A gyilkosnak két arca van V. rész 17. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. szeptember 13.
***********************************************************************
Johnnie behívta a kollégáit az irodájába.
– Minden folyamatban lévő ügyünket lezártuk? – kérdezte, miután mindenki helyet foglalt az asztal körül.
– Igen, Johnnie. Mindent lezártunk – bólintott Mike.
– Helyes. Ha mindennel végeztetek, bezárom az irodát, amíg ez az egész véget nem ér – állt fel Johnnie, és elindult kifelé az irodájából. – Mindannyian kapjátok majd továbbra is a fizetéseteket, szóval nem kell amiatt aggódnotok, hogy új munkát keressetek, kivéve, ha így akarjátok… Tracy is megkapja a fizetését, természetesen. Nagy nyomás alatt van, mióta ez az egész elkezdődött. Az orvosa azt tanácsolta, hogy pihenjen egy keveset.
– Igen – bólintott Glenda. – Gyűlöltem nézni, ahogy szenved.
Glenda nagyon közel állt Tracy-hez, olyanok voltak, mintha testvérek lennének, és a férfi szinte már Glenda lányának, Kaiának a pótapjává vált.
– Nagyon hiányzik – tette még hozzá. – Nem maradt senki, akit szívathatok – igyekezett viccelődéssel elütni a szomorú hangulatot.
Johnnie mögé lépett, és a nő vállára tette a kezét.
– Tudom, hogy érzel, kölyök. Mind így vagyunk vele. – Azzal ismét az ajtó felé indult. – Nektek is jobb lesz, ha lehúzzuk a rolót egy időre. Menjetek el vakációzni, vagy amit akartok!
Mike megköszörülte a torkát.
– Nem beszélhetek a többiek nevében, de én végig ott leszek a tárgyalóteremben, Johnnie.
– Ahogy én is – csatlakozott Glenda.
– Csatlakozom – válaszolta Laura.
– Nézzétek! Nem akarom, hogy erre pocsékoljátok az időtöket, ha a családotokkal is lehettek – mondta Johnnie határozottan.
Laura szigorúan ránézett.
– Próbálj meg távol tartani minket!
Johnnie megadóan felemelte a kezét, és az asztalára támaszkodott.
– Bocsánat! Nem mondtam semmit. Nem akartalak megbántani, főnökasszony – vigyorgott Laurára. – Csak szeretném megköszönni a munkátokat. Szeretném, ha nélkülem is felfuttatnátok ezt a céget.
Glenda felhorkantott.
– Ne beszélj így, Johnnie! Minden rendben lesz. Bob biztosított róla, hogy nem kell semmit sem tenned Ballantine gyilkosával.
– Azt én is remélem… Most pedig, takarodjatok az irodámból! – intett Johnnie viccelődve. – Szeretném elvinni a feleségemet vacsorázni.
Barátai lassan kiporoszkáltak a helyiségből, ő pedig az ablakhoz lépett, és ahogy bámulta a felhőkarcolókat, könnycseppek folytak le az arcán.
***
Johnnie az ajtónak háttal ült a székében. „Nos, már megint nagy szarban vagyok” – gondolta. – „Csak remélni tudom, hogy Bob kitalál valamit. Miért kellett otthagynom Almát aznap este? Ha otthon maradok, ez az egész nem történik meg” – ostorozta magát, amikor meghallotta Alma hangját.
– Készen állsz, Querida? – kérdezte a mexikói nő, belépve Johnnie irodájába.
Johnnie felállt, és felemelte a széke háttámlájáról a kabátját.
– Igen, kicsim. Kész vagyok.
Alma megkerülte az asztalt, és átölelte feleségét. Felnyögött, ahogy érezte, hogy az erős karok köré fonódnak.
– Szeretek a karjaid közt lenni.
Johnnie magához szorította őt.
– Én is szeretem, ha a karjaim közt vagy – csókolta meg Alma feje búbját. – Hova menjünk vacsorázni, kicsim?
Alma visszahúzódott, és mélyen Johnnie szemébe nézett. Látta benne a fáradtságot.
– Jobban örülnék, ha csak vennénk valamit, és haza mennénk.
Johnnie elmosolyodott.
– Remekül hangzik. Gyerünk!
Ahogy kiléptek az irodából, Johnnie hosszan körbenézett.
– Hamarosan visszatérek.
– Helyes, kicsim – rajzolt Alma apró köröket az ujjával Johnnie hátára. – Újult erővel és vidáman fogsz visszajönni.
Johnnie előre hajolt, és gyengéden szájon csókolta.
– Köszönöm.
– Mit?
– Hogy szeretsz és itt vagy nekem. És hogy alaposan fenéken billentesz, ha arra van szükségem.
– Ezért vettél el, te lüke – mosolygott Alma.
– Néha azt hiszem, csak a jó seggedért vettelek el – markolt bele Johnnie a felesége alsó felébe.
– Te nyavalyás kurafi! – morogta Alma.
***
Amikor hazaértek, Alma megterített kettejüknek, és gyújtott pár gyertyát, hogy hangulatossá tegye a thai étteremből hozott vacsorát. Miután ettek, Johnnie elmosogatott, amíg Alma zuhanyozott.
– Kész vagyok – lépett be Alma a hálószobájukba egy szál törülközőben.
Johnnie szája tátva maradt. Még ennyi év után is le tudta nyűgözni a felesége szépsége.
– Ö, oké! – motyogta. – Mindjárt visszajövök – csókolta meg Almát, és a fürdőszoba felé indult.
Alma magára húzta Johnnie egyik pólóját, és bekapcsolta a tévét. Bemászott az ágyba, és kapcsolgatni kezdte a csatornákat. Keresett valamit, amivel elvonhatja Johnnie gondolatait az ügyről.
– A „Hannibal II”? – kérdezte Johnnie, amikor a haját szárítgatva visszatért a fürdőszobából.
– Azt hallottam, jobb, mint az első rész.
Azzal odament a ruhásszekrényhez, és előhorgászott egy pólót és egy boxert.
– Szeretem azt az anyaszomorítót. Hello, Clarice – utánozta Anthony Hopkins hangját.
– Olyan a hangod, mint egy rakás szarnak – viccelődött Alma. – Inkább vonszold ide a segged! Szeretném, ha átölelnél – tette hozzá parancsoló hangon.
– Igenis, asszonyom! – vetette mellé magát Johnnie, és átkarolta a feleségét.
Alma minden egyes ijesztőbb résznél szorosan átölelte Johnnie-t, és sikítva a mellei közé fúrta az arcát. A másik nőt boldogsággal töltötte el, ahogy a felesége hozzá simulva vár tőle védelmet, még akkor is, ha csak egy bugyuta filmről volt szó.
Amikor a filmnek vége lett, Johnnie kikapcsolta a tévét, amitől a szoba teljes sötétségbe burkolódzott. Levetkőzött, majd Almáról is lehúzta a pólót, hogy magához ölelhesse meztelen testét. Megcsókolta, majd végighaladt a nyakán. Alma felnyögött, felesége vállára hajtotta a fejét, miközben kezei végigfutottak a széles háton. A szíve hevesen vert a puha bőr érintésétől.
Johnnie végigfuttatta a nyelvét Alma arcélén, miközben a keze a nő mellein kalandozott. Megérintette a formás félgömböket, hüvelykujjával az egyik mellbimbót kezdte izgatni, amitől Alma zihálni kezdett. A hátára lökte a mexikói nőt, és fölé kerekedett. Érzéki kis semmiségeket suttogott felesége fülébe, miközben a mellbimbóit izgatta, és hasát a feleségéének feszítette. Elmosolyodott, amikor érzett egy apró rúgást a nő hasának belsejéből. Egyik keze lefelé indult, míg végül megérezte felesége nedves ágyékának tapintását.


Alma felnyögött, ahogy a kutató ujjak lassan beléhatoltak. Johnnie élvezte, ahogy a nedves járat falai ráfeszülnek. Lassan kezdett mozogni, nyögést és zihálást csalva elő Almából. A másik nő ujjai is rátaláltak az ő bejáratára, és Johnnie felnyögött, ahogy a felesége a csiklóját kezdte izgatni. Egyre hevesebben mozogtak.
– Kérlek! – könyörgött Alma. – Érezni akarom a szádat és a nyelvedet.
Johnnie arrébb gördült, és Alma combjai közé feküdt, hogy száját nyomhassa kihúzott ujjai helyére. Alma azonnal hangosan felnyögött. Teste átvette Johnnie nyelvének ritmusát.
A mexikói nő végül Johnnie nevét sikoltva élvezett el. A másik nő serényen lenyelt minden nedvet, majd felemelkedett, hogy széttárt combjait a feleségéjéi közé nyomja, amíg csiklója Almáéhoz nem ért.
Átölelték egymást és csókolóztak, miközben kezeik felfedezték egymás testét. Minden porcikájuk együtt lüktetett, közeledve az orgazmushoz.
– Alma! Annyira szeretlek! – suttogta Johnnie, miközben könny folyt le az arcán.
– Én is szeretlek! – zihálta Alma, majd ismét felsikoltott, amikor az orgazmus egyszerre rázta meg mindkettőjük testét.
Johnnie a feleségére roskadt, majd a hátára gördült, hogy magára húzza a nőt.
A hét hátralevő részét az ágyban töltötték, és csak enni és fürdeni keltek fel.
***
Alma épp a vendégszobát készítette elő Torinak és Ceecee-nek, amikor a telefon megszólalt.
– Halló? – vette fel. Alig hallott valamit a túlvégről a rossz kapcsolat miatt. –Halló! – vonta össze a szemöldökét.
– Alma? Itt Gui! – hallatszott az öccse hangja.
– Guillermo? Gui! Tényleg te vagy az?
– Igen, Alma. Én vagyok. Hogy vagy, pepita?
– Jó hallani a hangod, Gui. Jól vagyok, a körülményekhez képest.
Guillermo két évvel korábban egy venezuelai olajfúrótornyon kapott munkát. Ezt használta fel, hogy túltegye magát azon, ami Javier-rel történt, és hogy a nővére egy nőhöz ment hozzá.
– Hallottam, pepita. Sajnálom, ami Phillippel történt. Épp csak most kaptam meg a hírt. Errefelé nem jönnek túl sűrűn a hírek. Az előbb beszéltem Mami-val, és ő elmondott mindent.
– Köszönöm, Gui – szipogta Alma. – Annyira örülök, hogy hallom a hangod. Nagyon hiányzol.
– Te is hiányzol nekem. Mami elmondta, hogy Johnnie-val ismét gyereket vártok. Nagyon örülök nektek.
Alma örömmel vette a változást, ami beállt a férfi véleményében.
– Mami arról is beszélt, hogy mibe keveredett Johnnie. Pepita! Tudom, hogy nem jöttünk ki jól egymással, de szeretném, ha ez megváltozna. Nem akarok a boldogságod útjába állni.
– Gui! Annyira örülök, hogy ezt hallom. Tudom, mennyire próbálkoztál, mielőtt elmentél. Remélem, hogy ti ketten egy szép napon barátok lesztek.
– Én is remélem. Remélem, hogy ártatlannak találják, Alma. Mindkettőtök érdekében.
– Nagyon köszönöm, Gui.
A férfi hallotta, ahogy az egyik barátja kiabál neki.
– Mennem kell, pepita. Vigyázz magadra! Szeretlek.
– Én is szeretlek, Gui – hallgatta Alma, ahogy a vonal megszakad.
Johnnie lépett be a szobába, amikor meghallotta Alma zokogását. Átment a vendégszobába, és ott találta a könnyeivel küzdő feleségét.
– Alma! Kicsim! Jól vagy? – guggolt le Alma mellé.
A nő felnézett rá és elmosolyodott.
– Igen, szerelmem. Örömömben sírok. Most beszéltem Gui-val.
Johnnie megmerevedett.
– Igen? És mi van vele?
– Azért hívott, hogy az együttérzéséről biztosítson. Mami beszélt neki a gondjainkról.
Johnnie megnyugodva sóhajtott.
– Oké.
– Szeretett volna gratulálni a babához is, és sok sikert kíván a tárgyalásodra.
– Tényleg? – lepődött meg Johnnie.
– Igen, tényleg – mosolyodott el Alma. – Tudtam, hogy idővel megjön az esze,
Johnnie még mindig hitetlenül fogadta Guillermo hirtelen véleményváltozását.
– Hagyd csak! Majd én befejezem. Addig te pihenj le!
– Oké – bólintott Alma. – Úgyis sajog a hátam.
Johnnie felkacagott és előrehajolt, hogy megcsókolja a feleségét, de a pillanatot félbeszakította az utcáról jövő berregés.
– Nos, úgy tűnik, megjöttek a vendégeink. Menj! Engedd be őket, amíg én végzek itt!
– Rendben, szerelmem – szaladt ki Alma.
***
Alma kiment a barátaik elé a kocsi beállóhoz, és Ceecee azonnal a nyakába vetette magát. Tori megállt a kocsi mellett, és várta hogy rá is sor kerüljön, de Alma és Ceecee egy szó nélkül bementek a házba.
– És hogy vagy, Tori? Jó újra látni téged! – kiabálta utánuk szarkasztikusan.
Johnnie épp befejezte a vendégszoba rendbe tételét, amikor Tori egy rakás csomaggal betámolygott a házba.
– Hello, Tori! – lépett oda hozzá, hogy segítsen. – Miért nem szóltál? Segítettem volna.
Tori letette a maradék csomagot is, és próbált levegőhöz jutni.
– Nem tudtam, hogy itt vagy… Alma és Ceecee rögtön egymás nyakába ugrottak, és köszönés nélkül bejöttek a házba. Honnan tudhattam volna, hogy te is itthon vagy?
Johnnie felnevetett.
– Emlékszel? Mint évekkel ezelőtt.
– Mi van velük? – grimaszolt Tori. – Olyanok, mint két tini lány egy pizsamapartin.
– Ötletem sincs – vonta meg a vállát Johnnie és a csomagokra nézett. – Ez minden, amit magatokkal hoztatok?
Tori úgy nézett rá, mintha még egy fejet növesztett volna.
– Megkergültél? Ez csak Ceecee cuccának a fele. Úgy csomagolt, mintha legalábbis ide akarna költözni. Ami engem illet, én csak két bőröndöt hoztam, úgyhogy ő még az én többi táskámat is telepakolta.
Johnnie nem tudta megállni, hogy felnevessen.
– Na gyerünk! Hozzuk be a többi cuccotokat is, hogy végre pihenhess. Meghívtuk Annie-t és Myrát vacsorára, aztán elmehetünk táncolni.
Tori kissé felvidult az ötlettől.
– Jól hangzik. Alig várom, hogy lássam Ceecee-t, ahogy rázza azt az ennivaló fenekét.
***
Vacsora után mindannyian elmentek a Leather and Lace-be. Johnnie inkább a The Back Door-ba* akart menni, ami most már teljesen Annie-é volt, és ismét a régi fényében tündökölt, de Annie inkább meg akarta nézni a Leather and Lace-t.
A hely tele volt, és mindent betöltött a dübörgő zene. Annie körbe nézett, és gyorsan feljegyzett magában egy pár ötletet a saját szórakozóhelyéhez.
– A fenébe is! Jó ez a hely.
– Ja – válaszolta Johnnie. – Egész jó a zene.
Kerestek maguknak egy asztalt, és leültek. Odajött hozzájuk a pincérnő, és megkérdezte, mit isznak.
– Alma! Azt hiszem, ma te vezetsz – suttogta Johnnie.
– Semmi gond, szerelmem – mosolygott Alma, és megcsókolta a felesége orra hegyét. – És, kaphatok cserébe egy dalt?
– Amit csak akarsz, kislány – duruzsolta Johnnie. – Mit szeretnél.
– A mi számunkat, kérlek! – mosolyodott el Alma.
– Amint szabad lesz a mikrofon, megkapod – kacsintott Johnnie.
Annie odahajolt hozzá.
– Vörös Bagoly! Nézz a bárpulthoz, és mond el, kit látsz!
Johnnie oda nézett, és megpillantotta az ismeretlen megmentőjét, amint egy vöröske dörgölődzik hozzá.
– Ő az, aki hazavitt aznap este.
– Valóban, ő az – bólintott Annie. – Szóval, nem akarsz oda menni, és megköszönni neki?
– De. Azt hiszem. Talán meghívom egy italra. – Azzal Almához hajolt. – Kicsim! Most vettem észre egy régi ismerősömet. Mindjárt visszajövök.
– Oké, kicsim!
Johnnie felállt, és a bárpult felé indult.
– Hello, haver! – szólította meg az ismeretlen nőt.
A vöröske felemelte a fejét, és összevonta a szemöldökét.
– Ő már foglalt. Keress magadnak mást!
Johnnie felvonta a szemöldökét, és lenézett a nála jóval alacsonyabb nőre.
– Ne aggódj! Nem az esetem. Különben is! Hasonló az ízlése, mint az enyém, és ebbe nem igazán illünk bele egymásnak.
– Nagyon igaz! – kacagott fel a másik nő, és a vöröske felé fordult. – Ha megbocsátasz nekünk egy pár percre…
– Ott várok – szakította félbe a vöröske, és a bárpult másik vége felé bökött a fejével. – Ne várass meg!
– Nyugi, Nina! Nem foglak.
Johnnie kivárta, amíg a vöröske hallótávolságon kívül ér.
– Csak szerettem volna megköszönni, amit tettél értem… Csak azt nem tudom, kinek köszönjem.
– A barátaim csak G-nek hívnak – nyújtotta felé a kezét a nő.
– Köszönöm, G – szorította meg a jobbot Johnnie. – Komolyan.
– Remélem, ma este nem nekem kell majd hazaráncigálnom téged, vagy igen? – vigyorgott G.
– Nem – kacagott Johnnie. – A feleségemmel és a barátaimmal vagyok itt. Szeretném, ha találkoznál velük, ha nem bánod. És persze ha a barátnőd is beleegyezik.
– Nem a barátnőm – kacagott G. – Bár szeretné.
– Nos, akkor gyere, amíg nem figyel!
Tori és Annie felálltak, amikor Johnnie odalépett az asztalhoz G-vel.
– Hello! Emlékszel rám? A nevem Annie, ő pedig a barátnőm, Myra.
– Sosem felejtenélek el – nevetett a másik, és megszorította a felé nyújtott jobbot. – A barátaim G-nek hívnak.
– Örülök, hogy találkoztunk – rázott vele kezet Myra is.
– Én Tori vagyok. Ő pedig a feleségem, Ceecee – mutatkozott be Tori is. – Örülök, hogy találkoztunk.
– Számomra az öröm – mosolygott G.
– És ő a feleségem, Alma – állt Johnnie a mexikói nő mögé.
– Annyira ismerősnek tűnsz, G – vonta össze a szemöldökét Alma. – Találkoztunk már?
– Ööö, nem. Nem hiszem. Azt hiszem, csak hasonlítok valakire.
– Meglehet. De határozottan azt hiszem, ismernem kellene téged.
G kissé ideges lett.
– Azt mondják, mindenkinek van egy hasonmása.
Alma úgy döntött, nem firtatja tovább.
– Talán így van – mosolygott rá, és a másik is visszamosolygott, de az arckifejezése megváltozott, amikor Nina odakiáltott neki.
– Azt hiszem, jobb ha megyek. Szép estét!
– Neked is! – mosolygott Alma.
G megismételte a jókívánságait a többieknek is.
Johnnie felállt, hogy elkérje a mikrofont. Amikor rázendített a dal, az egész helyiség elcsendesedett.
– I must have rehearsed my lines a thousand times 'til I had them memorized.** – kezdett bele az énekbe.
Tori szája tátva maradt.
– Nem is tudtam, hogy ilyen jól tud énekelni – hajolt oda Almához.
A mexikói nő elmosolyodott.
– Igen. Az én drágám igencsak sokoldalú. Nagyon szép hangja van… Ez a szám szólt az első randinkon.
Johnnie tovább énekelte Patti LaBelle If Ony You Knew*** című számát, egyenesen Almára nézve. Ahogy a szám végéhez közeledett, a szemei megteltek könnyel, és látta, ahogy Alma arcán is apró cseppek folynak le. Végül dübörgő taps fogadta. Ahogy visszatért az asztalukhoz, arra gondolt, talán ez az utolsó alkalom, hogy együtt lehetnek.
***
Johnnie az ágyuk fejtámlájának dőlt.
– Alma! Ne vegyél hálóinget!
Alma felé fordult, és odalépett hozzá.
– Olyan csendes vagy, mióta haza jöttünk, szerelmem. Tudom, hogy csendes vagy, ha iszol, de most valami nem stimmel.
– Csss, kicsim! Ne beszélj! – mondta, és végigsimított Alma arcán. A szemei lecsukódtak, és csak a kezével simította végig a felesége arcát, memorizálva minden egyes négyzetcentiméterét. Aztán végighaladt a nyakán, a vállain, és áttért a melleire. Aztán végigsimított Alma hasán, majd a csípőjén és a combjain, átfordulva a hátára. Amikor végzett, kinyitotta a szemeit.
– Szeretlek, Alma. Mindig is szeretni foglak.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Nina Agdal alias Nina.
* The Back Door: Szó szerinti fordításban „A Hátsó Ajtó”.
** Szabad fordításban: „Ezerszer el kell ismételnem a soraimat, amíg megjegyzem.” Talán az eredeti összefüggésben mást jelent. Ha valakinek lenne erről infója, javítson ki!
*** Szabad fordításban: „Ha te azt tudnád”, „Ha csak azt tudnád”, vagy valami hasonló.