A gyilkosnak két arca van II. rész 8. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. április 21.
****************************************
Jonas Peters Ballantine New York-i támogatóival beszélt telefonon.
– Alexet megölték – jelentette ki.
– Hallottunk róla – válaszolta a vonal másik végén egy férfihang érzelemmentesen. – Talán így a legjobb. Túlságosan nagyra volt már magával, és ez a nagyképűség okozta a vesztét… Mindazonáltal ez rossz nekünk. Rossz a businessünknek.
– Próbáltam figyelmeztetni őt. De nem hallgatott rám. Alex tényleg el akarta kapni Greent.
– Nos, ez most már nem tartozik ránk. Most már van egy nagyobb problémánk. Azt a Green nevű nőt el kell tűntetni az útból. A forrásaim szerint információi vannak Ballantine hozzánk fűződő kapcsolatáról.
– Már megtettem a szükséges lépéseket, uram. Holnap reggeltől Miss Green nem jelent többé problémát.
– Szép munka, Peters – válaszolta a férfi. – Értékes szolgálatot tesz nekünk. Ballantine egy marha volt, hogy nem hallgatott a tanácsára.
Peters szélesen elmosolyodott.
– Köszönöm, uram.
***
Miután minden papírmunkával végeztek, Johnnie egy cellába került. Almára gondolt, és arra, mit kell kiállnia. „Sajnálom, kicsim. Borzalmasan elkúrtam.” – gondolta, de azonnal visszarántotta a valóságba, amikor a börtönőr megjelent egy másik rabbal.
– Társaságot kapsz, Green – mondta. – Viselkedjetek szépen, lányok!
Johnnie felült az ágyán. A másik rab egy korai negyvenes, vörös hajú fehér nő volt. Borzasztó rémültnek tűnt. Johnnie nyugtázta a jelenlétét és visszafeküdt.
– Hello. A nevem Mary. És téged hogy hívnak? – lépett oda hozzá a nő.
Johnnie feltámaszkodott a könyökére.
– Johnnie vagyok.
– Miért vagy itt?
– Gyilkosságért – nézett mélyen a másik szemébe.
– A fenébe! Engem azért csuktak le, mert rátámadtam egy rendőrre… Te is ezt tetted?
– Nem – feküdt vissza Johnnie. – Nem akarjuk, hogy gondok legyenek közöttünk, ugye?
– Nem, főnök! – emelte fel mindkét kezét Mary. – Eszem ágában sincs.
***
– A védelem álljon fel! – kérte a bíró.
Johnnie és az ügyvéde felálltak és a bírói pulpitus felé fordultak.
– Mi, a bíróság, első fokon bűnösnek találtuk Johnetta Greent, gyilkosság vádjával – jelentette ki az esküdtszék elöljárója.
Fojtott suttogás töltötte be a termet, Alma pedig sírva fakadt.
A bíró megvetően nézett Johnnie-ra.
– Nem leszek elnéző – gondolkodott el. – Injekció általi halálra ítélem. Talán Isten megbocsát majd a lelkének.
– Ne! – sikoltott Alma, és felült az ágyban. Remegett, és izzadtság árasztotta el mindenét. A lepedő is teljesen átázott.
– Istenem! Vigyázz rá! Kérlek, ne vedd el őt tőlem!
***
Johnnie a vaságyon feküdt, és folyamatosan csak Almára gondolt. Lehunyta a szemét, és próbált elaludni.
Egy idő után érezte, hogy Mary mozgolódni kezd az emeletes ágy felső részén. Kinyitotta a szemét, hogy lássa, amint a másik nő lemászik az ágyról. Mary kivett valamit a párna alól és Johnnie-hoz lépett. Fölé hajolt és megpróbálta leszúrni, de Johnnie azonnal az arcába vágta az öklét. A csapástól a nő hátra tántorodott és elejtette a fegyverét. Johnnie azonnal felpattant és elrúgta azt a közelükből. Utána pedig Mary-t kezdte rugdalni.
A hangok felébresztették a többi rabot is. Johnnie most már Mary fölé hajolt és dühösen csapkodta őt a földhöz. A nő nagy nehezen a megfelelő pózba tudta tornászni magát, hogy oldalba rúgja Johnnie-t, aki ettől hátra esett. Mary felállt, de Johnnie kirántotta alóla a lábát, amitől a nő elzuhant és beverte a fejét. A zajok hallatán a rabok riasztották az őröket. Johnnie a talpára állította Mary-t és a rácsokhoz nyomta.


– Miért akarsz megölni? – sziszegte. – Semmit sem ártottam neked.
Az őrök azonnal ott termettek és szétválasztották őket.
– Mi a pokol folyik itt? – ordította az egyik őr.
– Ez a kurva megpróbált megölni – üvöltötte Johnnie.
A másik őr megragadta Johnnie karját.
– Gyerünk, Green! Mégy szépen a magánzárkába.
Amikor megérkeztek a börtön másik szárnyába, az őr kinyitotta az ajtót, és belökte Johnnie-t egy cellába.
– Azt hiszem, itt nagyobb biztonságban leszel – suttogta.
– Köszönöm – bólintott Johnnie. A dühe enyhülni kezdett, és azon gondolkodott, miért támadta meg Mary.
***
Pizo korán reggel érkezett. Már éjjel felhívták, és értesítették a történtekről.
– J! Jól vagy? – kérdezte, és megérintette a másik vállát.
Johnnie kissé kába volt az oldalát ért rúgástól. Megrázkódott a fájdalomtól.
– Ja. Minden rendben.
– Mi baja volt ennek a nőnek veled?
– Sosem láttam még azelőtt. Ötletem sincs, miért akart megölni. Attól eltekintve, hogy utálja a zsarukat.
– J! Ez nem hangzik túl logikusan. Kell, hogy legyen valami más oka… Egy kihegyezett csonttal támadott meg, igaz? Hogy juthatott hozzá?
– Nem tudom, és most nem is tudok erre koncentrálni – sóhajtott fel Johnnie. – Most csak ki akarok jutni innen, és tisztára mosni a nevemet. – Mélye Pizo szemébe nézett. – Dühös voltam Ballantine-ra, de nem én öltem meg.
– Én hiszek neked, J.
– Beszéltél Almával? Szerzett már nekem ügyvédet?
– Úgy néz ki, az egyik ügyfeled vállalkozott, hogy elfogadja az ügyedet. Bob Wooten személyesen lesz az ügyvéded.
– Bob, mi? – kacagott Johnnie. – Nos, jól van. Bizonyára fontos vagyok nekik. Egy ügyet sem vállalt el errefelé az elmúlt években. Többnyire a nagyágyúkat védi.
– Nos, partner, most te vagy az egyik legnagyobb. Ő pedig minden követ meg fog mozgatni.
***
Johnnie lezuhanyozott, és megebédelt. Az államügyész irodája melletti szobában kellett találkoznia Bobbal.
– Hogy van, Johnnie? – kérdezte a férfi, felé nyújtva a kezét.
– Azon kívül, hogy múlt éjjel rám támadtak? – szorította meg a nő. – Tartom magam.
– Amint meghallottam, felhívtam Almát, hogy felajánljam a szolgálataimat – nyitotta ki a férfi a dossziéját.
– Nagyra értékelem… Bob! Nem én voltam.
– Tudom – mosolyodott el a férfi. – És be is bizonyítjuk… Most pedig, ez a támadás… ki kell derítenünk, mi volt az oka.
– Fogalmam sincs. Sosem láttam még azelőtt ezt a nőt.
– Nos, ha nem ellenség, ki kell derítenünk, hogy mi, vagy sokkal inkább, ki áll emögött – válaszolta a férfi határozottan.
***
Johnnie bírósági meghallgatását 10 órára tűzték ki. A börtön narancssárga egyenruhájában érkezett a bíróságra. Alma, Tori, Ceecee, Annie és Pizo már ott ültek a védelem asztala mögött. Az őrök behozták Johnnie-t, és leültették. Végig ott álltak mellette. Johnnie Alma felé fordult, és rákacsintott.
Maddie a vád asztalánál állt. Figyelte, ahogy Johnnie belép. A lábai elgyengültek, úgyhogy muszáj volt leülnie.
Alma észrevette, hogy bámulja Maddie Johnnie-t, és összevonta a szemöldökét.
– Mi lehet a baja? – kérdezte Toritól. – Miért bámulja úgy Johnnie-t?
– Fogalmam sincs, Alma. – Arra gondolt, hátha Annie-nek van valami ötlete, ezért felé fordult. – Mi van az ügyésszel? Miért bámulja úgy Johnnie-t?
Annie titokzatoskodva közelebb hajolt.
– Valamivel több, mint tíz éve Johnnie-val szeretők voltak – suttogta. – Johnnie otthagyta, de úgy tűnik, ő még mindig érez valamit iránta.
– A francba is – morogta Tori. – Később el kell mondanod erről mindent.
Bob Wooten lépett be a terembe. Alig tudta átverekedni magát a média blokádján. Biccentett Alma felé és leült Johnnie mellé.
– Készen áll, Johnnie?
– Amennyire csak lehet.
– Álljanak fel! – kiáltotta a törvényszolga. – A bíróság megkezdi az ülést. A tiszteletreméltó Henry Walters bíró elnököl.
Walters bíró belépett és helyet foglalt a pulpituson.
– Leülhetnek. Kérem az első ügyet.
– Észak-Karolina állam kontra Johnetta Green – jelentette be a törvényszolga. Mindkét oldal felállt és a törvényszolga felolvasta a vádakat.
– Mit hoz fel mentségére, Miss Green? – kérdezte a bíró.
– Nem vagyok bűnös, bíró úr – válaszolta Johnnie nyugodtan.
A bíró a vád felé fordult.
– Bármi megjegyzés, tanácsos?
– A vád nem kéri óvadék kiszabását, bíró úr – válaszolta Maddie vontatottan. Tudta, ha gyenge kézzel vinné az ügyet, azzal csak Johnnie-nak ártana.
– Bíró úr! – szólalt fel Bob. – Miss Green tiszteletben álló tagja a közösségnek. A városi rendőrség kitűntetéssel leszerelt tagja. Nem jelent veszélyt a közösségre.
– Bíró úr! Miss Greent főben járó bűnnel vádolják – válaszolta Maddie. – Meg kell óvnunk az embereket egy ilyen veszélyforrástól.
Alma felfortyant, és a többiek is hitetlenkedve bámultak.
– Miss Green ártatlan minden vádpontban – válaszolta Bob felháborodottan. – Bíró úr! Szeretném hozzátenni, hogy Miss Greent közvetlen veszély fenyegeti. Múlt éjjel rátámadtak és majdnem megölték alvás közben.
Mormogás töltötte be a termet. Még Maddie is megrökönyödött.
– Információim tükrében – fintorodott el a bíró –, az óvadékot egymillió dollárban állapítom meg… Haladjunk! Kérem a következő ügyet.
Tori odahajolt Johnnie-hoz és a fülébe súgta, hogy ebédidőre már kint lesz. Alma csak figyelte, ahogy az őrök elvezetik.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnetta Green.