A gyilkosnak két arca van III. rész 10. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. május 28.
************************************************
Johnnie társai nem sokkal a Laurával való beszélgetés után meg is érkeztek, hogy a meleg üdvözlések után bemenjenek az étkezőbe, ahol mindannyian helyet foglalhattak.
– Köszönöm, hogy ilyen gyorsan tudtatok jönni srácok. Tényleg fontos ügyről van szó – kezdte Johnnie. – Nem mehetek börtönbe. Nem hagyhatom egyedül Almát. Különösen most nem.
A többiek értetlenül néztek egymásra, majd Johnnie-ra.
– Először is. Nem öltem meg azt az anyaszomorító Ballantine-t – folytatta a nő, ellentmondást nem tűrően. – Másodszor, a feleségemnek és nekem hamarosan gyerekünk lesz. – Körbe nézett a szobában, felmérve a barátai reakcióját. Sokk és meglepetés öltött testet az arcokon, ami lassan mosolyba fordult át.
– Hányadik hónapban jársz, Alma? – nézett a nőre Glenda. – Mikor tudtad meg?
– Már két hónapja – hajtotta le a fejét Alma, kissé szomorkásan. – Aznap tudtam meg, amikor Phillip meghalt. – Odalépett Johnnie-hoz, aki az ölébe vonta őt.
– Isten útjai kifürkészhetetlenek – mondta Laura. – Mi csak bizakodhatunk.
Johnnie elmosolyodott, és megsimogatta Alma hasát.
– Igen. Minden úgy történt, ahogy kellett. – Alma megfogta a kezét, és a hasára szorította.
– Hagylak titeket dolgozni – mondta, és felállt. Előre hajolt, és váltott egy szemérmes csókot Johnnie-val.
– Veled tartok – ajánlkozott Ceecee, és mindketten kisétáltak a szobából.
– Oké! Akkor vágjunk bele! – csapta össze a tenyerét Johnnie. – Laura! Elhoztad a borítékot?
– Itt van – mondta a nő, és előhúzta az említett tárgyat a táskájából, hogy átadja Johnnie-nak.
– Köszönöm. – Egy pillanatra elhallgatott, majd vett egy mély levegőt, és folytatta. – Már emlékszem, mi történt köztem és Ballantine között aznap éjjel, amikor meggyilkolták. Elmentem az irodájába, és elcsattant néhány pofon. De amikor ott hagytam, még élt.
– De hogy tudnánk ezt bizonyítani, Johnnie? – kérdezte Tracy.
– Bizonyítékom van rá, hogy Ballanine nem volt az, akinek be akarta állítani magát – lengette meg a borítékot Johnnie. – Úgy volt, hogy leleplezem. – Azzal kinyitotta a borítékot, és kivette belőle a fényképeket. – Te tudod, milyen földi poklot jelentett számunkra a munkája – nézett Tracy-re, aki bólintott. – Azt hangoztatta, hogy betegek vagyunk és perverzek… Viszont valójában ő volt a beteg és perverz – vetette a fotókat az asztalra.
Glenda felvette az egyik képet és elszörnyedve emelte a szája elé a kezét.
– Istenem! Hiszen ez még gyerek.
Mike is felkapott néhány képet, hogy aztán kiejtse őket az ujjai közül.
– Honnan szerezted ezeket, Johnnie?
– Tori unokatestvérétől. Nyomozó New Yorkban.
– És ő honnan szerezte ezeket? – faggatózott tovább Tracy.
– Úgy néz ki, a hely tulaja abból akart magának előnyt kovácsolni, hogy kileste a vendégeit. Ő csinálta a képeket, talán hogy később zsarolásra használja fel… Házkutatás volt nála, és a zsaruk megtalálták a képeket. Bobby egyik barátja odaadta neki őket, és így kerültek hozzám.
– Nos, akkor akár el is viheted őket a rendőrségre, hogy tisztázd magad – mondta Tori.
– Ez nem hiszem, hogy jó ötlet, Tori – vetette közbe Glenda. – Kell ennél jobb indíték egy anyának, hogy megöljön egy pedofilt?
– Erre nem is gondoltam. A büdös picsába! – köpte Johnnie.
– Van másunk is – mondta Mike. – Ez ma reggel jött. Ballantine-nak kapcsolatai voltak a szervezett bűnözéssel.
– Igaz – bólintott Laura. – Az Alexander Ballantine Barátai központja New Yorkban van, az elnöke pedig nem más, mint Michael Gardena.
Johnnie elkerekedett szemekkel nézett rá.
– Azzal az alakkal vannak tele a hírek. – Végignézett a többieken, és észrevette, hogy Glenda nagyon koncentrál valamire. – Mi az, Glen?
– Talán semmi… De az a Peters pasas úgy nyalta Ballantine seggét, hogy talán...
– Folytasd! – bíztatta Johnnie.
– Ha Ballantine lepaktált a maffiával, honnan tudhatjuk, hogy Peters nem volt benne? Hiszen sülve-főve együtt voltak.
Johnnie odalépett hozzá, megragadta a vállát, és rámosolygott.
– Ezért imádlak annyira, kölyök. Mindig kitalálsz valamit. – Gyorsan Mike felé fordult, de mielőtt bármit is mondhatott volna, a férfi felállt, és rögtön rávágta, hogy azonnal ráveti magát az ügyre.
– Mindannyiunknak van mit csinálni – mondta Tracy. – Azt hiszem, jobb azonnal neki is látni.
***
Alma a hátán feküdt, miközben Johnnie suttogva hajtotta a fejét a hasára. A mexikói nő ujja köré csavarta felesége haját, miközben annak keze a hasát simogatta.
– Hé! Te ott benn – búgta Johnnie. – Itt a mama beszél. Alig várom már, hogy láthassalak. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat együtt… Annyira szeretlek.
Alma nem tudta visszatartani feltörő nevetését.
– Mi olyan vicces? – nézett fel Johnnie.
– Ahogy beszélgetsz a hasammal – kacagta a másik, de aztán elkomorodott. – Ugyanezt csináltad Phillippel is.
Johnnie mellé csúszott, és átkarolta a feleségét.
– Tudom, kicsim… Most szomorú vagy?
– Nem – nézett a szemébe Alma. – Semmi baj. Csak hiányzik.
Johnnie megcsókolta a homlokát.
– Nekem is hiányzik. – Egy pillanatra elhallgatott, és végigfuttatta a kezét Alma hátán. – Ez most egy nagyon nehéz időszak mindkettőnknek. Talán jobb lenne, ha elmennél újra az orvoshoz, és megint megvizsgáltatnád magad.
– Tudom. De előbb veled akartam megbeszélni – suttogta Alma.
– Egyet értettünk, hogy legyen meglepetés. Emlékszel? Tudom, hogy megrémiszt az, ami most történik, de hidd el, nagyon örülök ennek a babának! – simogatta meg a nő hasát Johnnie.
Alma elmosolyodott, majd megcsókolta őt. Lassan és érzelmesen indult, de hamarosan az ösztönök átvették az irányítást. Almának most szüksége volt rá, hogy érezze Johnnie szerelmét, és tudta, a másik nő is ezt akarja. A keze kettejük közé csusszant, és megmarkolta Alma mellét, ujjai között morzsolgatva a mellbimbókat a mexikói nő pólója alatt.
Alma felnyögött és a hátára lökte Johnnie-t, hogy aztán rámásszon. Levette a pólóját, és a padlóra hajította.
– Gyere, Querida! – nyögte fátyolos hangon.
Johnnie a felesége csípőjére tette a kezeit, majd felcsúsztatta a nő hasára, lassan haladva a mellei felé. Alma az övéhez dörzsölte az ágyékát, és a lélegzete is elakadt a nyögések közben. Engedve a gyengéd erőszaknak, előre hajolt, és engedte, hogy Johnnie a szájába vegye a melleit.
– Igen, kicsim! – nyögte. – Csak így tovább!
Johnnie mordult egyet, és tovább szopogatta a merev bimbókat. Először az egyiket, majd a másikat. Bokszerén keresztül érezte, ahogy Alma ágyékát elönti a nedvesség.
– Vedd le! – követelte Alma.
Johnnie felemelte az ágyékát Almával együtt, és letolta az alsóját. Végül már a lábával rúgta le azt a padlóra. Amikor végzett, Alma ismét hozzá simult.
– Teljesen benedvesedtél, kicsim – suttogta Johnnie, érezve a meztelen ágyékára áttapadó nedvességet.
– Csakis miattad, szerelmem – hadarta Alma két csók között.
Johnnie a felesége combjai közé tolta a kezét, mutató és középső ujjával ingerelve a nő szeméremajkait. Alma egyre szaporábban vette a levegőt, mire Johnnie lassan betolta a két ujjat a lüktető nyílásba, és hüvelykujjával izgatta Alma csiklóját.
– Si, mi amor – lihegte Alma reszelős hangon, és hátra nyúlva ő is a másik nő lábai közé tolta a kezét. – Te is teljesen benedvesedtél.
Johnnie lélegzete elakadt az érintésétől. Alma felemelkedett róla, és az arca fölé guggolt, hogy miközben Johnnie oda fúrja a nyelvét, ahol az előbb még az ujjai voltak, ő a felesége combjai közé hajoljon. Éhes ajkaik egyszerre értek a másik lüktető nyílásához. Egyre hevesebben mozogtak, és Alma már érezte, hogy hamarosan rájuk tör az orgazmus. Ekkor azonban lehengeredett Johnnie-ról.
– Mi az?... Mi a baj? – lihegte Johnnie.




Alma nem mondott semmit, csak felkelt az ágyból, és odament a szekrényhez, ahol „Kicsi J”-t tartották.
– Vedd fel! – mondta, parancsoló hangon. – Azt akarom, hogy öntudatlanra bassz.
Johnnie-t meglepte, ahogy Alma kimondta ezeket a szavakat. „Szóval, kicsikém, azt akarod, hogy megbasszalak?” – mosolyodott el önelégülten. – „Hát akkor megbaszlak, drágám”.
– Biztos, hogy ezt akarod? – hezitált, miközben felcsatolta a műfalloszt.
– Querida. Az orvos azt mondta, a kilencedik hónapig úgy élvezhetjük a szexet, ahogy csak akarjuk.
– De kicsim! Tudod, milyen vagyok, ha beindulok.
– Tudom – csúszott mellé Alma. – Majd szólok, ha már fáj.
– Oké – mondta Johnnie, és a szerszám makkját Alma bejáratához illesztette.
Johnnie haja a hátához tapadt, és patakokban folyt az izzadtság a testén. Hevesen lökte a műfalloszt Alma testébe, miközben a melleit szívogatta. A másik nő a nevét sikoltozta, újra és újra, mintha csak transzba esett volna. Johnnie megfogta a felesége lábait, és a vállára tette őket. Előre dőlt, és megtámasztotta a térdeit, hogy minél keményebben lökhesse a szerszámot a felesége testébe.
– Alma! Így akartad, kicsim? – kérdezte két nyögés között. A felcsatolható szerszám belső részén lévő függelék már az ő punciját is teljesen felizgatta.
– Si! – zihálta Alma, és ujjait az ágy támlájára fonta.
Johnnie érezte, hogy a másik nő már közel jár az orgazmushoz, úgyhogy visszahúzódott, és az arcát tolta Alma combjai közé. A nyelvét használta, hogy feljuttassa a feleségét a csúcsra, míg végül Alma örömsikolya be nem töltötte a hálószobát, és talán az egész lakást is. Levette a szerszámot, és magához ölelte Almát, miközben hevesen vonaglottak az ágyon. Hamarosan ő is elment, karjai közé zárva Alma remegő testét. Egymás karjai között feküdtek, miközben lassan elmerültek Morfeusz birodalmában.
***
Johnnie-t villámlás hangja rázta fel álmából. Lassan nyitotta ki a szemét, és hallgatta az eső kopogását. Lenézett, és látta, ahogy Alma átfordul a másik oldalára. Óvatosan felkelt az ágyból, próbálva nem felébreszteni a másik nőt, és az ablakhoz lépett. Ahogy résnyire kinyitotta a spalettát, látta az ég alján megjelenő halvány derengést. Az eső hangja nyugtatólag hatott rá. „Mi lesz, ha elítélnek? Mit tehetnék? Nem hagyhatom itt Almát, hogy egyedül nevelje fel a gyermekünket. Erről majd beszélnünk kell” – töprengett.
– Johnnie! Mi a baj? – kérdezte Alma álmos hangon, és felé fordult. – Nem tudsz aludni?
Johnnie oda nézett, hogy megcsodálja gyönyörű feleségét. Mindig lenyűgözte ez a mennyei szépség. A nő kócos haja, gyönyörű barna szemei, ahogy a határtalan szeretet csillog bennük, puha barna bőre, halvány kontrasztot képezve a fehér lepedővel. Visszasétált hozzá, és leült az ágy szélére, hogy az ölébe vegye a nő fejét.
– Alma! – suttogta, miközben gyengéden simogatta a nő fejét. – Szeretném, ha megígérnél nekem valamit.
– Bármit, szerelmem.
– Ha elítélnének, ne várj rám! Azt szeretném, ha tovább élnéd az életed, kicsim.
Alma felült, és megrökönyödve nézett rá.
– Hogy mondhatsz ilyet? – fakadt ki. – A feleséged vagyok. Vagy ez már nem is számít? Betegségben és egészségben, mindenféle bajban. Nem emlékszel?
– Nem így értettem, Alma – próbálta megnyugtatni Johnnie. – Emlékszem az eskünkre, és veled együtt akarok megöregedni.
– Akkor miért hiszed, hogy én nem? – ordította Alma, felugorva az ágyból.
– Nyugodj meg, Alma! Kicsim! Kérlek. Hallgass meg! – könyörgött Johnnie, és tomboló felesége elé állt. – Ha elítélnek, akkor mindennek vége. Ezért halálbüntetés jár, drágám.
Alma, még mindig reszketve a dühtől, elhallgatott, és a szemébe nézett.
– Johnnie! Nem te ölted meg Ballantine-t. Az igazság pedig ki fog derülni. – Könnycseppek folytak végig az arcán. De ezek nem a harag, hanem a félelem könnyei voltak.
Johnnie gyengéden átölelte őt.
– Én nem vagyok ebben annyira biztos, kicsim. Én tudom, hogy működik ez a rendszer. Néha ártatlan embereket is lecsuknak – sóhajtott fel. – Egy fekete nő vagyok, akit egy fehér férfi meggyilkolásával vádolnak… Ezt az ügyész is fel fogja hozni.
– Miért? – kérdezte Alma remegő hangon.
Johnnie elhúzódott, és lesütötte a tekintetét. Nem volt büszke arra, ahogy kihasználta a nőket, mielőtt Almával találkozott volna.
– Tudod, milyen voltam, mielőtt találkoztunk.
– Igen – válaszolta Alma kérdő tekintettel. – Tudom, Querida.
– Úgy tizenkét éve – kezdett bele Johnnie – áthelyeztek Goldsboróból. Akkor jöttem Wilmingtonba, megesküdve, hogy ezután minden másképp lesz. Akkor találkoztam ezzel a fiatal ügyésszel. Madelyn Marshall-lal. És ezzel az egész, egy csapásra semmivé lett. Néhány hónapnyi randizás után összeköltöztünk-
Alma ledöbbent. Johnnie sosem beszélt róla, hogy korábban együtt élt egy másik nővel.
– Tele volt ambíciókkal – folytatta Johnnie. – Mindent a kapcsolatunk elé helyezett. Nem tudtam elviselni, úgyhogy elköltöztem… Azt hittem, örökké együtt leszünk.
Alma üres tekintettel bámult rá. Nem az fájt neki, hogy Johnnie egy másik nővel élt együtt, hanem az, hogy ezt most kell megtudnia. „Hogy titkolhatott el előlem valami ilyen fontosat?” – fordult el.
– Alma! Kérlek! Beszéljük meg! – lépett utána Johnnie, és megragadta a karját.
– Már a jövőtöket is megterveztétek? Családot akartatok? – nézett rá Alma vádlón.
– Sosem jutottunk el addig. Sosem szerettem őt annyira, mint téged. Ezt neki is elmondtam, amikor tegnap bejött hozzám.
– Vele beszélted meg a kapcsolatunkat? – csattant fel Alma. Már nem tudott uralkodni magán, és mielőtt észbe kapott volna, lekevert egy hatalmas pofont Johnnie-nak.
Johnnie hátra tántorodott. Ennyi együtt töltött év alatt egyikük sem emelt volna kezet soha a másikra, legyenek akármilyen dühösek.
– Alma! Megőrültél? – dörzsölte az arcán. – Mondtam már. Sosem szerettem őt annyira, mint téged.
– Miért beszéltél vele egyáltalán? Hiszen le akar csukatni? – üvöltötte a mexikói nő, és a könnyeivel küzdve verte Johnnie mellkasát.
Johnnie látta a határtalan félelmet a szemében, és tudta, normális körülmények között Alma soha nem reagálna így. Megragadta őt, és szorosan tartotta, amíg Alma hisztérikusan üvöltött. „Phillip halála és hogy lecsuktak, már túl sok volt neki. Most pedig terhes. Mit tehetnék?”
– Minden rendben, kicsim. Itt vagyok veled – suttogta. Majd megszakadt a szíve.
Amikor Alma végre erőt tudott venni a zokogásán, elhaló hangon szólalt meg: – Sajnálom, szerelmem. Nem akartalak bántani. Én soha…
– Tudom, kicsim – szakította félbe Johnnie. – Mindkettőnket elragadtak az érzelmek… Ha azon az éjszakán itthon maradtam volna, most nem kéne emiatt aggódnunk.
Alma könnyes szemmel nézett fel rá.
– Ne hibáztasd magad! Részeg voltál. Csak rossz helyen voltál, rossz időben… Át fogjuk ezt vészelni. Együtt.
– Szeretlek – csókolta meg Johnnie a felesége arcát.
– Én is szeretlek – suttogta Alma. – Gyere! Feküdjünk vissza!
– Rendben!
Folytatása következik!
Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnetta Green.