A gyilkosnak két arca van IV. rész 13. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. július 29.
*******************************************************************
13. fejezet
Johnnie Alma társaságában hagyta el az irodát, miután kikapcsolta a számítógépét. Épp csak kiléptek, amikor Johnnie tekintete az asztalánál csüggedten üldögélő Tracy-re tévedt.
– Mi az, Johnnie? – figyelt fel a mozdulatára Alma.
– Beszélnem kell még Tracy-vel egy pillanatra. Addig szedd össze a holmidat! – jött a nyugodt válasz, és Johnnie a férfi irodája felé vette az irányt. – Hé, T! Mi a helyzet?
Tracy arcán látszott, hogy sírt, de amikor a főnökére nézett, próbált mosolyogni.
– Semmi, Johnnie. Minden rendben – küzdött a könnyeivel.
A nő odalépett hozzá, és leült az asztala sarkára.
– Ne hazudj nekem, haver! Látom rajtad, hogy történt valami. – Válaszra várt, de semmi nem történt. – Szeretnél beszélni róla?
– Csak elgondolkodtam néhány dolgon. Tudod. Kísért a múlt – ismerte be a férfi.
– Ja. Megértem. Mindez, ami most történik körülöttünk, sok mindent felhozott belőlem is. De nem engedhetjük, hogy ezek az érzések eluralkodjanak rajtunk, T. Ez már a múlt, és annak is kell maradnia. Most már jobb ember vagy, a dolgok pedig jobbra fognak fordulni – villantott a férfira egy bíztató mosolyt. – Mark visszajött már?
Tracy elmosolyodott. A szerelme nevének hallatán mindig jobb kedvre derült.
– Igen. Otthon vár rám. Három napig életem szerelme nélkül… Kész kínszenvedés volt.
– Mark egy nagyszerű srác. Örülök, hogy egymásra találtatok. Szóval, gondolom hamarosan mégy is.
– Ja. Mark értem jön, és elmegyünk vacsorázni.
Johnnie örült, hogy sikerült felvidítania a barátját.
– Ez nagyszerű, T. Azt hiszem, mi is kimozdulunk Almával. Bár, megvallva az igazat, én szívesebben maradnék otthon, ha érted, mire gondolok.
– El tudom képzelni – kacagott Tracy.
– Nem tudom, mitől van, de mióta Alma terhes, egyszerűen nem tudok betelni vele – vallotta be Johnnie. – Mintha csak úgy árasztaná magából a feromonokat, vagy ilyesmi.
Mielőtt folytathatta volna, felesége jelent meg az iroda ajtajában.
– Hello, Tracy!
– Hali, Alma! Sajnálom, hogy nem tudtunk beszélgetni, de rengeteg dolgom volt.
– Tudom, hogy ti, srácok nagyon elfoglaltak vagytok, szóval semmi probléma – mosolygott rá a mexikói nő. – Édesem! Készen állsz? – nézett a feleségére.
Johnnie felállt, és magára vette a dzsekijét.
– Igen, drágám. – Vetett még egy pillantást Tracy-re. – Fel a fejjel, kölyök! Minden rendben lesz.
– Igen. Tudom. Akkor viszlát holnap!
– Jó éjszakát! – köszönt el a két nő is, és kézen fogva elsétáltak.
***
Miközben Johnnie a haját mosta, hallotta, ahogy a zuhanyzó ajtaja kinyílik. Megfordult, és a meztelen Almával találta szemben magát, aki „Kicsi J”-t szorongatta a kezében.
– Azt hiszem, nem fogunk kimozdulni itthonról ma este.
Alma nem szólt semmit, csak némán felcsatolta Johnnie-ra a szerszámot. A másik nő megérintette a melleit, és érezte, ahogy a kemény bimbók az ujjai közé feszülnek. Alma lélegzete egyre hevesebbé vált, ahogy izgatni kezdte a bimbóit. Aztán közelebb húzta őt magához, és megcsókolta a nyakát, majd az arcélét, míg végül az ajkaik találkoztak. Felváltva barangolta be nyelvük a másik száját. Alma szakította meg a csókot, hogy nyelvével végigszánthasson Johnnie nyakán és mellkasán. Egyik kezének ujjai közé vette felesége bimbóját, miközben szája a másikra tapadt.
Johnnie felnyögött a gyönyörtől. Alma mesterien használta a nyelvét, hogy fokozza a vágyait, lefelé mozdulva Johnnie hasán. A sötétebb bőrű nő a felesége fejére tette a kezét, miközben az „Kicsi J” makkját nyalogatta. Johnnie-t ez teljesen felizgatta. Nem bírta tovább, azonnal talpra rántotta Almát. Hevesen megcsókolta őt, és a zuhany falának lökte.
– Alma! – zihálta két csók között. – Akarlak.
A mexikói nő hátrahajtotta a fejét, szemei pedig vággyal teltek meg.
– Kérlek, Querida! – suttogta, miközben Johnnie lüktető bejáratához helyezte a műfallosz makkját. Közben felemelte a feleségét, így az a dereka köré tudta fonni a lábait. A mexikói nő szemébe nézett, miközben igyekezett kívül tartani a szerszámot.
– Most, Johnnie! – nyögött fel Alma, a másik nő pedig mélyen belé lökte a szerszámot. – Ó, igen!
Alma a zuhanyfülke falának vetette a vállait, Johnnie pedig átölelte a derekát, miközben szabad kezével biztonságosan tartotta őt. Ki-be húzogatta benne a szerszámot, ami állatias hangokat csalt elő Almából. Figyelte az előtte rázkódó melleket, és szenvedélyesen szívta a szájába először az egyik, majd a másik bimbóját. Alma karjai erősen ölelték át a nyakát. Csípője egyszerre mozgott Johnnie-éval, így minden egyes lökéssel a szerszám belső függeléke Johnnie punciját is izgatta. Egy idő után már le kellett lassítania, mert érezte, különben mindjárt elélvezne. Alma eleinte próbált tiltakozni, de aztán Johnnie körözni kezdett a szerszámmal az ágyéka körül, ami megtörte minden ellenállását.
– Ó, igen, Querida! Csak így tovább! – nyögte.
Könnyek töltötték meg Johnnie szemét, ahogy figyelte a felesége vonaglását. Alma kinyitotta a szemét, Johnnie pedig láthatta a benne égő szenvedélyes tüzet. Az ajkaik szenvedélyes csókban forrtak össze.
Johnnie kitántorgott a zuhanyfülkéből, miközben Alma továbbra is a dereka köré fonta a lábait. Kilépett a fürdőszobából, és a háló felé vette az irányt. Nedves nyomokat hagyva maga után fektette le a feleségét az ágyra. Azonnal mellé feküdt, és megragadta Alma melleit, simogatva annak felizgult bimbóit.
– Ó, Johnnie! – nyögött fel Alma, ahogy a fallosz mélyebbre hatolt benne. Hátradőlt, és engedte, hogy a felesége ráhajoljon a melleire, és úgy szopogassa azokat, mint egy újszülött.
A mexikói nő egész teste megfeszült, ahogy az orgazmus közeledett. Próbálta türtőztetni magát, de attól, ahogy Johnnie izgatta őt, hamar elvesztette a fejét.
– Mindjárt elélvezek! – sikoltotta.
– Remek, kicsim! – nyögte Johnnie, és ő is érezte, hogy mindjárt felére a csúcsra. – Add meg, amit szeretnék!
– Si, si! – zihálta Alma, és a gyönyör végigáramlott a testén.
– Én is… mindjárt… – nyögdécselt Johnnie, egyre hevesebben mozogva a feleségében, nem csak azért, hogy a saját orgazmusát elérje, hanem azért is, hogy egy újabbat kicsikarjon Almából.




***
Mindketten ernyedten feküdtek az ágyon. Alma a hátán, Johnnie pedig a felesége hasán nyugtatta a fejét, miközben az a hajával játszott. Érezte, hogy valami bántja a nőt.
– Mi a baj, Querida?
Johnnie nehézkesen felsóhajtott, miközben ujjával Alma hasán körözött.
– Aggódom Tracy miatt, kicsim.
Alma nem szólt semmit. Reménykedett benne, hogy Johnnie folytatja. Amikor azonban ő is csendben maradt, a mexikói nő végül megtörte a csendet.
– Miért aggódsz miatta? Van valami gond köztük Markkal?
Johnnie elhúzódott, és a könyökére küzdötte fel magát.
– Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, Tracy jó úton halad egy újabb depresszió felé.
– Egy újabb depresszió? – ült fel Alma. – Nem tudtam róla, hogy ilyen problémái vannak.
– Akkor kezdődött, amikor elhagyta a szolgálatot… Nem volt elég erős, hogy szembeszállhasson Ballantine taktikáival… Miután távozott, mély depresszióba zuhant. Pszichiátriai segítségre volt szüksége – mondta Johnnie könnyes szemekkel. – Az orvos felírt neki néhány antidepresszánst, egy éjjel pedig Tracy túladagolta magát, remélve, hogy ezzel véget vethet a fájdalomnak.
Alma kikerekedett szemekkel a szájához emelte a kezét.
– A legnagyobb szerencséjére – folytatta Johnnie –, azok a gyógyszerek nagy mennyiségben sem halálosak. Viszont súlyosan megbetegedett.
– Istenem! – nyögte Alma. – Szegény ember…
– A poklok poklát járta meg. Alig volt képes valamire, amikor megkértem, hogy dolgozzon velem. Akkor változott meg az élete, és utána találkozott Markkal is. Nem azért alkalmaztam, mert sajnáltam őt, de örülök, hogy így jót tehettem vele – ült fel Johnnie az ágy szélére.
– Tudom, hogy nem azért tetted – suttogta Alma.
Johnnie felállt, és bebújt a köntösébe.
– Megyek, és készítek valami harapnivalót.
Alma látta rajta, mennyire lehangolt, ahogy kisétált a hálószobából.
„Ballantine annyit ártott nekik” – gondolta, miközben ő is magára húzta a köntösét és a konyha felé vette az irányt. – Csoda, hogy Johnnie talpon tudott maradni.
„Remélem, Tracy képes lesz ezt elviselni.” – gondolta Johnnie, miközben töltött magának egy italt. – „Most már erősebb, mint akkor volt, és Mark is ott van az életében.”
Leült az asztalhoz, hogy készítsen néhány szendvicset maguknak.
Alma megállt a konyha ajtajában, és figyelte őt. Azonnal észrevette az asztalon heverő italt.
„Ó, nem, kicsim! Csak ezt ne!” – gondolta.
Johnnie felnézett rá, és felfigyelt a másik gondterhelt arckifejezésére. „Már megint itt tartunk.”
– Ez csak egy pohár, Alma.
A mexikói nő az asztalhoz lépett, és megállt vele szemben.
– Drágám! Ez nem oldja meg a gondjaidat… Nem akarlak ilyen lehangoltnak látni.
Johnnie egyre idegesebb lett.
– Nem vagyok lehangolt. Ne aggódj miattam!
– Tudom, szerelmem – mondta Alma rövid habozás után, remélve, hogy nem teszi a helyzetet még súlyosabbá. – De az egyik után jön a másik, és…
– Alma! Ez csak egy pohár! Ne aggódj!
– Kérlek, ne igyál! – könyörgött Alma.
– A fenébe is, Alma! Hagyj már lógva! – szűrte a fogai között Johnnie, tovább folytatva a szendvicskészítést. – Felnőtt vagyok már. Tudom, mit csinálok.
Alma csendben maradt, a könnyeivel küzdve. Amikor Johnnie ránézett, látta a fájdalmat a szemeiben. Szégyenérzet és bűntudat öntötte el. „Megbántottad őt, te marha!” – ostorozta magát. – „Szeret téged, és félt. Látja, hogy ahova most tartasz, ott csak sötétség és kétségbeesés vár.”
Felkapta a poharat, és Alma tekintetétől kísérve a mosogatóhoz lépett, hogy kiöntse. Aztán odalépett a feleségéhez, és megállt előtte.
– Kicsim! Nem akartam így beszélni veled – suttogta. – Csak olyan nagy a nyomás…
Alma a szájára tette a mutatóujját.
– Megértelek. De nem vagy egyedül, szerelmem. Itt vagyok neked. – Hozzábújt és átkarolta, amitől biztonságos melegség öntötte el Johnnie-t. – Együtt átvészeljük mindezt.
***
– Johnnie! Hívás az egyesen! – szólt be Laura.
– Kösz, Laura – kapta fel Johnnie a telefont. – Green. Mondjad! 
– Hé, partner! Itt Pizo. Hogy megy a sorod?
– Hello, haver! – mosolyodott el Johnnie. – Jól vagyok, a körülményekhez képest.
– Tudom, J! – sóhajtott Pizo. – Ellep a munka, hogy tisztázzalak. Úgy tűnik, Ballantine igencsak sok szarba dugta bele a kezét. Egy igazán mocskos és korrupt kurafi volt, annyi szent.
– Tudjuk, hogy milyen egy faszjankó volt, Pizo, kösz szépen. Már egy ideje el kellett viselnünk őt.
– Azt gondoltam – kacagott Pizo. – Csak gondoltam, talán megoszthatnánk az információinkat.
– Jól hangzik. Ugorj be később, és hozd, amid van!
– Okés! Amint lejár a szolgálati időm, indulok. Akkor később, J!
– Hello, Pizo!
***
Johnnie csendben megállt Alma irodájának az ajtajában, és figyelte, ahogy a felesége rendezgeti a dossziéit. „A fenébe is! Olyan jól néz ki!” – futott át az agyán. – „Az a fenék… Megveszek érte.”
Figyelte, ahogy a felesége átsétál a helyiségen, és feneke lágyan ring a szoknyája alatt. A bugyija már kezdett átnedvesedni. „A fenébe is, kislány! Nem dughatsz folyton az irodában.”
Alma már rég észrevette, hogy Johnnie figyeli őt, amikor végül megszólalt.
– Tetszik amit látsz, Querida?
– Nagy is – köszörülte meg a torkát Johnnie.
– Mit szeretnél?
– Nos – lépett közelebb Johnnie.
– Ó, nem, nem! Verd ki a fejedből!
Johnnie még közelebb lépett, és átölelte őt.
– Tudom, vasakaratú szerelmem* – kacagott Johnnie. – Csak szólni akartam, hogy most indulok Bobhoz.
– Szeretnéd, ha veled mennék?
– Nem. Rendben leszek. Érezd jól magad!
– Meglesz – kacagott Alma. – Visszaérsz ebédidőre?
Johnnie lágyan megcsókolta őt.
– Addigra végeznünk kellene. Szeretnél elmenni valahova?
– Igen. Megveszek egy jó sztékért.
Johnnie nem szólt semmit, csak letérdelt elé.
– És mi van a Kis Csöppséggel? Te is sztéket szeretnél? – Azzal azonnal magasabb hangszínre váltott. – Igen, Mama. ’Téket ’teretnék. – Aztán ismét visszaváltott a saját hangjára. – Nos, amit csak a gyerek szeretne. – Azzal felállt, és a vigyorgó Almára nézett. – Mi van? – vonta fel a szemöldökét.
– Buta vagy, mint egy tök. De én szeretlek.
Johnnie elpirult.
– Nos… én… Á, mindegy. Felejtsd el! – Azzal megcsókolta a feleségét, és kilépett az irodából, Alma hangos kacagásától kísérve.
* Eredetileg „Iron Maid” utalásként az Iron Maiden zenekarra. Nem jutott eszembe jobb fordítás, ami passzolna is ide, de várom a javaslatokat. ;)
Folytatása következik!
Ui.: A képen Chiara Baschetti alias Alma Martinez Green.