FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. július 29.
******************************************************************
Alma az előtte heverő tervezeteket lapozgatta. A bevételi és a számviteli osztályról küldték át neki. Már harmadszorra nézte át, mire végre megtalálta a hibát. „Ki intézi arrafelé a bérbeadást?” – merengett. – „Már gimnazistákat is felvesznek?” Értetlenül vonta fel az egyik szemöldökét az egyszerű hiba láttán. Annyira a munkájára koncentrált, hogy észre se vette feleségét, aki az ajtóban állt, és őt bámulta.
Johnnie csak figyelte őt, ahogy az ajkait harapdálja, és a ceruzáját forgatja az ujjai között. Elmosolyodott, amikor a ceruza megmerevedett a nő kezében, jelezve, megtalálta, amit keresett. Büszke volt rá, hogy a feleségének olyan munkája van, amit szeret, és jól is csinálja.
Alma hirtelen megérezte, hogy valaki figyeli. Az orrát megcsapta felesége jellegzetes kölnijének illata, ami mosolyt csalt az arcára.
– Egész nap ott fogsz állni az ajtóban, Querida? – pillantott át a szemüvege fölött.
Johnnie ellökte magát az ajtófélfától, és odalépett Alma asztalához.
– Ugye tudod, hogy a túl sok munka és túl kevés szórakozás egy nagyon unalmas Almát eredményez – duruzsolta, miközben letelepedett az asztal sarkára.
Alma azonnal megértette az utalást. Tudta, mi jár Johnnie fejében, ha ilyen hangsúlyt üt meg. „Szedd össze magad, kislány, vagy a végén azon kapod magad, hogy letépi a ruhádat és meztelenül fektet fel az asztalra!” – igyekezett uralkodni a rátörő vágyon.
– Ezt elmondhatom rólad is. Már korán reggel elmentél hazulról. Találtál valami újat?
– Mondhatnád – vigyorgott Johnnie elégedetten. – Ez a mai egy nagyon informatív reggelnek sikeredett.
– Na és, megosztod az osztály többi tagjával is? – viccelődött Alma, elfojtva a kíváncsiságát. Reménykedett, hogy jó híreket hall.
– Megszorongattam egy kicsit Mary-t. A nőt, aki megpróbált megölni. Elmondta, ki bérelte fel.
Alma kiegyenesedett a székében. Alig várta már, hogy Johnnie folytassa.
– Ki volt az? – sürgette. – Letartóztattátok már?
– Még nem, kicsim… Mary azt mondta, a kerületi ügyész bérelte fel.
– Az a szemét kurva! Jobb, ha rács mögé dugjátok, mielőtt a kezem közé kaparintom! – ordította Alma, és felpattant a székéből.
– Nyugi! Lassíts egy kicsit! – tartotta vissza Johnnie attól, hogy elrohanjon. – Nem Maddie volt. Mary azt mondta, egy férfi volt, aki alkut ajánlott neki.
– Biztos vagy benne, hogy annak a szajhának nincs köze hozzá? – fortyogott Alma. – Tudod, milyen dühös volt, amikor közölted vele, hogy nem hagysz el engem miatta. Én mérget mernék rá venni, hogy nyakig benne van. Megyek is és szétrúgom a seggét – hadarta egy levegőre, és próbálta kikerülni Johnnie-t, hogy az ajtóhoz férjen, de a felesége átkarolta a derekát, hogy visszatartsa őt.
– Édesem! Nem tudom befejezni, ha nem nyugszol le és figyelsz – suttogta neki. – Ülj le, és hallgass végig – szorította magához Almát, így érezte, ahogy az lassan megnyugszik.
– Sajnálom, drágám – vett egy mély levegőt Alma. – Rendben. Lenyugodtam. – Elhallgatott egy pillanatra, és Johnnie arcába nézett. – Mondd el, mi folyik itt! – ült vissza a székébe.
Johnnie is visszaült az asztal sarkára.
– Oké! Miután eljöttem a kapitányságról, egyenesen Maddie irodájába mentem, hogy a végére járjak a dolognak. Elmondtam neki, amit Mary-től hallottam, és biztosított róla, hogy semmi köze hozzá.
Alma kétkedve felvonta az egyik szemöldökét.
– Biztos vagy benne, hogy az igazat mondta?
– Igen, kicsim – bólintott Johnnie. – Elkértem tőle a hivatala összes férfi alkalmazottjának a fotóját, és beleegyezett. A nap végére itt lesznek.
– Helyes… Ez a legkevesebb, amit tehet.
– Van még valami, Alma – folytatta Johnnie. – Maddie lemondott a pozíciójáról és visszamegy Georgiába.
Alma ledöbbent.
– Tényleg? Elmegy?
– Épp az irodáját pakolta ki, amikor ott jártam… Szeretett volna egy búcsúölelést.
– És te adtál neki egyet? – érdeklődött Alma.
– Igen – bólintott Johnnie, majd elhallgatott. Alma reakcióját figyelte, de a felesége nyugodt maradt.
„Vajon elmondhatom neki a többit? Valószínűleg dühös lesz, ha mástól tudja meg.”
Alma megérezte, hogy a másik nő elhallgat előle valamit.
– Johnnie! Van még valami más is, amit el szeretnél mondani?
– Megcsókolt… De esküszöm, én nem viszonoztam. Azonnal elhúzódtam – tette hozzá gyorsan.
Alma felállt, és közelebb húzódott hozzá. Átkarolta a felesége nyakát és megcsókolta.
– Csak azon csodálkozom, hogy búcsú dugást nem akart. Én azt kérnék tőled.
Johnnie szóhoz sem jutott. Nem számított erre a reakcióra. Amikor ismét magához tért, belemarkolt Alma fenekébe, és magához húzta.
– És mit szólnál egy kis… tudod? – kacsintott.
– Ne most, kicsim! Majd ha hazaértünk – kuncogott Alma. – Van egy meglepetésem a számodra.
– Milyen meglepetés? – csillant fel Johnnie szeme.
Mielőtt Alma válaszolhatott volna, megszólalt a telefonja.
– Igen, Laura?... Igen. Itt van. Tartsd!
Azzal átnyújtotta a telefont Johnnie-nak.
– Mi újság, Laura?... Persze. Kapcsold be!... Hello, Bob! Hogy van?
– Nem túl jól, Johnnie! – hallatszott a vonal másik végéről. – Van egy kis problémánk. Abbott, az új ügyész, indítványt nyújtott be, hogy vegyék figyelmen kívül a Ballantine-ról folytatott nyomozásunkat.
– Ezt megteheti?
– Nem tudom. El kell mennem O’Connell bíróhoz holnap, hogy ezt megtárgyaljuk. Értesítem, a döntésről.
– Köszönöm, Bob. Nagyra értékelem – válaszolta Johnnie és letette a telefont. – Ez már túl sok.
– Mi az? – nézett a szemébe Alma.
Johnnie elmondott mindent, mire Alma ledöbbent.
– Hogy engedhetik ezt? Ballantine egy nyomorult perverz volt.
– Nem tudom, kicsim. Ha ők nyernek, nem tudom, milyen hatással lesz ez az ügyemre.
– Ne veszítsd el a hited, Johnnie! Bob kitalál majd valamit. Ő a legjobb.
Johnnie megcsókolta a felesége homlokát.
– Tudom, kicsim. Nem fogom feladni.
***
Johnnie végigsétált a folyosón az irodája felé. Megállt egy pillanatra, hogy beszéljen Glendával és Mike-kal, aztán bement Tracy irodájába. A férfit az asztala mellett görnyedve találta, ahogy nyögve fogja a fejét.
– Minden rendben, Tracy? – csukta be maga mögött az ajtót.
A férfi felnézett rá. Kissé zavarodott volt, mert nem figyelt fel eddig a vendégére.
– Ó, hello, Johnnie! Igen, minden rendben – grimaszolt. – Csak borzasztóan fáj a fejem. Muszáj lesz bevennem valamit.
A nő ránézett és azonnal látta a fájdalmat a szemében.
– T! Tudom, hogy magad alatt vagy és nagy rajtad a nyomás amiatt ami mostanában körülöttünk zajlik. De minden rendben lesz. Bob keményen dolgozik a védelmen. – Közelebb lépett a férfi asztalához. – Higgy nekem! Minden működni fog. Úgyhogy megnyugodhatsz, oké? Ez nem tesz jót az egészségednek.
Tracy felnézett rá.
– Rendben, Johnnie! Úgy lesz. Elmegyek a dokihoz és megvizsgáltatom magam.
– Helyes, T. Szeretném, ha szabadságra mennél a hét hátralevő részére és pihennél.
– Azt nem tehetem, Johnnie! Itt van szükség rám – tiltakozott a férfi.
– Igen. Szükségem van rád. De csak akkor, ha egészséges vagy. Ez így nem mehet tovább. Maradj otthon a hét hátralevő részében! Nincs apelláta – vigyorgott rá. – Jó barát vagy, de szeretném, ha néha magaddal is törődnél.
– Te is jó barát vagy, Johnnie. Köszönöm – villantott rá egy félmosolyt a férfi.
– Most pedig: Pakolj össze és takarodj innen! Látni sem akarlak jövő hétig.
– Úgy lesz, főnök!
***
Miután megették a vacsorát, amit Alma készített kettejüknek, leültek a teraszon, és bámulták a csillagokat. Johnnie hátradőlt a támlára, Alma pedig az ölébe kucorodott, és a mellére hajtotta a fejét. Johnnie egy pohár bort tartott a kezében, míg Alma egy fröccsös poharat szorongatott. A háttérben Anita Baker melodikus dala szólt.
Egy hullócsillag szelte át az eget.
– Ó, istenem! – sóhajtott fel Alma. – Kívánjunk valamit! – húzódott közelebb emberi párnájához.
– Oké! De titokban kell tartanunk, különben nem teljesül be – suttogta Johnnie a felesége fülébe, amitől annak borzongás futott végig a gerince mentén.
– Gondolod, megkaphatjuk, amire vágyunk? – kérdezte Alma, mire Johnnie elmosolyodott.
– Nagyon remélem.
Alma felé fordította a fejét, hogy megkóstolhassa Johnnie ajkait. Nyelvük táncot járt egymással, de mielőtt a csók igazán szenvedélyessé vált volna, megszólalt a telefon. Johnnie felnyögött, ahogy az ajkaik szétváltak.
Alma felvette a telefont, és morcosan beleszólt.
– Halló?
– Hello, Alma! Itt Glen. Johnnie ott van?
Johnnie keze elindult lefelé Alma testén, reménykedve, hogy befurakodhat a mexikói nő combjai közé, de az megállította a mozdulatot.
– Igen. Épp itt van. Tartsd! – nyomta a telefont Johnnie kezébe. – Ne legyen túl hosszú, Querida! – lehelte. – Itt az ideje az ajándékodnak.
Azzal felállt, és besétált a házba.
Johnnie figyelte a mozdulatait, ahogy feláll, és csípőjét riszálva az ajtó felé indul. Érezte, hogy az ágyéka lüktetni kezd. „A fenébe is, asszony! Mit művelsz velem?” – morogta magában, aztán hirtelen eszébe villant, hogy a kezében van a telefon.
– Ajánlom, hogy jó híreid legyenek – szólt bele.
***
Amíg Johnnie telefonált, Alma bepakolta a mosogatógépet, és rendet rakott a konyhában. Utána átment a nappaliba, és összeszedte a szerteszét heverő fényképeket. Mindketten csalódottak voltak, amikor rájöttek, hogy egyik képen szereplő férfire sem illik rá Mary személyleírása.
Épp csak befejezte, amikor Johnnie belépett.
– Drágám! Segítettem volna. Miért nem vártál meg?
Alma elmosolyodott.
– Gondoltam, gyorsan elintézem, amíg te telefonálsz… Így hamarabb juthatunk az ajándékodhoz.
Johnnie izgatottan elmosolyodott.
– Mondd el, mi az! Tudod, mennyire utálok várni.
– Igen. Olyan vagy, mint egy kisgyerek karácsonykor – piszkálta Alma.
– Szóval, mi az? – ment Johnnie a hálószoba felé sétáló Alma után. A mexikói nő leültette őt az ágy szélére.
– Megyek, lezuhanyozom. Addig szeretném, ha itt maradnál.
– Hogy? – rökönyödött meg Johnnie. – Ez a meglepetés?
Alma nem tudta megállni, hogy felnevessen. Johnnie arckifejezése megfizethetetlen volt. Azt kívánta, bárcsak lenne nála egy fényképezőgép.
– Nyugalom, drágám! Az ajándékod az után jön, hogy mindketten lezuhanyoztunk.
– Miért nem zuhanyozhatunk együtt? Úgy gyorsabb lenne, és takarékoskodhatnánk a vízzel is.
– Ki van zárva – vigyorgott Alma. – Ha bejössz velem, tönkreteszed a meglepetést.
– Oké! – húzta el a száját Johnnie. – Jó kislány leszek, és várok.
***
Alma gyorsan végzett a zuhanyzással, aztán pedig belökdöste Johnnie-t a fürdőszobába. Amikor visszatért, Johnnie-nak tátva maradt a szája a látványtól. A szoba tele volt apró gyertyákkal, amik viszont épp csak elég fényt adtak, hogy lehessen látni valamit. Alma egyik természetes zajokat tartalmazó CD-je szólt a háttérben. Az esőerdő hangjai töltötték be a szobát. Alma tudta jól, hogy ez a felesége kedvence. Egy üveg burgundi bor hevert az ágyon. Johnnie-nak már most tetszett ez a meglepetés.
Alma meztelenül állt a szoba túlsó felében. Johnnie lassan odasétált hozzá, akár egy prédájára leső párduc. „Ó, istenem! Olyan gyönyörű!” – gondolta. – „Nyugodj meg, kislány! Emlékezz! Ez a te meglepetésed.” Azzal megállt pár lépésre a másik nőtől.
– Bízol bennem, Querida? – kérdezte Alma.
– Az életemet is rád bíznám.
Alma közelebb lépett hozzá, és felemelt egy fekete selyem sálat.
– Vedd fel! És ne less!
Johnnie odalépett az ágyhoz, és leült. Alma követte őt, majd Johnnie feje köré tekerte a sálat. Aztán megfogta a másik nő kezét, és felállította, hogy megkerüljék az ágyat.
– Feküdj le, szerelmem!
Johnnie engedelmeskedett, Alma pedig követte őt. Bár még mindig vak volt, Johnnie kezei azonnal megtalálták a felesége melleit. Alma belesimult az érintésébe, de aztán elhúzódott.
– Nem, Querida! Semmi tapizás, amíg nem szólok!
Johnnie felmordult.
– De kicsim!
– Ha nem engedelmeskedsz, megbüntetlek – szakította félbe Alma.
– Hogyan? – vonta fel a szemöldökét Johnnie.
– Bízol bennem? – kérdezte Alma ismét.
– Igen.
Alma egy csókkal jutalmazta meg. Egy szenvedélyes csókkal, ami teljesen feltüzelte Johnnie-t. Belemarkolt Alma fenekébe, magához húzva őt, a mexikói nő viszont tiltakozott. „Tudtam, hogy nem tudsz uralkodni a kezeiden. Kösz szépen!” – húzódott el a csóktól.
– Meg kell majd hogy büntesselek. Mondtam, hogy nincs tapi.
Johnnie elmosolyodott. „Mit teszel? Elnáspándolsz?”
– Sajnálom. Rossz kislány vagyok.
– Pontosan, az vagy. Készen állsz a büntetésre? – kérdezte Alma csábos hangon, egyik kezével a párna alá nyúlva, és előhúzott még két sálat.
– Igen – kuncogott Johnnie. Érezte, hogy az egyik kezét az ágy sarkához kötözik. – Várj, Alma! Mit csinálsz?
– Csak elképzelni tudom, mi fut most át az agyadon, szerelmem. Azt hitted, kapsz egy kis elfenekelést, és ennyi lesz, ugye?
„A francba is! Túl jól ismer” – gondolta Johnnie.
– Azt mondtam, meg leszel büntetve – somolygott Alma. – És mi lenne nagyobb büntetés, mint hogy nem tudsz hozzám érni?
Johnnie ajkai megremegtek.
– Alma! Ígérem, jó leszek. Ígérem, nem érek hozzád. – Tudta, ez egy betarthatatlan ígéret. Érezte, hogy már Alma is felizgult.
– Hazug – suttogta Alma, ahogy kikötözte Johnnie másik kezét is az ágy sarkához. A kikötözött nő próbált szabadulni, de nem sikerült.
– Elfelejted, Querida, hogy régen cserkész voltam – kuncogott Alma a felesége szájához hajolva. Johnnie megpróbálta elkapni a száját, de Alma túl gyors volt. Megcsókolta az arcát, aztán lefelé mozdult Johnnie nyakán. Kezei a nő melleit masszírozták, csípőjét mozgatva rajta, hogy nedveit felesége hasára kenje. Johnnie felnyögött a gyönyörtől. Majd megőrült a vágytól, hogy megérinthesse a felesége testét. Miután alaposan megszívogatta Johnnie melleit, Alma lejjebb mozdult, és csiklóját a felesége lüktető ágyékához nyomta.
– Ó, istenem! Alma! Kérlek!
Johnnie könyörgése süket fülekre talált. Alma tovább haladt lefelé. Végigcsókolta Johnnie hasát, és rálehelt a nő felizgult csiklójára. Betelepedett Johnnie combjai közé. Szétfeszítette a felesége combjait, amennyire csak tudta, előcsalva belőle egy mélyről jövő sóhajt.
– Kérlek, Alma! Ne kínozz! – könyörgött Johnnie, megemelve a csípőjét.
Alma megérintette az ágyékát, végigfuttatva ujjait a sötét szőrzeten, amit betakartak Johnnie nedvei. Aztán izgatni kezdte Johnnie csiklóját a középső és a gyűrűs ujjával, amitől a nő csípője elemelkedett az ágytól. Alma szívogatta felesége csiklóját, mire Johnnie hangosan felnyögött, követve a ritmusát. A mexikói nő lassan belé tolta két ujját a felesége testébe, amitől Johnnie felsikoltott, ahogy elborította testét a magával ragadó orgazmus.
Mikor már levegőhöz jutott, folytatásért könyörgött.
– Kérlek, Alma! Hadd érintselek meg!
Alma csendben maradt és felkúszott Johnnie testére. Megcsókolta őt, és a kezei közé fogta az arcát. Johnnie megnyalta felesége ajkait, mire az felnyögött. Szétfeszítette a telt ajkakat, és átnyomta a nyelvét. Alma felemelkedett róla, és a szájához illesztette a csiklóját, amit Johnnie azonnal a szájába vett.
– Ó, igen! – nyögött fel Alma.
Johnnie mindent bevetett, hogy visszaadja azt a gyönyört, amit az előbb kapott, Alma pedig hamarosan felsikoltott a rátörő orgazmustól.
– Kérlek, Alma! Engedj el!
Alma engedelmeskedett, de alig oldotta el felesége kötelékeit, máris a hátán fekve találta magát egy felizgult Johnnie-val maga fölött, aki gyengéd erőszakkal feszítette szét a combjait. Alma csiklójához érintette a sajátját, és lassan mozogni kezdett. Sikolyok töltötték be a szobát, hogy aztán minden halk, ziháló csendbe burkolózzon.
***
Bob Wooten O’Connell bíró szobája előtt várakozott, amikor Jeff Abbott odalépett hozzá.
– Ön bizonyára Jeff Abbott – állt fel Bob, a férfi felé nyújtva a jobbját.
A törvényszolga kinyitott az ajtót, és szólt nekik, hogy a bíró már várja őket. Beléptek, üdvözölték a bírót, és Abbott belekezdett a mondandójába.
– A bizonyítékok, amikkel Mr. Wooten rendelkezik Mr. Ballantine ellen, semmilyen módon nem kapcsolódnak az ügyhöz, bíró úr! – kezdte. – Nem Mr. Ballantine a vádlott.
– Ezeket a bizonyítékokat az ügyfelem gyűjtötte össze, azt demonstrálandó, milyen képmutató volt Mr. Ballantine vele szemben. Indokolatlanul kezdett eljárást ügyfelemmel szemben. Ez már az ügyhöz tartozik. Bizonyítja, hogy semmi szükség nem volt rá, hogy ügyfelem megölje a sértettet. Azt akarta tenni vele, amit Mr. Ballantine is megpróbált, ellehetetleníteni egy életre – érvelt Bob.
– Ha engedélyt ad a bizonyítékok felhasználására, bíró úr, az előítéleteket kelthet az esküdtszékben – folytatta Abbott.
– Hajlok arra, hogy egyet értsek Mr. Abbott-tal – mondta O’Connell bíró. – A bizonyítékokat kizárom, Mr. Wooten.
– Igen, bíró úr! – sóhajtott fel Bob.
– Felkészültek a jövő heti meghallgatásra, uraim? – kérdezte a bíró.
– Igen, bíró úr – válaszolták mindketten.
– Helyes. Ha most megbocsátanak, itt a teaidő.
Amikor kiléptek az irodából, Abbott a kezét nyújtotta Bob felé.
– Sok sikert, kolléga!
– Köszönöm. Remélem, nem bánja, ha nem kívánok hasonlókat – válaszolta Bob.
Abbott felsóhajtott.
– Nem. Persze. Soha senki nem kíván nekem szerencsét.
– Nos, ha megbocsát, beszélnem kell az ügyfelemmel – intett búcsút Bob.
***
Johhnie és Alma Johnnie irodájában ültek, amikor Bob megérkezett. Amikor meglátták a férfi arckifejezését, rögtön tudták, hogy a bíró ellenük ítélt.
– Szóval minden, amit Ballantine ellen gyűjtöttünk, semmit sem ér? – kérdezte Johnnie.
Alma megrázta a fejét.
– Ez nem fair. Hogy tehetnek ilyet?
– Sajnos nem Ballantine a vádlott – válaszolta Bob. – Ez előítéletekre adhatna okot.
– Olyan bizonyítékaim voltak, amikkel tönkretehettem volna. Mind emberileg, mind politikailag. Ha nem használhatjuk fel őket, az esküdtek azt hihetik, semmi nem volt a kezemben ellene.
– Milyen hatással lesz ez Johnnie ügyére? –kérdezte Alma.
Bob elmosolyodott.
– Mindketten megnyugodhatnak. Már régóta csinálom ezt. Ha egy ajtó becsukódik, mindig kinyílik egy másik.
– Miről beszél, Bob? – kérdezte Johnnie összezavarodva.
– Csak dőljenek hátra, és hagyják, hogy a természet tegye a dolgát! – mosolygott a férfi.
Folytatása következik!
Vége a IV. résznek.
Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnnie Green.
