FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
*********************************************************************
Karent hangos, de töretlen dörömbölés rázta fel legmélyebb álmából, ami a szomszéd lakosztály felől érkezett.
– Mi a franc folyik odaát? – mordult fel, a zaj azonban csak nem akart abbamaradni. Lepillantott a vállát betakaró kócos szőke sörényre, ami Maddie alvó arcát takarta. Nyomott egy csókot a nő homlokára, mire az lassan, mormogva kinyitotta a szemét.
– Mi a baj? Nem tudsz aludni? – nézett fel a másikra fátyolos tekintettel.
Karen felsóhajtott, próbálva elrejteni frusztrációját.
– Hangosak a szomszédok.
A dübörgés újra kezdődött, Maddie pedig kissé felemelve a fejét, hegyezte a fülét.
– Váó! Úgy tűnik, jól szórakoznak. – Azzal ismét Karen vállára hajtotta a fejét.
A barna nő szabad kezével a telefonért nyúlt.
– Ez a 719-es, szóval annak kell lennie a 721-esnek – mormogta, miközben tárcsázta a megfelelő számot. Négyszer csengett ki, mire valaki felvette, majd visszatette.
– Hogy a jó büdös… – fortyant fel Karen.
– Mi a baj? – ült fel Maddie.
– Lecsapták – válaszolta a másik nő, most már dühösebben. Kimászott az ágyból, majd felhúzta a bokszeralsóját és a pólóját, mielőtt az ajtó felé indult volna.
– Hova mégy?
– Átmegyek, és elmondom, mi a véleményem a kiállhatatlan viselkedésükről.
Maddie emlékeztette magát, hogy soha ne ébressze fel álmából Karent, mert még a végén rá is ilyen dühös lesz. Viszont csak némán figyelte, ahogy a másik nő lófarokba fogta a haját, majd kilépett a folyosóra.
***
Alma Johnnie fölé magasodott, ahogy lovagló ülésben ráereszkedett felesége felcsatolható szerszámára, miközben a fejtámlába kapaszkodott. Johnnie kezei a csípőjét markolták és fel-le mozgatták őt, amitől az egész ágy mozgott. Azonban fel sem merült bennük, milyen rettenetes ricsajt csapnak így a szomszéd lakosztályban. Amikor a telefon megszólalt, Johnnie gyorsan felkapta, majd szó nélkül visszatette a helyére.
– Si, mi amor – zihálta Alma.
– Erről ennyit, drágám! Folytassuk! – nyögte Johnnie. Figyelmen kívül hagyták a hangos dörömbölést az ajtón. Mindketten csak hangosan nyögtek és sikoltoztak a rájuk törő gyönyörtől.
***
Maddie hallotta, ahogy Karen a szomszéd lakosztály ajtaján dörömböl. „Ó, a fenébe is!” – gondolta. – „Jobb, ha felkelek, mielőtt valami komolyabb baj történne.” Azzal kikászálódott az ágyból, és magára kapott egy köntöst.
***
Johnnie és Alma egymás mellett ziháltak, amikor végre felfigyeltek a dörömbölésre. Johnnie az órájára pillantott, és látta, hogy éppen hajnali öt van.
– Ki lehet az ilyenkor? – fújtatott dühösen.
– Nem tudom, Querida. De biztos fontos.
Johnnie kimászott az ágyból, és lecsatolva magáról a műpéniszt, a padlóra hajította. Nem fáradt azzal, hogy bármit is magára kapjon, csak úgy, ahogy volt, feltépte az ajtót.
***
Karen hangosan püfölte az ajtót, majd amikor az hirtelen kinyílt, tett egy lépést hátra, hogy védekezően maga elé emelje az ökleit, támadásra számítva. A lélegzete viszont egy pillanatra kihagyott, amikor megpillantotta maga előtt a meztelen Johnnie-t, minden tagján csillogó izzadtsággal.
– Johnnie?
– G? – nézett rá meglepetten a másik nő, félrebillentve a fejét. – Mit csinálsz te itt?
– Én… Szóval, felébresztettetek – jött a zavarodott válasz.
Alma jelent meg Johnnie háta mögött, és ráterített egy köntöst. Kipillantott a felesége mögül, és az ajtó előtt álló nőre nézett.
– G? Mi folyik itt?
Johnnie összehúzta magán a köntöst.
– Felébresztettük.
Alma elpirult.
– Bocsánat érte. Szeretnél bejönni?
Mindannyian összerezzentek, amikor Maddie kilépett a lakosztálya ajtaján.
– Karen? Minden rendben? – lépett oda a nőhöz.
– Maddie? – pillantott rá Johnnie.
– Te meg mit keresel itt? – nézett rá a szőke nő.
– Ezt én is kérdezhetném. – Egy pillanat múlva beléhasított a felismerés. – Karennek szólított.
– Ez az – lépett ki Alma a folyosóra. – Te vagy Karen Grace. Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan, amikor aznap éjjel találkoztunk a bárban.
Johnnie még dühösebb lett.
– Tudhattam volna, hogy ti ketten összebeszéltek. Próbálsz belső információkhoz jutni, Grace?
„Ó, a fenébe is!” – zsörtölődött magában Karen.
– Johnnie! Én nem…
A másik nő azonban egy kézmozdulattal félbeszakította.
– Tartsd meg magadnak! – Aztán visszament a lakosztályába, és egyedül hagyta Almát Maddie-vel és Karennel a folyosón.
Alma Karen arcába nézett, és észrevette rajta a sértett kifejezést. „Nem hiszem, hogy bármiféle hátsó szándéka lett volna” – gondolta, majd megköszörülte a torgát.
– Talán mind bemehetnénk, és tisztázhatnánk ezt.
Maddie és Karen vonakodva követték.
Johnnie fel-alá járkált a szobában, összeszorítva, majd szétnyitva az öklét. „Az a csúszómászó szemét ribanc! Fel kellett volna ismernem. Be akarta hízelegni magát, hogy aztán kitálaljon rólam” – morogta, de a gondolatait félbeszakította Alma érkezése.
– Johnnie! Tudom, hogy most nagyon dühös vagy.
– Rohadtul igazad van. Dühös vagyok.
– Le kell nyugodnod, és kimenned beszélni vele.
– Hogy? Azt akarod, hogy engedjem azt a ribancot tovább hazudozni? Gondold át újra, kislány! – lépett az ajtóhoz Johnnie, Alma viszont megállította.
– Mit akarsz csinálni?
– Szétrúgni a seggét.
– Nem. Nem fogod. Szépen kimész, és beszélsz G-vel – jelentette ki határozottan. – Meg fogod hallgatni őt.
Johnnie a felesége könyörgő, de mégis határozott arcára nézett. Rájött, hogy a feleségének igaza van. Nem keverhet több bajt maga körül.
– Rendben, Alma! Csak adj pár percet, hogy lenyugodjak!
A mexikói nő lábujjhegyre emelkedett, és egy csókot nyomott Johnnie arcára.
– Ez az én feleségem.
***
– Karen! Én ezt nem értem. Miért ilyen dühös rád Johnnie? – kérdezte Maddie.
A riporter lehajtotta a fejét, és az ölébe tett kezeit bámulta.
– Nem tudta, ki vagyok valójában.
– Úgy érted, nem tudta, hogy riporter vagy? – tette a vállára a kezét Maddie. – Most biztos azt hiszi, átverted. Ezt pedig különösen utálja.
– Most már tudom. Nem akartam, hogy így tudja meg. Amikor találkoztam vele, nem úgy voltam ott, mint Karen Grace, a riporter. Önmagam voltam. G – suttogta. – Nem akartam semmit kiszedni belőle, vagy ilyesmi. A fenébe is! Tegnap volt az utolsó napom a lapnál.
– Meg fogja érteni, ha elmondod neki – próbálta megnyugtatni Maddie.
A beszélgetésük félbe szakadt, amikor Alma kilépett a szobából.
– Johnnie is mindjárt jön.
– Nagyon dühös, igaz? – kérdezte Karen.
– Ez, drága barátom, enyhe kifejezés – csóválta a fejét Alma, majd Maddie felé fordult. – Na és, mikor jöttél vissza a városba? – Próbálta visszafogni magát, és nem túl szarkasztikusnak tűnni.
– Tegnap érkeztem. Itt akartam lenni a tárgyalás végén.
Alma felsóhajtott.
– A vád tegnap végzett.
– Igen. Tudom. Abbott már akkor elítélte, amikor a sajtónak nyilatkozott – válaszolta Maddie.
– Ezt meg hogy érted?
– Csak ismételgette újra meg újra, hogy bűnös – magyarázta Karen, érezve a feszültséget a másik két nő között. – Maddie megmutatta neki, hol a helye – mosolyodott el, Maddie pedig megszorította a kezét.
A kis közjáték nem kerülte el Alma figyelmét. „Szóval az öreglány végre továbblépett. Helyes. Utáltam volna, ha szét kell rúgnom a seggét, mert megint rámozdul Johnnie-ra.”
Gondolatait Johnnie érkezése szakította félbe. A belépő nő most G-re nézett, gyilkos pillantásokat küldve felé.
– Kezdj bele! – morogta.
G megköszörülte a torkát.
– Johnnie! Azon az éjszakán a bárban, nem úgy voltam ott, mint az a Karen Grace, akit te ismersz. Önmagam voltam. Teljesen szabadon. Senki sem tudja, hogy Karen Grace, a riporter és G egy és ugyanaz a személy. Láttam, min mégy keresztül, és láttam, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó.
– Miért nem mondtad el nekem, ki vagy?
– Te utálod Karen Grace-t. De akkor én nem ő volt. Csak önmagam.
Johnnie hallgatta, ahogy G folytatta a mondókáját mindenről, amit el kellett mondania. Legbelül igazat is adott neki, amiért elhallgatta a kilétét. Ez esetben valószínűleg tényleg az lett volna az első dolga, hogy jól seggbe rúgja.
Maddie és Alma nagy érdeklődéssel figyelték őket, remélve, hogy Johnnie elfogadja a hallottakat. Mindketten tudták, mennyire utálja, ha átverik. Alma viszont megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor látta Johnnie arcizmait elernyedni.
– Ez a teljes igazság, Johnnie. Azon kívül, ha bármit is meg akartam volna tudni róla, azt nyilvános helyen kellett volna tennem. Nem kockáztathattam meg, hogy kiderüljön, leszbikus vagyok. Az állásomat veszélyeztettem volna. De most már úgysem számít, mert ú munkát kaptam, ők pedig elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Nem azért voltam melletted, mert bármit is ki akartam volna deríteni rólad. Tényleg szerettem volna a barátod lenni.
Johnnie G őszinte szemeibe nézett, majd elfogadóan bólintott.
– Rendben, G. Hiszek neked.
– Köszönöm.
Ezután Johnnie összefonta a karjait a mellkasa előtt, és felvont szemöldökkel Maddie-re nézett.
– Most pedig, mond el, te mit keresel itt, Maddie!
– Itt akartam lenni a tárgyalás végén Johnnie – mondta őszinte hangon. – Nem tudtam távol maradni.
– Nem lesz lehetőséged, hogy bemenj a tárgyalóterembe. O’Connell bezáratta a folyamatos rendbontások miatt – mondta Johnnie, majd gyorsan Almára nézett, figyelve a reakcióját. Tudta, hogy a felesége szívből utálja Maddie-t. De amikor Alma arca együttérző kifejezést öltött, összezavarodott. „Semmi sikoltozás és hajtépés, kislány? Ez már haladás?” – gondolta, aztán beléhasított a felismerés. – „Ezek ketten együtt vannak? Nos, ez jó kis meglepetés. Jó neked, Maddie.”
Visszafordult a vendégeihez, és elmosolyodott. Érezte a közöttük pattogó szikrákat. Ahogy G simogatta Maddie hátát, az pedig a másik térdére tette a kezét…
– Ha végeztetek, jobb lesz, ha ezeket ketten engedjük visszamenni a szobájukba – szakította félbe a jelenetet Alma.
– Persze – válaszolta Johnnie. – Bocsi a zajért.
G és Maddie felálltak.
– Semmi gond. Reméljük, még találkozunk – válaszolta G.
– Miért nem ebédelünk együtt? – ajánlotta fel Alma. – Persze ha csak nincs más programotok.
Johnnie megrökönyödve nézett a feleségére.
– Ö, persze – válaszolta Maddie. Örült Alma közeledésének. „Azt hiszem, nem tekint többé rám riválisként” – mosolyodott el magában.
– Hogy hangzik a fél egy? – vetette fel G.
– Tökéletes – bólintott Johnnie. „Veled pedig, Mrs. Green, majd beszélünk még” – tette hozzá gondolatban.
Búcsút intettek a vendégeiknek, majd Johnnie azonnal Almához fordult.
– Elmondanád nekem, miért akarod, hogy velünk ebédeljenek?
Alma megvonta a vállát.
– Csak úgy gondoltam, szép gesztus lenne az után, hogy így letorkoltad szegény G-t. Azt hitte, keresztben lenyeled.
Johnnie a karjai közé vonta a feleségét. Imádta, ha magán érezheti a mexikói nő teste melegét.
– Csak az én drága feleségemnek köszönhetem, hogy megmutatta, milyen hülye is voltam.
Alma felnézett rá és elmosolyodott.
– Ez a munkám. Legalább egyikünknek meg kell őriznie a hidegvérét.
Johnnie megcsókolta a feje búbját.
– Ha már programot szerveztél ebédidőre, szükségem lesz egy kis alvásra. Egész éjjel fenn tartottál, akár egy szexrabszolgát.
– Én? – nézett rá Alma hitetlenkedve. – Nem hinném, hogy nagyon noszogatni kellett volna téged, Miss Gyerünk Kislány Csak Még Egy Kicsit.
Egy pillanatig csak bámultak egymásra, majd mindketten hangosan felnevettek.
***
– Szóval G? – mosolygott Maddie.
– Nos, a barátaim így hívnak – ült le a másik nő az ágyra, és keresztbe tett lábakkal a fejtámlának dőlt. – Csak akkor vagyok Karen, ha dolgozom.
Maddie odalépett hozzá, és gyengéden széttolta barátnője combjait.
– És mit szeretnél, én hogy szólítsalak? – kérdezte vágytól túlfűtött hangon.
G érezte izgatottságának bódító illatát, amitől a csiklója hirtelen lüktetni kezdett. Fel-le mozgatta a kezeit Maddie combjain.
– Te szólíthatsz, ahogy csak akarsz, bébi – duruzsolta.
Maddie lassan kigombolta partnere felsőjét.
– Ha a barátaid G-nek hívnak, akkor én jobban szeretnélek Karennek hívni. Nem akarok csak egy egyszerű barát lenni.
A másik nő arcán széles mosoly terült szét.
– Akkor Karen.
***
Amikor Maddie felébredt, Karen még mindig rajta feküdt, kezét a combjai között tartva, ujjai pedig mélyen a szőke nő testében pihentek.
– Karen? Drágám! Ébredj! Kérlek – suttogta gyengéden Maddie, emlékeztetve rá, hogy nem tanácsos barátnőjét túl hangosan ébresztenie. A válasz viszont csak egy halk morgás volt. Újra a nevén szólította, de ismét csak ugyanazt a választ kapta. Gyengéden végigsimított a másik nő hátán, mire Karen felnyögött, és a kutató kéznek dörgölte magát. Ujjai ismét megmozdultak, újjáélesztve a tüzet Maddie-ben. A szőke nő ujjai megmerevedtek, ahogy a másik rátalált a csiklójára.
– Ó, igen, kicsim! – nyögött fel.
Karen nem szólt semmit, csak tovább mozgatta benne az ujjait. Érezte, ahogy Maddie nedvei beterítik a kezét.
– Olyan jó! – sziszegte Maddie, és ő is mozogni kezdett a fürge ujjakon. – Ó, istenem! Olyan őrülten jó vagy!
– Szeretek így ébredni – suttogta Karen, levegő után kapkodva, ahogy legördült Maddie-ről, és a hátára feküdt.
– Ahogy én is – mosolyodott el Maddie.
Karen az órára pillantott.
– Azt hiszem, jobb, ha megyek. Még le kell zuhanyoznom és átöltöznöm.
Maddie szorosan magához vonta őt.
– Nekem pont így tökéletes az illatod.
– Olyan a szagom, mint aki egész éjszaka kefélt – kacagott Karen.
– Nem. Olyan a szagod, mint aki az éjszaka egy nagyszerűt kefélt.
***
A két pár a Chili’s-ben ebédelt. Karen és Alma azon versenyeztek, hogy ki töm be több bordát egyhuzamban. Végül Karen nyert. Hátra tett kézzel.
Maddie lenyűgözve bámulta őket, azon merengve, hogy lesz képes etetni ezt a feneketlen bendőt. De aztán elmosolyodott a gondolatra, hogy neki épp elég, hogy lesz lehetősége megpróbálni.
– Fizess, Johnnie! – kuncogott.
– Hogy engedhetted, hogy többet egyen, mint te, Alma? – morogta Johnnie, miközben egy ötdollárost nyomott a szőke nő kezébe.
– Nem tehetek róla. Legalább két gyomra van, vagy valami. Nem az én hibám – dörzsölta Alma a hasát, miközben hátra dőlt a székében.
– Én már láttam, hogy dolgozik az én kis zabagépem – somolygott Maddie, majd elpirult a megnevezéstől. Karen viszont csak elmosolyodott, és Maddie kezére tette a sajátját. Őt csak az érdekelte, hogy Maddie az Ő kis zabagépének nevezte őt. Ez pedig megdobogtatta a szívét.
– Jöhet a desszert? – kérdezte, és összedörzsölte a tenyerét. A gyomra is megkordult a gondolatra.
Almának ekkor ki kellett mennie egy kicsit a mosdóba, Maddie pedig csatlakozott hozzá. Miközben a mexikói nő a kezét mosta, felpillantott szőke társára. Most sokkal boldogabbnak tűnt, mint korábban. Alma már arra gondolt, hogy idővel talán meg is kedveli ezt a nőt.
Maddie érezte, hogy Alma őt nézi.
– Remélem, nem bántottalak meg – szólalt meg végül. – Tudom, hogy utálsz, de remélem egyszer…
– Maddie! – szakította félbe Alma. – Amíg nem hajtasz rá a feleségemre, semmi bajom veled. A jelenlegi helyzetben, nem hiszem, hogy bármi problémánk is lenne egymással.
– Ez igaz.
– Láttam, hogy nézel Karenre. Ugyanúgy, ahogy én Johnnie-ra.
– Ennyire egyértelmű? – pirult el Maddie.
– Igen… Szeretnéd tudni valamit?
– Persze.
– Karen is ugyanúgy néz rád.
– Tényleg? – csillant fel Maddie szeme reménykedve.
– Aha. Azt hiszem, ti ketten egymásnak lettetek teremtve.
Maddie megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Attól féltem, hogy megszállottnak tart, vagy ilyesmi.
– Amit Johnnie-val műveltél, az megszállottság – válaszolta Alma komoly hangon. – De amit most látok kettőtök között, az igaz szerelem.
– De olyan gyorsan történt!
– A szerelem néha ilyen. Ne félj belevetni magad, vagy próbálj elfutni előle! Csak élvezd!
Maddie elmosolyodott.
– Most már értem, miért szeret téged Johnnie annyira. Nagyon bölcs nő vagy.
– Köszönöm – pirult el Alma.
– Őszintén örülök, hogy ti ketten egymásra találtatok.
***
Johnnie az órájára pillantott.
– Mi tart már ennyi ideig?
– Gondolod, hogy meg kéne néznünk őket? – kérdezte Karen. – Tapintani lehetett köztük a feszültséget.
– Nem. Szerintem meglesznek – fészkelődött Johnnie ültében. – Alma tudja, hogy Maddie érdeklődése már egészen másfelé irányul.
– Ö, igen – száradt ki hirtelen Karen szája. – De remélem, nincs vele problémád.
– Kellene? Maddie-vel már évekkel ezelőtt végeztünk… Igazából örülök is, hogy végre talált magának valakit.
– Ahogy én is – mosolyodott el Karen.
Mielőtt folytathatták volna, Alma és Maddie visszatértek a mosdóból.
– Minden rendben ment odabent? – viccelődött Karen.
Maddie felnevetett, és meglapogatta a vállát.
– A lehető legnagyobb rendben – mondta, majd Almára kacsintott, a mexikói nő pedig viszonozta a gesztust.
Johnnie figyelmét nem kerülte el a kis közjáték, és tudta, muszáj lesz kiszednie a részleteket a feleségéből, ha visszatértek a hotelbe.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Bar Refaeli alias Maddelyn Marshall.
:grinning: