A gyilkosnak két arca van V. rész 19. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. szeptember 13.
****************************************************************
Alma Torival beszélgetett kávéfőzés közben, amikor megszólalt a csengő.
– Nyitom – indult el a bejárati ajtó felé. Egy ismeretlen férfi állt odakint. – Segíthetek?
– Ön Alma Martinez? – kérdezte a férfi.
– Igen.
– Ez a magáé – nyújtott át Almának egy borítékot.
Alma értetlenül nézett rá, miközben átvette.
– Ööö, köszönöm.
– Ki volt az? – lépett oda hozzá Johnnie, miután Alma bezárta az ajtót.
– Nem tudom – fordult felé a felesége. – Ezt hozta.
– Kicsim! Ez egy idézés – vette el Alma kávéját, hogy a másik nő kinyithassa a borítékot. – Bob egy szóval sem említette, hogy be akar idézni.
– Mi folyik itt? – lépett be Tori is.
Alma kinyitotta a borítékot, és felnyögött.
– A vád beidézett tanúnak.
– Hogyan? – nyílt tágra Johnnie szeme. – Az a nyomorult fattyú – rohant a telefonhoz, hogy felhívja Bobot.
– Ó, a fenébe – nyögte Tori.
– Mi történt? – lépett be Ceecee is.
Alma odaadta neki az idézést, Képtelen volt megszólalni. Szemét marta a könny.
– Abbott beidézte, hogy tanúskodjon Johnnie ellen – mondta Tori.
Johnnie arca falfehér volt. Alig tudta elérni Bobot.
– Johnnie, nyugodjon meg! – mondta neki a férfi. – Már értesítettek, és úton is vagyok O’Connell bíróhoz.
– Mire készül az a nyomorult? – nyögte Johnnie méregtől csöpögő hangon.
– Nem tudom – sóhajtott Bob. – De, a biztonság kedvéért, Almának fel kell készülnie a legrosszabbra.
– Bob! Tudja, hogy Alma terhes. Nem tudom, hogy fog reagálni, ha az a faszkalap felveszi a kesztyűt. Nem akarom megrémíteni őt. Már eleget szenvedett.
– Megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy leállítsam ezt az egészet, de nem garantálhatok semmit. Készítse fel őt, Johnnie! Most csak ennyit tehetünk – mondta a férfi, azzal letette.
– A fenébe is! – üvöltötte Johnnie.
Alma a könnyeivel küzdött, amikor visszafordult hozzá. Johnnie elszámolt magában tízig, majd vett egy mély levegőt, és odalépett remegve üldögélő feleségéhez. Letérdelt elé, és megfogta a kezét.
– Kicsim! Most figyelj rám, rendben? – Alma bólintott, és könnycseppek folytak le az arcán. – Bob azt mondta, lehetséges, hogy tanúskodnod kell majd. Meg tudod tenni, Alma. Csak válaszolj a kérdéseire! Ennyi az egész.
– De nem akarok, Johnnie. Nem tudom megtenni – zokogta Alma.
Johnnie a két keze közé fogta az arcát, és letörölte a könnyeit.
– Együtt vészeljük át ezt az egészet, emlékszel? Nem kell aggódnod. Nem húzhat elő semmi olyat, amivel már amúgy sem rendelkezne.
***
– Ez nevetséges, bíró úr! Mégis, mit képzel Mr. Abbott, mit csinál? Hiszen ő Miss Green felesége, az Isten szerelmére! – tiltakozott Bob.
– Az állam nem ismeri el a házasságukat, bíró úr – érvelt Abbott. – A törvény szerint semmivel nem inkább Miss Green felesége, mint az enyém.
– Egy házban élnek már több mint hat éve, bíró úr! Házastársakként élnek együtt, amit egy elköteleződési ceremónia* is szentesített.
– Észak-Karolina állam területén ez semmit sem számít. A törvény szemében, bíró úr, ők nem házasok – nyomta meg az utolsó három szót Abbott.
Bob megpróbált tiltakozni, de a bíró megállította.
– Mr. Wooten, megértem az érvelését. De sajnos Mr. Abbottnak kell igazat adnom. Nem tudom, valaha is elismerik-e ebben az államban az azonos neműek házasságát. Hosszú ideig Jesse Helms volt ennek az államnak a szenátora, aki két fogpiszkálót sem volt hajlandó keresztbe tenni a melegekért és leszbikusokért, sőt a színes bőrűekért sem, ami azt illeti. De szerencsére nem mindenki ért egyet vele… No de most, uraim, folytatnunk kell a tárgyalást.


***
Johnnie és Alma Tori és Ceecee társaságában sétáltak át a riporterek tengerén, hogy beléphessenek a tárgyalóterembe. „No komment.” Ennyit volt csak hajlandó Johnnie mondani a kérdéseikre. Miután beléptek a tárgyalóterembe, Alma átölelte. Johnnie érezte, ahogy a felesége remeg. Igyekezett minél megnyugtatóbb szavakat suttogni a fülébe, amíg Rosa nem jött, hogy a helyére vezesse Almát.
– Minden rendben lesz, mija – suttogta Rosa. – Nem tennél semmit, amivel ártanál Johnnie-nak. Miguel azt mondta, mindent tudnak már, amit mondhatsz nekik.
– Nem bízom Abbottban, Mami – rázta a fejét Alma. – Rossz érzéseim vannak – fonta maga köré a karjait, hogy megállítsa a remegését.
Johnnie a védelem asztalánál ült, és várt Bob érkezésére. Amikor meglátta a férfit, rögtön leolvasta az arcáról a rossz hírt. Felállt, és odasétált a férfival Almához.
– Sajnálom, Alma, de úgy tűnik, muszáj lesz tanúskodnia – mondta a férfi.
– Ne, Bob! Istenem, ne! – remegett Alma. – Képtelen vagyok rá.
– Nyugodjon meg, Alma! – szorította meg a vállát Bob. – Nem kell mást tennie, mint hogy válaszol a kérdésekre. Valószínűleg Johnnie lelki állapotáról kérdezi majd az eset előtt, és amikor hazaért éjszaka… Akárhogy is, nem lendít semmit az ügyön, bármit is kérdez.
– Ez igaz. Semmi szükség rá, hogy aggódj, kicsim – mondta Johnnie, és megcsókolta Alma homlokát.
***
Jonas Peterst ismét a tanúk padjához szólították. Bob felállt, és az aktáival a kezében odalépett hozzá.
– Jó reggelt, Mr. Peters!
– Jó reggelt!
– Azt állította tegnap, hogy tizenegy évig volt Ballantine polgármester asszisztense. Igaz ez?
– Igen.
– Nos, akkor első kézből kellett értesülnie mindenről a polgármesterrel kapcsolatban, igaz?
Peters úgy döntött, óvatos lesz. Nem tudta, hova akar Bob kilukadni.
– Minden információnak a birtokában voltam, amiről a polgármester úgy gondolta, tudnom kell.
„Szóval véded a saját hátad, mi?” – somolygott Bob.
– Rendben, Mr. Peters! Ismerte Ballantine polgármester ügyfelemmel kapcsolatos lépéseinek információit?
– Egy részét.
Bob felemelte a dossziéját.
– Ez az a dosszié, amit a polgármester vezetett ügyfelemről?
Bob a csomagra nézett.
– Minden bizonnyal. Nem tudhatom biztosan.
– Nos, nézzünk bele!... Hmm! Tekintve az ügy fontosságát, ez egy elég szegényes akta. Egyetért, Mr. Peters?
A tanú kényelmetlenül fészkelődött a székében.
– Még csak a nyomozás elején jártunk. Sajnálatos módon nem volt időnk befejezni.
– Ez az akta tartalmazza Miss Green személyes adatait, az általa végrehajtott letartóztatások számát, az általa és a társa által megoldott ügyeket. Ezen kívül a kitüntetéseinek listáját és a pénzügyeit – sorolta Bob. – Látta ezt az aktát azelőtt, Mr. Peters, vagy van olyasmi, amiről nem volt tudomása?
– Láttam már ezt az aktát – jelentette ki Peters tétován.
– Akkor látta azt a jelentést is, amit a polgármester által felbérelt nyomozó írt?
– Tiltakozom! A védelem nem ismertette velünk ezt az iratot.
– Csatolva volt a többi irathoz, Mr. Abbott – jelentette ki Bob. – Írásos bizonyítékom van az ön egyik asszisztensétől, hogy mindent katalogizáltak.
Az ügyész átlapozta a dossziéját.
– Visszavonom a tiltakozást – mondta, majd dühösen az asszisztensére nézett.
– Ezt a jelentést három héttel a polgármester halála előttre dátumozták. Felolvasná a kiemelt rész? – adta át Bob az aktát Petersnek.
A férfi megköszörülte a torkát.
– Véleményünk szerint, Mr. Ballantine, Miss Green pénzügyei kritikán felül állnak. Nem találtunk semmit, ami igazolná, hogy a jólétét más biztosítja, mint földekbe és egyéb ingatlanokba fektetett javak… Micheal Burns, Burns Nyomozóiroda.
– Miért folytatta a polgármester a nyomozást Miss Green ellen? – kérdezte Bob.
Peters szóhoz sem jutott. Magában átkozta Ballantine-t.
– A nyomozásnak voltak más vonatkozásai is – jelentette ki végül.
– Mint a munkája? – vonta fel a szemöldökét Bob. – Hadd nézzem csak! Ha jól emlékszem, a Burns Nyomozóiroda erről is talált valamit – lapozott egyet a dossziéban. – Á, igen! Itt van. Lenne olyan szíves, és felolvasná a kiemelt részt az esküdteknek?
– Alapos vizsgálat alá vettük Miss Green hivatali iratait, és nem találtunk semmiféle szabályellenességet, sem olyasmit, ami arra engedne következtetni, hogy kapcsolatban állna a szervezett bűnözéssel. Michael Burns, Burns Nyomozóiroda.
– Azt állította a vallomásában, hogy kulcsszerepe volt a nyomozásban, ami azt jelenti, erről tudomása kellett, hogy legyen – jelentette ki Bob. – Ha a nyomozójuk azt mondta, nincs semmi gyanús Miss Green körül, miért tartotta a polgármester a hamis vádakat ügyfelem ellen?
– Ötletem sincs – válaszolta Peters.
– Azt állítja, hogy korábban nem volt tudomása erről a jelentésről, Mr. Peters? – vonta fel a szemöldökét Bob hitetlenkedve.
– Nem tudtam róla.
Bob érezte, hogy a férfi valamit elhallgat.
– Ez azt jelenti, nem ez volt az első eset, hogy Ballantine polgármester fellépett ügyfelem ellen?
– Nem emlékszem – válaszolta Peters rezzenéstelen arccal.
Bob elmosolyodott.
– Hadd frissítsem fel az emlékeit! Kilenc éve, amikor a polgármester elfoglalta a hivatalát, azzal kérkedett, hogy eltávolít minden meleget és leszbikust a civil munkakörökből. Szabályos boszorkányüldözést rendezett. Sokukat visszavonulásra kényszerítette. Így van?
Peters egyre idegesebb lett.
– Ez volt a kampányígérete. Ez segítette győzelemre a választáson. Be kellett tartania az ígéretét.
Bob mereven bámult rá.
– Igen, vagy nem, Mr. Peters?
– Igen.
– Johnetta Green volt azon személyek egyike, akiket nem tudott megfélemlíteni. Nem tudta elérni, hogy visszavonuljon. Ez feldühítette, nem igaz?
– Tiltakozom! – szólalt meg Abbott. – Találgatás.
– Visszavonom – mondta Bob, mielőtt a bíró válaszolhatott volna. – Még egy kérdés Mr. Peters. A Burns Nyomozóiroda a második legnagyobb ilyen cég a délkeleti államokban, igaz?
– Igen.
– Egy ilyen fontos nyomozás ügyében a polgármester miért nem a legjobbat bérelte fel?
Peters nyelt egyet.
– Mert nem tehette.
– Miért nem? – pillantott Bob az esküdtszékre.
Peters felsóhajtott.
– Mert az első számú nyomozóiroda a délkeleti államokban a Green és Társai.
Bob elmosolyodott.
– Nincs több kérdésem.
– Szólítsa a következő tanúját, Mr. Abbott! – mondta a bíró.
Abbott füstölgött dühében, amiért úgy leszerepeltették, mint egy első éves joghallgatót. A tanú-listájára nézett, és úgy döntött, stratégiát vált.
– Megváltoztatom a tanúim listáját, bíró úr! A vád Alma Martinezt szólítja a tanúk padjára.
Alma felnyögött, ahogy a gyomra összeszorult. Rosa megszorította a kezét.
– Minden rendben lesz, mija. Tégy úgy, ahogy Johnnie mondta! Csak válaszolj a kérdésekre!
Johnnie odahajolt Bobhoz.
– Megteheti ezt?
– Joga van hozzá – válaszolta Bob keserűen.
Tori felállt, hogy segítsen Almának kimenni.
– Minden rendben lesz, Alma! Csak nyugodtan!
Alma bólintott, és fellépett a tanúk padjára. Halálra rémült. Félt, hogy valami olyat mond, ami árthat Johnnie-nak. Elég sorozatot látott már a tévében, hogy tudja, mennyire kiforgathatják az ügyvédek az ember szavait.
Miután Alma letette az esküt, Abbott odalépett hozzá, és elmosolyodott.
– Jó reggelt, Miss Martinez!
Alma nem bírt ránézni.
– Jó reggelt!
– Nem tartom fel sokáig. Tudom, hogy ez fájdalmas lesz magának, de szeretném, ha beszélne a fia temetése utáni estéről.
– Megpróbálom – mondta Alma. – Johnnie-val épp csak eltemettük a fiúnkat…
– Bíró úr! – szakította félbe azonnal Abbott. – Utasítaná a tanút, hogy ne utaljon a gyerekre közös fiukként?
– Bob, megteheti ezt? – kérdezte Johnnie.
– Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de igen.
Johnnie hátra dőlt a székében és dühösen felnyögött.
– Miss Martinez! Kérem, engedelmeskedjen! – utasította a bíró.
– Igen, uram! – válaszolta Alma, olyan sértetten, mint Johnnie az imént. Próbálta kitalálni, mit válaszolhatna. – A temetés után a polgármester odajött hozzánk a riporterekkel, hogy kifejezze együttérzését.
Elhallgatott. Rövid szünet után Abbott megszólalt: – Tudja folytatni, Miss Martinez?
Alma csendben maradt.
– Engedélyt kérek ellenérdekeltként kezelni a tanút, bíró úr – mondta Abbott.
– Engedélyezem – válaszolta a bíró rövid szünet után.
Abbott elmosolyodott. Egy pillanat alatt sokkal agresszívabb hangnemre váltott.
– Mi történt, miután odament magukhoz a sajtóval?
Alma sírva fakadt. Johnnie alig tudott uralkodni magán a látványtól.
– Lenézően és arrogánsan viselkedett velünk. Johnnie dühös lett – küzdött a könnyeivel Alma. – Nekiesett.
– Miért tette ezt? – ütötte tovább a vasat Abbott.
Tracy hitetlenkedve nézte, ahogy Johnnie a széke karfáját markolta.
– Nézd Johnnie-t! – hajolz oda Laurához.
Laura oda nézett.
– A fenébe! – nyögte. Érezte, hogy Johnnie mindjárt felrobban.
– Miért támadott rá a polgármesterre? – kérdezte Abbott egyre dühösebben. – Milyen jogon vetemedett erre, Miss Martinez? – üvöltötte. – Maga volt az, aki elvesztette a fiát, nem ő.
– Tiltakozom! – üvöltötte Bob. – Mr. Abbott túllőtt a célon.
Abbott nem tágított. Alma betakarta az arcát a kezeivel.
– Türtőztesse magát, Mr. Abbott! – mondta a bíró.
Johnnie már nem bírta tovább.
– Hagyd békén, te szarházi! – üvöltötte, ahogy letépte a széke karfáit, és Abbottra vetette magát.
– Ne, Johnnie! Ne tedd! – sikoltotta Alma.
Bob és az egyik teremőr lerángatták Johnnie-t Abbottról.
– Túl messzire ment! – üvöltötte Johnnie. – Engem akar. Őt hagyja békén!
– Távolítsák el a tárgyalóteremből! – utasította O’Connell bíró.
A fényképezőgépek egy pillanatra sem pihentek, a riporterek pedig azonnal a telefonokhoz rohantak, hogy értesítsék a szerkesztőségeiket. Amikor a bíró elbocsátotta Almát, ő azonnal Tori karjaiba vetette magát, és megállás nélkül zokogott. Végül, amikor már képes volt megszólalni, csak spanyolul motyogott.
– Nyugodj meg, Alma! – suttogta Tori. – Nem értem, mit mondasz.
Szerencsére Ceecee beszélt spanyolul, így le tudta fordítani Alma szavait.
– Azt mondja, minden az ő hibája. Johnnie azért vesztette el az önuralmát, mert ő gyenge volt – mondta, miközben nyugtatóan simogatta Alma hátát.
Tori a kezei közé vette Alma arcát.
– Figyelj rám, Alma! Nem a te hibád. Talán ezt tervezte az a nyomorult egész idő alatt. Semmi újat nem hozhatott ki a tanúvallomásodból. Biztos azt akarta, hogy az esküdtek dühösnek lássák Johnnie-t. Nem a te hibád.
Ceecee felfigyelt Abbott önelégült arckifejezésére.
O’Connell bíró kiüríttette a termet és elnapolta az ügyet. Aztán utasította Abbottot, hogy keresse fel őt.
***
Bob és a teremőr egy konferencia terembe kísérte Johnnie-t. Bob megkérte a másik férfit, hogy hagyja őket magukra.
– Az a nyomorult kurvapecér! – csapott a széke karfájára Johnnie. – Bassza meg!
– Meg kell nyugodnia, Johnnie! – mondta Bob. – Ezzel nem használ senkinek.
Egy idő után Johnnie kezdett megnyugodni. Hátra dőlt, és zsebre dugta a kezét.
– Sajnálom, Bob. Csak még nehezebbé tettem a dolgát.
– Johnnie! Tudom, hogy nem maga akarta így. Elvesztette az önuralmát, amiért inzultálták a feleségét… Én is így tettem volna.
– Mire volt ez jó? – nyögte Johnnie.
– Az én hibám. Látnom kellett volna előre. Azért szólította tanúnak Almát, hogy rávegye magát, hogy dühbe guruljon az esküdtszék előtt.
Kopogtattak az ajtón. A teremőr lépett be.
– O’Connell bíró látni akarja az irodájában. Most.
Bob felsóhajtott.
– Johnnie! Visszajövök, amint lehet. Várjon meg itt, rendben?
– Igen, Bob – dőlt hátra Johnnie.
***
Abbott a bíró irodája előtt csatlakozott Bobhoz.
Amikor beléptek, O’Connell bíró épp a talárjától szabadult meg. Tombolt a dühtől. Behívta a két férfit, és utasította őket, hogy üljenek le.
– Mr. Abbott! Már harmincöt éve vagyok a szakmában. Ez alatt a harmincöt év alatt egyszer sem láttam ilyen inkorrekt taktikát, mint ma. Ha tudtam volna, hogy azért kérette be Miss Martinezt, hogy feldühítse a vádlottat, sosem engedélyezem. Hogy merészel színházat csinálni az üléstermemből?
Abbott rájött, hogy rossz bíróval húzott ujjat.
– Bíró úr! Én csak megpróbáltam…
– Egy szót se többet, Mr. Abbott! – válaszolta a bíró dühösen. – Ha még egyszer megszólal, leváltatom. Ezért még számolni fogunk a kamara előtt.
Abbott a fogait csikorgatta. Nem látott semmi rosszat abban, amit tett, de nem akarta tovább dühíteni a bírót.
O’Connell bíró mos Bob felé fordult.
– Ami pedig magát illeti, Mr. Wooten, kontrollálja az ügyfelét! – utasította. – Értem az indítékait – vetett egy pillantást Abbottra –, de ez még mindig egy bíróság. Nem fogok még egyszer eltűrni egy ilyen közjátékot. Értve vagyok?
– Igen, bíró úr – válaszolta Bob. – Ismerve ügyfelemet, biztos vagyok benne, hogy szeretne részt venni a holnapi ülésen. Engedélyezi?
A bíró hallgatott, próbálva megnyugodni, majd egy kicsit elgondolkodott.
– Rendben. Az engedélyt megadom. Legyen elég ennyi mára, uraim!
*Angolul „commitment ceremony”. Gondolom ez valami jogi kifejezés Amerikában a homoszexuális „esküvőre”. Ha valaki tud pontosabbat, lekötelezne, ha megírná.
Folytatása következik!
Vége az V. résznek!
Ui.: A képen Chiara Baschetti alias Alma Martinez.