FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
*********************************************************************
– Na ne baszakodj velem! – nézett Tori vele szemben ülő barátjára hitetlen ábrázattal.
– Eszem ágában sincs – válaszolta Johnnie. – Ott voltam, de én sem igen hiszem el.
A pincében ücsörögtek egy-egy pohár pepsi társaságában, miután lejátszottak egy pár biliárd-meccset. Tori kényelmesen elhelyezkedett egy fotelben, míg Johnnie végigdőlt a kanapén, egyik lábát annak háttámlájára téve.
– Csak ülsz itt fapofával, és azt állítod, hogy Alma nem rúgta fel Maddie-t műholdnak, amikor meglátta? – hitetlenkedett Tori.
– Pontosan.
– Semmi üvöltözés, vagy hajtépés…
– Semmi.
– Hogy az a…
Johnnie felnevetett.
– Én úgy láttam, hogy nagyon jól meg voltak egymással. Egyfolytában csak vigyorogtak, mint a tejbetök.
Tori egy pillanat alatt kiköpte, ami a szájában volt.
– Hogy mi? – törölte meg az arcát.
Johnnie ismét felnevetett, és hálát adott a szellemeknek, hogy kellő távolságban foglalt helyet a barátjától.
– Alma azt mondta, beszélgettek a mosdóban.
– És nem tépték szét egymást odabent? – vonta fel az egyik szemöldökét Tori.
– Nem – csóválta a fejét Johnnie. – Tényleg csak beszélgettek.
Tori csak most jött rá, hogy csak ugyanazokat a kérdéseket teszi fel újra és újra, de nem tehetett róla. Aztán észrevette a Johnnie arcára kiülő öntelt vigyort. „Most szórakozol velem, haver? Lássuk, mit mondasz erre!”
– Azt hiszem, ez azt jelenti, Maddie már kiábrándult belőled.
Most Johnnie-n volt a sor, hogy visszaadja a szája tartalmát, de Tori szerencsétlenségére, ő tökéletesen célzott.
***
Glenda az intenzív osztály várótermében ücsörgő Markot bámulta. Nagyon soványnak és sápadtnak tűnt, a szemei alatt pedig sötét karikák díszelegtek. Egyértelmű volt, hogy egy éjszaka sem aludt nyugodtan a baleset óta. Csoda, ha nem rokkan bele ebbe az egészbe.
– Mark! Szeretnéd, ha behoznék neked valamit?
– Nem. Semmit. Köszönöm – válaszolta a férfi összeszedetlenül, arcára erőtetve egy mosolyt.
Glenda észrevette, hogy már nincs sok idő hátra a látogatási időig.
– Mark! Szeretnél te bemenni hozzá elsőnek? Én várhatok a következő órai látogatásig.
– Te is már elég régóta vársz itt, Glen! Kibírom. – Az órájára pillantott. – Idő van. Menj csak elsőnek!
– Oké, Mark – állt fel a nő. – Nem maradok sokáig.
Egy pillanatra megállt a kórterem ajtajában, és csak bámulta Tracy mozdulatlan testét.
– Gyere vissza hozzánk, Tracy! – suttogta. – Szükségünk van rád.
Vett egy mély levegőt, és belépett a szobába, hogy leüljön az ágy mellé.
– Hello, Tracy! Sokkal jobban nézel ki ma – szorította meg a férfi kezét. – Kaia hiányol. Minden nap csak azt kérdezgeti, mikor jön vissza Tracy bácsi*¬¬, hogy játsszon vele. – Kűzdött, hogy visszatartsa a könnyeit. – Johnnie tárgyalása is hamarosan véget ér. Az a faszfej Abbott már most úgy viselkedik, mintha elítéltette volna.
– Hallod ezt? – kuncogott a hang. – Úgy néz ki, a kis barátnőd elég nagy szarban van.
– Pofa be! – válaszolta Tracy. – Johnnie ártatlan. Nincs az az isten, hogy elítéljék.
– Ha nem találnak bizonyítékot arra, hogy nem ő tette, akkor bizony el fogják ítélni. Nem figyeltél arra, amit mondtak neked? Olyan patetikus! Itt fekszel az ágyadban, ahelyett, hogy bármit is tennél, hogy segíts neki.
– Én most már nem tehetek semmit érte.
– És ha mégis lenne? Megtennéd?
– Johnnie jó volt hozzám – válaszolta Tracy. – Bármit megtennék, hogy segítsek neki.
– Nos, én másképp gondolom.
– Hogy? Miről beszélsz?
– Semmiről – válaszolta a hang közönyösen.
– Van valami, amit nem mondasz el nekem. Tudni akarom.
– Pattanj fel végre ebből a nyomorult ágyból, és talán elmondom!
Mark megszorította Tracy kezét.
– Tracy! Minden rendben lesz. Az orvos azt mondta, a tüdőd szépen gyógyul. Helyre rakták a bordáidat, amennyire csak tudták. – Felsóhajtott, és megcsókolta Tracy kezét. – Most már csak várnunk kell, hogy visszanyerd az eszméleted. Mindannyiunknak hiányzol, szerelmem. – Egy pillanatig csak némán bámulta a szeretett férfi arcát, remélve, hogy hamarosan felépül. – Alma minden nappal egyre kerekebb lesz. Johnnie már azzal viccelődik, hogy kieszi őket a vagyonukból.
Mielőtt folytathatta volna, érezte, hogy Tracy ujjai megrándulnak a kezében.
Elkerekedett szemekkel nézett az ágyban fekvő férfira, és azonnal a csengő gombjához nyúlt.
– Csináld még egyszer, kicsim! Kérlek!
Amikor a nővér megérkezett, Mark elmondta, mi történt.
– Valószínűleg csak reflex volt – válaszolta a nő. – Az izmok akaratlan összehúzódása.
– Ez nem reflex volt – tiltakozott Mark.
A nővér ránézett, és látta a reménykedést a férfi szemében.
– Biztos benne?
– Persze – bólintott Mark, és ismét Tracy-hez fordult. – Kicsim! Mutasd meg még egyszer ennek a kedves hölgynek!
A nővér türelmesen várt, de nem történt semmi.
– Uram! Emlékszik, miről beszél neki? Talán az hatott rá – lépett oda az ágyhoz.
Mark próbálta leküzdeni az izgatottságát és visszaemlékezni, miről beszélt. Almáról és Johnnie-ról.
– Alma most már tényleg kezd hatalmas lenni.
Semmi válasz.
– Johnnie azt mondja, igazán nagy az étvágya.
Tracy ujjai ismét megmozdultak.
– Ez az – suttogta a nővér.
– Johnnie tárgyalása hamarosan véget ér, szerelmem.
A szívmonitoron megjelent egy nagyobb kilengés, és Tracy ujjai megint megmozdultak.
– Szeretnéd, ha hívnám Johnnie-t, kicsim?
A szívmonitoron ismét megjelent egy nagyobb kilengés, a nővér pedig hevesen jegyzetelni kezdett.
– Itt maradhatok még egy kicsit? – nézett Mark a nőre. Az hezitált egy kicsit. Tudta, hogy ez a szabályzatba ütközik. – Ha ez segít neki visszatérni, maradjon! – mondta végül.
– Az a fiatal nő a váróteremben tudja, hogy érje el Johnnie-t – mondta Mark. – Szólna neki?
– Persze – paskolta meg a nővér a vállát.
Glenda épp egy újságot olvasgatott, amikor megpillantotta a felé közeledő nővért. Félelem hasított a szívébe. „Ó, istenem! Csak add, hogy Tracy jól legyen!”
– Mr. Kenon, úgy tűnik, reagál a verbális stimulációra – mondta a nő. – A fiatalember, aki vele van, azt kérte, hogy lépjen kapcsolatba valakivel, akit úgy hívnak… Johnnie?
Glenda elmosolyodott, és a telefonjáért nyúlt.
– Mi történt?
– Valahányszor a fiatalember ezt a Johnnie-t emlegeti, Mr. Kenon reagál – válaszolta a nővér.
Glenda gyorsan tárcsázta Johnnie számát.
***
– Szóval ez a magyarázat a feszültségre, amit éreztem közted és Alma között – kortyolt bele Karen az italába.
– Dióhéjban, igen – bólintott Maddie. Tudta, hogy el kell mondania Karennek a teljes igazságot. A jót, a rosszat, és arra, amire sose lesz büszke. „Remélem, ez nem riaszt el tőlem, Karen.”
A másik nő egy pillanatra elmerült a gondolataiban.
– De most már minden rendben köztetek, ugye? Úgy értem, már nem vagy belezúgva Johnnie-ba, ugye?
„Kérlek, mond, hogy nem!” – tette hozzá gondolatban.
Maddie közelebb húzódott a kedveséhez.
– Johnnie-val most már csak barátok vagyunk. Higgy nekem, Karen! Most ott vagyok, ahol akarok lenni.
Karen szélesen elmosolyodott.
– Ahogy én is, Maddie. – Azzal megcsókolta a szőke nő orrát. – Szeretnél feljönni hozzám? Csinálok neked vacsorát.
– Semmire nem vágyom jobban – bújt hozzá Maddie, bár, talán, mégiscsak volt valami. – Hozom a táskámat.
Karen elkapta a karját egy pillanatra.
– Hozz váltás ruhát is!
Maddie ujjongani tudott volna. „Hál’ Istennek, nem rohant el sikoltozva” – gondolta.
– Reméltem, hogy ezt mondod – adott egy gyors csókot Karen arcára, és elsietett.
***
Johnnie lassan körözött Alma hasán az ujjával, miközben az odabent növekvő babának suttogott.
– Mind mondasz a kicsinek, drágám? – kérdezte Alma, Johnnie hajával játszadozva. – Arra buzdítod, hogy a szuszt is rugdalja ki belőlem?
Johnnie elnevette magát, ahogy felnézett a feleségére.
– Egyes dolgok csak anyára és lányára tartoznak. – Ezzel a mondatával egy mogorva pillantást váltott ki Almából. – Nem bátorítom, hogy rugdaljon, kicsim. Ígérem.
– Ajánlom is, Querida.
Johnnie közelebb bújt hozzá, és magához húzta a felesége arcát.
– Úgy érzed, elhanyagollak, kislány? – hintette be apró csókokkal Alma arcát, mire az felkacagott. – Lássuk csak, tudunk-e valamit tenni ezellen! – futtatta végig ujjai hegyét felesége érzékeny mellbimbóin.
– Ó, Querida! Ez olyan jó érzés! – suttogta Alma, és hátra dőlt az ágyban.
Johnnie harapdálni kezdte a nyakát, miközben Alma kezei a hátát járták be.
– Csodás az ízed, szerelmem.
– Si, bebe.
Johnnie felnevetett. Tudta, hogy Alma kezd felizgulni. Ilyenkor kezdett el mindig spanyolul beszélni. A kezei megtalálták az utat Alma combjai közé, miközben ráhajolt a felesége telt melleire.
A telefon csörgése szakította félbe a jelenetet. „Ki a jó büdös…” – morogta Johnnie, miközben fogadta a hívást.
– Halló! – nyögte.
– Johnnie! Itt Glen. Változás állt be Tracy állapotában.
Johnnie azonnal felült.
– Mi van vele? Mi történt?
– Mark volt vele. A nővér azt mondta nekem, reagált, amikor a te nevedet hallotta.
– Megyek, ahogy tudok – mondta Johnnie, és letette a telefont.
– Mi történt, kicsim? Tracy jól van? – kérdezte Alma aggodalmas hangon.
Johnnie kikászálódott az ágyból, és öltözködni kezdett.
– Glen volt az. Azt mondja, Tracy reagál a nevemre. Megyek, és megnézel, mi történik. Talán tudok segíteni.
Alma is felkelt, és átölelte a felesége vállát.
– Remélem, hogy tudsz, drágám.
***
– Olyan fáradt vagyok! – nyögte Tracy.
– Ahogy én is – válaszolta a hang. – Fogalmam se volt róla, hogy ilyen puhány faszkalap vagy. A fenébe is! Akár egy hamburgerzabáló zsírdisznó.
– Hagyj békén! Te még a kisujjadat se mozdítottad meg. Egyedül nem megy.
– Persze, persze! Bánom is én.
– Mit tudsz, ami segíthet Johnnie-n?
– Egy szóval sem mondtam, hogy tudnék bármit is.
– Hazudsz.
– Te csak foglalkozz a felépülésünkkel! Majd szólok, ha úgy látom jónak.
***
Johnnie leállította a kocsiját a kórház parkolójának legtávolabbi sarkában. Elfelejtette, hogy vasárnap van, a szokásos látogatási nap, így az egész hely dugig volt kocsikkal. Idegesen felsóhajtott, és rohanni kezdett a bejárati ajtó felé. Hosszú haja hullámzott mögötte a levegőben.
***
Mark előre-hátra dülöngélt ültében. Nehezen tudott megmaradni az idegességtől egy helyben. Glenda az órájára nézett. Úgy érezte, mintha az idő csak vánszorogna.
„Johnnie-nak tíz percen belül itt kellene lennie” – gondolta éppen, amikor az emlegetett személy berobbant a helyiségbe.
– Hogy értél ide ilyen gyorsan?
– Nagy benne a gyakorlatom – ölelte magához a barátját Johnnie, és megcsókolta a feje búbját. Aztán Markhoz fordult, aki boldogan állt fel a székéből, hogy láthatja. – Jól van. Mondj el mindent!
– El sem hiszem. Reagált – hebegte a férfi. – Inkább gyere! Nézd meg magad! A nővér azt mondta, bemehetünk, amint ide érsz.
Johnnie nem is vesztegette tovább az időt, csak a kórterem felé indult.
***
Alma a konyhában tett-vett. Készített magának egy kis nassolni valót.
– Mit csinálsz? – lépett be a helyiségbe Tori, és átpillantott a válla felett. – Á! Egy kis vacsora utáni nasi.
Alma gyengéden belekönyökölt a hasába.
– Fogd be! Éhes a gyerek.
Tori elmosolyodott.
– Gondolom, nem jutott neki túl sok abból az elefántnyi vacsorából, amit két órája betömtél.
Alma megfordult, és vetett rá egy morcos pillantást. Tori előszeretettel piszkálta őt amiatt a rengeteg étel miatt, amit megevett. De mindketten tudták, hogy az egész csak tréfa.
– Hol a feleséged? Vajon mit szólna hozzá, hogy te itt piszkálsz engem? Talán meg is keresem, és elmondom neki.
Általában ez megrémítette volna Torit, most viszont csak nemtörődöm módon felhorkantott.
– Alszik.
– De egyszer fel fog ébredni – vetett rá egy macskaszerű vigyort Alma. – Akkor pedig semmi nem akadályoz meg benne, hogy elmondjam neki.
Erre Tori már nem tudott mit felelni. Az arcára kiülő kifejezéstől Alma nem tudta visszatartani a kacagást. Csak elfordult, és egy tálcára pakolta az ételét, hogy kimenjen a konyhából, Torival a sarkában.
– Ne már, Alma! Csak vicceltem. Nem vehetnéd elő egy kicsit a humorérzékedet?
Alma szélesen elmosolyodott, de ezt Tori nem láthatta.
– Nem.
„Ó, az istenért!” – motyogta magában Tori.
– Alma! Csak szórakoztam.
– Belül zokogok – vágott keserű képet Alma. – Talán már meg sem tudom enni ezt.
„A fenébe, a fenébe, a fenébe! Ha nem rendezed el ezt, Ceecee leszedi a fejedet.”
– Sajnálom, Alma. Mit tehetnék, hogy kiengeszteljelek?
– Ez a tálca túl nehéz. Behoznád a hálószobámba?
– Persze, Alma. Bármit, amit csak akarsz – könnyebbült meg Tori, reménykedve, hogy ezzel kiengesztelhette a másik nőt. Elvette a tálcát, és boldogan vitte be Alma és Johnnie hálószobájába. A mexikói nő leült az ágyra, és az ölébe vette a tálcát. – Tehetek még valamit érted?
– Ha már így kérded, igen. Bob holnap még nem hív be téged tanúskodni, úgyhogy eljöhetsz velem és Ceecee-vel babaholmikat vásárolni.
– Vá-vá-vásárolni? Holnap? Veled és Ceecee-vel? – hebegte Tori. „Ó nem! Azt nem! Bármit, csak ezt ne! Csípjen meg valaki, mert biztos álmodom!”
– Azt mondtad, bármit – vigyorgott Alma önelégülten. – Ettől jobban érezném magam, ha már így megbántottál.
„Ezek után, remélem, kétszer is meggondolod, mielőtt szórakozol velem.”
Tori nehézkesen felsóhajtott.
– Oké. Vásárlás holnap veled és Ceecee-vel.
– Helyes. Most már elmehetsz – intett Alma, akár egy pöffeszkedő királynő.
Tori nem tehetett mást, csak elsomfordált. „Én és az a nagy szám.”
***
Johnnie lenézett Tracy-re, aki látszólag változatlan állapotban feküdt a kórházi ágyban, és felidézte az első alkalmat, amikor találkoztak. Egy rendőrkülönítmények közötti futball meccsen történt. Gyilkosságiak a Speciális ügyosztály ellen.
– Green! Te fogod azt a melákot ott – intézkedett Coley őrmester.
Johnnie az ellenfelére nézett.
– Ugye csak viccel? Az a pasas egyből ki fog lapítani.
– Ne adjon neki rá esélyt, Green! Láttam már sokkal nagyobb pasasokat is könnyedén elintézni.
Johnnie magában morgott, de odasétált a megjelölt helyre. Az ellenfele küldött felé egy barátságos mosolyt. „Ez a fickó nem olyan, mint a többi faszkalap a speciálisoknál” – gondolta. – „Egész barátságosnak tűnik. Még a végén rosszul fogom magam érezni, ha a földbe döngölöm.”
A játék elkezdődött, Johnnie pedig támadásba lendült, de a védők fala megállította. „Hogy az a…” – mordult fel, ahogy a földre sodorták. Egy nagy kéz nyúlt le, hogy felsegítse.
– Bocsánat érte. A nevem Tracy Kenon. És a tied? – mérte végig a nőt.
„Hogy a nevem?” – söpörte le a földet magáról Johnnie. – Johnnie. Johnnie Green. Örülök, hogy megismerhettelek.
Elmosolyodott az emléktől. Azonnal barátok lettek utána.
– Hé, haver! –húzott oda egy széket, és leült az ágy mellé, megmarkolva a férfi hatalmas kezét. – Hallottam, hogy megmozdítottad az ujjadat – nézett Tracy kezére, és látta, hogy az ujja egy kissé megrándul. – Ez az, Tracy!
– Eljött! Eljött! Tudtam, hogy eljön – ujjongott Tracy.
– Tényleg kedveled őt, nemde? – morogta a hang.
– Imádom őt. Ő egy igazán különleges ember.
– Gondolod, hogy kidobja a kis barnát, és a karjaimba omlik?
– Hülye vagy. A kisujját se mozdítaná meg érted.
– Miért? Csak mert egy fogpiszkálót és két golyót hordok a lábam között?
– Azért, és mert egy díjnyertes faszkalap vagy.
– Baszd meg!
– Tracy! Gyere vissza hozzánk! – mondta Johnnie. – Almának minden segítségedre szüksége lesz, ha engem elítélnek.
„Nem, Johnnie! Ne is mondj ilyet!” – akarta mondani Tracy.
– Tudom, hogy ártatlan vagyok, de a bizonyítékok ellenem szólnak.
– Valóban úgy tűnik – mondta szarkasztikusan a hang.
– Pofa be! – ordított rá Tracy.
A férfi ujja megint megmozdult Johnnie kezében.
– Tudom, hogy fáradt vagy, Tracy. De ne add fel, haver!
„Próbálkozom, Johnnie.”
– Marknak nagyon hiányzol. El sem mozdult mellőled a baleset óta. El sem tudjuk rángatni innen.
– Milyen aranyos – hüppögte a hang.
– Mark még mindig szeret engem, annak ellenére, amit TE tettél vele. Megbocsát nekem.
Tracy ujja megint megmozdult, Johnnie pedig elmosolyodott.
– Tudom, hogy pihenned kell, úgyhogy megyek is. Holnap visszajövök, amint az ülés véget ér – paskolta meg a férfi kezét. Emlékezett rá, milyen nehéz volt visszajönni a kómából.
Mark és Glenda rohant oda hozzá, amikor kilépett.
– Hogy ment? – kérdezte Mark.
– Reagált. Nem csak rám, de rád is.
A férfi elmosolyodott.
– Vissza fog térni hozzánk.
Glenda átölelte őket, szemeit pedig betöltötték a hála könnyei.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Kayann Sunarth alias Tori Krisp.
*Eredetileg „Uncle Tracy”, ami szó szerint „Tracy nagybácsit” jelent. A magyarral ellentétben viszont az angol ezt a megszólítást nem csak a tulajdonképpeni nagybácsikra használja. A gyerekek gyakran nevezik így a család nagyon közeli, náluk értelemszerűen jóval idősebb barátait is, ezzel fejezve ki, hogy már-már családtagnak tekintik.
Remélem a gonosz hang eltűnik majd, és csak Tracy tér vissza a kómából.