Bíró úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék bocsánatot kérni a tegnap történtek miatt. Túlléptem azt a határt, amit megengedhetek magamnak a vád képviselőivel és a bírósággal szemben. A szavak, amelyeket használtam, nem nőhöz méltóak, és agresszívak. Emiatt őszintén kérem bocsánatukat. Köszönöm.
Azzal leült, a bíró pedig ismét a tanúk padjára szólította Almát, hogy a vád folytathassa a kikérdezését.
Alma felállt, hogy lassan odasétáljon. Amikor úgy ítélte, senki nem látja, óvatosan megszorította Johnnie vállát. A másik nő figyelte, ahogy a tanúk padjához sétál. Johnnie kedvenc kosztümjét viselte. Tökéletesen illett rá, ahogy kiemelte karcsú alakját, de jól eltakarta növekvő hasát.
Abbott halkan felmordult, ahogy arra gondolt, mekkora szégyen, hogy egy ilyen csinos nő elvesztegeti a szépségét azzal, hogy egy másik nő ágyában hentereg. Johnnie észrevette a pillantását, és érezte, hogy ereiben ismét forrni kezd a vér a dühtől. De tudta, uralkodnia kell magán. Amikor az ügyész végre el tudta szakítani a tekintetét Alma testétől, egy pillanatra Johnnie szemébe nézett, a benne fénylő harag pedig arra késztette, hogy látványosan elmélyedjen az irataiban.
– Mr. Abbott! Készen áll, hogy feltegye a kérdéseit a tanúnak? – kérdezte a bíró.
– A vádnak nincsenek további kérdései, bíró úr.
– Vajon miért nem vagyok meglepődve, Mr. Abbott? – csóválta a fejét a bíró, és Bob felé fordult. – A tanú az öné, Mr. Wooten.
Alma megkönnyebbülten sóhajtott. Félt, hogy megismétlődik az előző napi káosz. Johnnie beszéde alatt az esküdtek arcát figyelte. Úgy tűnt, elfogadták a bocsánatkérést, vagy legalábbis nem mutattak semmilyen érzelmet. Az esküdtszék elnöke volt az egyetlen, aki annak adta jelét, hogy másképp vélekedne.
Bob nyugodt arckifejezéssel állt fel, és lépett oda hozzá. Alma viszonozta a felé küldött bátorító mosolyt, majd Johnnie felé fordult. Rögtön észrevette, hogy a feleségét zavarja valami. Aztán észrevette a dühös pillantásokat, amiket a másik nő Abbott felé küldött, majd figyelte, ahogy Johnnie megrázza a fejét, és elfordul a férfitól. Elhatározta magában, hogy minél előbb kideríti, mi folyik itt.
– Miss Martinez! Nem zaklatom ma sok kérdéssel – kezdte Bob. – Először is, el tudná mondani a bíróságnak, mióta ismeri a vádlottat?
– Nagyjából nyolc éve ismerem Johnnie-t.
– Milyen körülmények között találkoztak?
– A rendőrségen találkoztunk először, ahol Johnnie dolgozott. Egy cserbenhagyásos balesetben voltam érintett. Egy kocsi belerohant az enyémbe, majd elhajtott. Egy tiszt felvette a tanúvallomásomat, majd elküldött, hogy a megadott szobában adjam le. Az édesanyám vitt be a rendőrségre, de vissza kellett mennie dolgozni, ezért egyedül maradtam ott. Johnnie vette át a tanúvallomásomat, és amikor látta, hogy milyen tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy jutok haza, felajánlotta, hogy elvisz.
– Nos, a többi már történelem, ahogy mondani szokták – mosolygott a férfi. – Észak-Karolina állam nem ismeri el az önök kapcsolatát, de most hunyjunk efölött szemet, és kérem, válaszoljon, mióta élnek együtt élettársként?
– Már négy éve – válaszolta Alma büszkén, és egyenesen az esküdtszékre nézett.
– El tudná mondani nekünk, hogy amikor a vádlott megtudta, hogy a polgármester vizsgálat alá vonta, hogy reagált?
– Eleinte becsapva érezte magát, hogy ezt kapja azok után amilyen keményen dolgozott, és majdnem az életét is elvesztette munkavégzés közben – tördelte a kezét Alma. – Amikor a polgármester nyilvánosságra hozta ezt az úgynevezett vizsgálatot a sajtó előtt, teljesen elsápadt. Csak mert jó anyagi helyzetben vagyunk, a polgármester megvádolta, hogy pénzt sikkasztott.
– Összetűzésbe került a polgármesterrel ezen állítások miatt?
– Igen. Miután visszatért Virginiából, és megtudta, hogy valaki nyomozott a számláink után. Először a rendőrségre ment, aztán a polgármester irodájába.
Bob nem akart okot adni Abbottnak a tiltakozásra, ezért nem kérdezte meg, hogy mi történt. Ez szóbeszédnek minősült volna.
– Milyen változást jelentettek ezek a vádak az életükben?
– A sajtó zaklatni kezdte őt az irodájában, és aztán… – A hangja egy pillanatra elcsuklott. – Az otthonunknál is.
– Tudom, hogy nehéz erről beszélnie, de mesélne arról a napról, amikor a fia, Phillip, meghalt?
– Megpróbálom – nézett Alma Johnnie-ra. Szüksége volt a felesége tekintetére, hogy erőt adjon. – Egy kicsit későn keltünk aznap reggel. Phillip bejött a szobánkba, és bemászott az ágyunkba, hogy felkeltsen minket. Miután egy kicsit birkóztak Johnnie-val, ő észrevette, hogy mennyi az idő, és gyorsan elsietett munkába. Phillip szeretett volna még játszani, de Johnnie-nak mennie kellett, úgyhogy megígérte neki, hogy folytatják, ha hazaért. Phillip csalódott volt, de én megpróbáltam megvigasztalni azzal, hogy elvittem vásárolni. Amíg ott voltunk, venni akart valamit Johnnie-nak. Szeretett volna egy CD-t venni a mamájának. Tudta, hogy mennyire szereti a zenét.
Johnnie és Alma arcán is könnycseppek gördültek le.
– Közel álltak egymáshoz? – kérdezte Bob.
– Igen. Nagyon közel – nézett Alma a férfi szemébe. – Mindent együtt csináltak. Játszottak, tévét néztek… Ő olvasott neki esti mesét. Azt tervezték, hogy a nyáron elmennek pecázni. Phillip azt szerette volna, hogy én ne menjek. Csak ő és a mamája – kuncogott Alma halkan.
– Mamának hívta őt? – kérdezte Bob.
– Igen. Őt Mamának engem pedig Maminak szólított… Nagyszerű fiú volt. Amikor elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk…
– Tiltakozom! – kiáltott fel Abbott.
– Elutasítom – válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon a bíró. – Folytassa, Miss Martinez!
– Amikor elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk, minden este mesét olvasott a hasamnak, végig a terhesség alatt. Mindig meg akart bizonyosodni róla, hogy rendesen eszem, és megtett mindent, amit egy elhivatott szülőnek tennie kell. Velem volt a vizsgálatok során és a szülésnél is. Ő vágta el a köldökzsinórt.
– Mondja el a bíróságnak, mi történt, amikor visszatértek a vásárlásból!
Alma fészkelődni kezdett a székében. A veszteség érzése uralkodott el rajta, de tartotta magát, ahogy csak tudta.
– Amikor haza értünk, riporterek vártak a ház előtt. Amikor megállítottam a kocsit, úgy vettek körül minket, mint egy éhes farkas-falka. Ahogy kinyitottam az ajtót, rögtön bombázni kezdtek a kérdéseikkel. Csak nehezen tudtam kiszállni, aztán Phillipért nyúltam. Miután kivettem a kocsiból, letettem, hogy kivegyem a csomagokat. Az a sok kérdés, a vaku fénye… Megijedt, és kiszaladt az útra. – Alma próbálta visszatartani a könnyeit. – Ennek nem kellett volna megtörténnie.
– Mi történt közvetlenül a temetés után? – tette bíztatóan a kezére a sajátját Bob.
Alma visszafojtotta a könnyeit.
– Épp csak eltemettük a fiunkat, amikor Ballantine feltűnt a sajtóval, állítólag azért, hogy kifejezze az együttérzését. Johnnie elvesztette a fejét, és neki ugrott.
– Úgy tűnt, ezért jött el a fiuk temetésére?
– Igen. Ezért vesztette el Johnnie a fejét. Miután hazamentünk, látszott, hogy magát hibáztatja érte.
– Mit tett? – kérdezte Bob.
– Egy ideig a vendégekkel társalgott, majd lement a pincébe, ahol mindig is sok időt töltött. Pizo ment utána, hogy beszéljen vele, és amikor visszajött, elmondta, hogy Johnnie mindjárt feljön. Eltelt egy kis idő, és még mindig nem jött. Ekkor vettük észre, hogy elment. Nagyon fájt neki az egész.
– Köszönöm, Miss Martinez. Nincs több kérdésem, bíró úr.
– A tanú távozhat – mondta O’Connell bíró.
Alma felállt, és visszament a többiekhez. Megállt egy pillanatra Johnnie mellett, aki megfogta a kezét, hogy megcsókolja.
– Ez az egész utálatos Isten előtt! – kiáltotta egy negyvenes fehér férfi. – A pokolban fogtok elégni, a korcs fiatokkal együtt!
„Ne már megint!” – fintorodott el a bíró, és a kalapácsáért nyúlt.
Johnnie felállt a székéből, és megfordult. Amíg a beszélőt kereste, Annie odaért a férfihoz, és megragadta a gallérját. Gyorsan dulakodás támadt, amikor a férfi társai a segítségére siettek. Tori visszatartott egy férfit, aki Johnnie és Alma felé indult. A bíró hangosan kopácsolt a kalapácsával, és kiabált, hogy ürítsék ki a termet. Egy nő Johnnie felé köpött, mire Glenda a földre teperte. Csak Alma lélekjelenlétén múlt, hogy vissza tudta tartani Johnnie-t. Ceecee rángatta ki Torit, Mike és Pizo pedig Annie-t. A teremőrök segítettek leállítani a verekedőket, Pizo pedig őrizetbe vette a felbujtót, miközben az bibliai idézetekkel dobálózott, és Isten haragjával fenyegetőzött.
Miután kiürítették a termet, a bíró úgy határozott, hogy a továbbiakban csak a beidézettek tartózkodhatnak a teremben, és a tanúknak is odakint kell várakoznia, amíg nem szólítják őket. Aztán berekesztette az ülést másnapig.
***
Miután elhagyták a tárgyalótermet, Johnnie szorosan magához ölelte Almát, hogy átverekedhessék magukat a riporterek tengerén. Egy fotós lépett Johnnie elé, és az arcába nyomta a kameráját, miközben a mellette álló riporter nyilatkozatért kuncsorgott.
– Nyilatkozatot akar? – ordította Johnnie, majd a fotós felé fordult. – Vidd azt a kibaszott kamerát a képemből, mielőtt a szart is kiverem belőled! Ez az istenverte nyilatkozatom.
– Az embereknek joguk van, hogy értesüljenek a történtekről – kiabálta túl az általános zajt a riporter.
– Dugja fel a jogait, hölgyem! – verekedte tovább magát Johnnie.
***
Tracy bepakolta a holmiját néhány bőröndbe. Könnycseppek csordultak le az arcán a tudattól, hogy fájdalmat okozott Marknak előző éjjel. Érezte, hogy a másik férfi fél tőle.
– Mi történik velem? – motyogta. – Sosem akarnám bántani Markot. Fél tőlem. Mégis mit tehetnék? Szeretem őt, teljes szívemből. Mi lesz velem, ha elhagy?
– Miért ne hagyjon el? Hiszen csak egy fartúrkász nyúlbéla vagy.
Tracy ugrott egyet ijedtében, és körbenézett a szobában a hang forrását kutatva.
– Az előző éjjel baszták meg talán először istenigazából, mióta vele vagy.
Tracy tovább kutatott a hang forrása után. Kilépett az ajtón, és hallotta a víz csobogó hangját a zuhany felől, úgyhogy a hang nem származhatott Marktól.
– Menj, és add meg neki, ami jár! Tudod, hogy élvezte.
– Mi a fene történik velem? – motyogta.
– Végre leszálltak a golyóid, selyemfiú. Mióta a segglyukakra gerjedsz a pinák helyett, most először hagyod, hogy élvezzem is. Csak semmi finomkodás! Most bemegyek a fürdőszobába, és a szart is kibaszom belőle. A tegnap éjjel csak bemelegítés volt.
Tracy megrázta a fejét. Ismét szédülni kezdett. Érezte, hogy keze a farkára szorul a ruháján keresztül. A hálószoba felé indult, de aztán megállt.
– Nem. Ez nem történhet meg – mondata magának, és kényszerítette magát, hogy felvegye a kulcsot a nappali asztaláról. A konyha felé indult, de majdnem összeesett. Kinyitotta a garázsba vezető ajtót, és kitámolygott rajta.
Berogyott a kocsijába, és elindult. Felhajtott az autópályára, igyekezve olyan távol kerülni otthonról és Marktól, amennyire csak lehetséges. Kezdett lenyugodni, és a szédülés is elmúlt. Az államközi autópályán haladt, majd lefordult egy szimpatikus motelt jelző táblánál. Hirtelen pokoli fájdalom hasított a fejébe. A visszapillantó tükörbe nézett, ami visszatükrözte könnyel teli barna szemeit. Aztán előre nézett, majd ismét a tükörbe. Most viszont barna szemek helyett feketéket látott, amik gyűlöletet és elemi gonoszságot sugároztak magukból.
– Fordulj meg, te szarházi! Meg kell basznom Markot.
– Nem! – üvöltötte Tracy.
– Csupaszseggű pederaszta köcsög! Nem csoda, hogy mindenki utál.
Tracy próbált koncentrálni, hogy ne rohanjon bele egy másik kocsiba sem. A hang a fejében viszont csak kacagott. Erős fájdalom hasított a fejébe.
– Istenem, segíts! – nyögte.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Chiara Baschetti alias Alma Martinez.
:grinning: