80’s horrible 7: Az EMO hatalma

1

Takács Ancsi nagyon boldog kislány volt. Mindössze tizenkettedik életévét töltötte, mégis sikerült rábeszélnie az apukáját, hogy vigye el egy No Thanx koncertre. Jóllehet a Fater erősen ellenkezett, az anyuja besegített a kislányának, végtére is egyszer tizenkét éves az ember lánya. A Fater beadta a derekát, szerinte Ancsi majd kinövi ezt az emos dolgot. Ancsi azonban tudta, hogy húsz év múlva is lila harisnyákat fog hordani, szemébe lóg majd a haja és elborítják az anime-kabalák.
És ha kicsit idősebb lesz, mily jó lesz lányokkal csókolózni!
Na de most itt a koncert! Tele igazi emokkal (nem pózerekkel!), és mindannyiuknak egy ritmusban dobog a szívük. Ők Mind tudják, milyen az EMO életérzés, tudják, milyen szomorúnak lenni, milyen tizenévesen megsápadni a halál leheletétől... és abban is egyetértenek, hogy minden szebbnek tűnik, amikor ERIK a színpadra lép!
Amikor peckes lépteivel, hosszú hajával, kínai turkálóból csórt tornacipőjével betölti a színpadot!
Ancsi ugrál. Ancsi visong. És a szíve Erikért zsibong.
És a koncert végén következik az igazi csoda. Erik a mikrofonhoz hajol, és érzéki hangján belebúg:
- Kedves hölgyeim és drága fiúkák, most pedig ki az ügyesebb játék következik! Behajítok közétek egy szál fekete rózsát! Aki NEM kapja el, bejöhet hozzám az öltözőbe egy pillanatra. De közülük is csak egy valaki.
A közönség bambán bámul, nem értik. Repül a rózsa. A földre hull, senki nem kapja el. Izgatottan visítanak a kis csajok és a fiúcskák. Nem is sejtik, hogy Erik már döntött.
De Ancsi már tudja. Látja, hogy Erik varázsbarna szemei az övébe kapcsolódnak.
Az apja is észreveszi ezt. Megragadja a lánya karját, és ráncigálni kezdi a bejárat felé.
- Most pedig hazamegyünk! - lihegi a vénember a fülébe. A Fater elmúlt már negyvenöt éves.
Ám Erik észreveszi, mi történik. Ismét megragadja a mikrofont, és beleüvölt:
- Mindenki bemehet az Olivér öltözőjébe, aki elkapja a bajszos kopasz köcsögöt, aki azt a kislányt ráncigálja!
Vagy ötszáz lángban égő csillagszempár kezd mohó kutatásba Ancsi apja után. Amikor megtalálják, egymáson is átgázolva rávetik magukat.
- Ne... ne... - könyörög a Fater, aztán a miniszoknyás-sminkeltarcú tinitömeg maga alá temeti.
Ancsi, mintha egy álomban mozogna, felsétál a színpadra, Erik karjai közé.
Kiáltások, zokogás és hisztérikus sikolyok. A legtöbb hang tömve keserű féltékenységgel.
Erik és Ancsi eltűnnek a színpad mögött, árnyékuk összefonódik, akár a szeretőké.



2

Az öltöző csupasz falú volt és puritán. A fény éles neon. Valahonnan a falakból hallani lehetett a víz csöpögését. A közönség sikoltozása alig hatolt be ide, és innen hallgatva nem is tűnt fontosnak.
Erik félmeztelenül állt a szoba közepén, és bátorítóan mosolygott Ancsira.
- Szereted a zenénket?
- Igen -Ancsi végigsimította szemébe hulló, szálkás haját, és nyelt egyet. Bátorságot gyűjtött. - De téged még jobban szeretlek.
Erik kedvesen nevetett. Ancsi arca pipacsvörösre gyúlt.
Erik leült az öltözőpadra, és megrázta izzadt haját.
- Nem is vagyok jóképű - mondta.
Ancsi lesütötte a szemét.
- De van benned valami. Én tudom... van benned valami mélyen.
- Igen... lehet. Valami... valami van. Valami MÉLY - mondta lassan Erik, és Ancsi ránézett. Milyen szép kék szemei vannak!
Bár az előbb mintha barna lett volna. Vagy rosszul látta?
- De te nem tudod, ki vagyok én - mondta Erik, és elmosolyodott. Ancsinak most valahogy nem tetszett ez a mosoly. De hát ez butaság, nem? Hiszen ez ERIK! És itt van vele, az öltözőjében, kettesben! Erre várt egész életében!
- Te vagy...
- ERIK! - csattant fel Erik.- Én vagyok Erik, és Oli meg a Dávid minden este a faszomat verik! Ez a válasz, nővér! Kapd ki, hapci!

Ancsi szája nagyon apró O-ra nyílt.
Erik felállt. Az egyik lába rövidebb volt, mint a másik. Nem, ez hülyeség, de... a haja? Korpás a haja?
Erik a fejéhez nyúlt. Ancsi hüledezve látta, hogy vakarni kezdi, mint egy majom. Aztán egy halom hófehér, tekergőző férget söpört ki a hajából a padlóra. Majd a fiú a kínai tornacipőjével rájuk taposott, és a kukacok zsíros toccsanással lapultak szét a linóleumon.
- Picsába. A Stylist megint rossz sampont ajánlott.
Erik megragadta Ancsi vállait, és rávigyorgott. A lány felsikoltott.
Mindenféle fekete cuccok áramlottak Erik bőre alatt. A szeme vörössé vált, és csipa lógott a szeme sarkából. Kék takony csorgott a feldagadt, rákosan elburjánzott orrból.
- Erik vagyok, nővér, baszd ki! - üvöltötte a rémség, és a lány érezte a rothadt, bűzös leheletét. Ancsi lábai elgyengültek, és vizelete hirtelen átitatta mangamintás bugyiját.
- Igen. Én vagyok Erik, minden este spermám nyelik, de én vagyok a holtak követe, én vagyok a barlangban fészkelő denevér, a gödrök szörnye, a bélféreg egy kutya seggében! Nem, nem tudom, ki vagyok, de TE ne akard tudni.
Eric egyik szemgolyója kibuggyant az üregéből. Csuklott egyet.
- Nem bírom visszatartani.

Ancsi velőt borzoló üvöltéssel kitépte magát Erik karjaiból. A fiú - akit mostanra elleptek a ráncok és undi módon zöldes turhákat köpdösött a padlóra - utánakapott szarus kezeivel, és letépte a lány fülcimpáját.
Ancsi az öltöző ajtajának iramodott. De hiába rángatta a kilincset - le is törtek lilára festett körmei - az ajtó nem nyílt ki.
Kétségbeesetten vetette a hátát az ajtónak. Tágra nyílt szemei a szörnyetegre bámultak, aki egykor a szexis Erik volt. Most egy szőrös, gusztustalan húskupac kuporgott a padlón, épp az ő fülét csócsálta.
A Rém ránézett. Sárga volt a szaruhártyája, a homloka pikkelyes, a hangja morgó:
- A civilizáció az árnyékba hanyatlik. Az Emon túl nincs élet. Az a valami bennem növekszik, a féreg, eddig csak az agyakban volt. Megrontotta az ízlést. Kurvákat nemzett. De most materializálódik. Gyere ide, Ancsi. Fogadd magadba, hogy élhess még tovább. Odakinn mindent elöntött a fos. Nem jutsz ki ebből az erőtérből.

A rém és a lány szeme összekapcsolódott. Ancsi sokáig nézte. Aztán elmosolyodott. Az élőholtak borzalmas vigyora volt ez.
Ledobálta magáról izzadt blúzát és a levizelt alsóruháit. Meztelenül kiterült az öltöző közepén.
A fények kihunytak.
A helyiséget betöltötte a rém harákoló lihegése és az ammóniaszag. Aztán a padlón felizzott egy idegen jel, és a szörnyeteg, aki olykor Erik képében adta ki magát, hosszú, sekély vágást ejtett a kislány testén.
- Ksijarsi dur dar Marduk... Kur galzu - der Rilaeh... mardor... sur... RADAPLI! - mormolta Erik.
Aztán szélesre tárta odvas szilákkal bélelt száját, és belehányta a bőre alatt termelődő petéket. Ancsi megvonaglott. A seb pillanatokkal később eltűnt, mintha nem is lett volna.
Teljes lett a sötét, csak a jel foszforeszkált a padlón zölden. Felhangzott az eszelősök, az őrültek vihogása, az elátkozott, rettenetes Cuppogás...
- A füledet visszavarrtam, grátisz. Mostantól összetartozunk, amíg EMO az EMO, kedvesem.



3

A kéthetes szobafogság hamar letelt. Apja lába még gipszben volt, de amúgy felépült a kalandból. Ancsi kijelentette, hogy nem akar több No Thanx koncertre menni.
- Tudjátok - mondta a szüleinek. - Ez az egész olyan gyerekes. Azt hiszem, én inkább tanulással töltöm az időmet, hogy ügyvéd lehessek, aki sokat keres!
Apja bólogatott. Anyja bólogatott. Mindketten büszkén mosolyogtak. Micsoda értelmes, felelősségteljes gyermek! Igazán büszkék lehetnek rá. De a mosolyát látva félni kezdtek tőle. Nem szerették már többé úgy a lányukat, mint régen.
Időnként - főleg ha telehold volt - éjszakánként furcsa sutyorgások, zajok szűrődtek ki Ancsi szobájából, de erről a szülők egymás közt is hallgattak. Feltételezték, hogy a lányuk olyan dolgokat művel, amiről jobb nem beszélni. Kicsit korán kezdte, de hát a mai fiatalok... ő legalább nem drogozik!
Nyugtalanítóbbnak tűnt, hogy az ilyen éjszakákat követő reggeleken kislányuk ablaka nyitva volt. Az ablak alatt a falon pedig különös dolgok maradtak. Mancsnyomok. Bűzös nedvekbe tapadt szőrszálak. Olykor vér.

Aztán, két év múlva - ezalatt a két év alatt pedig egyre inkább háttérbe szorult az EMO, és újból teret nyert a szintipop - egy reggel Ancsit holtan találták az ágyában. Ruhátlan volt, csupán egy pár I love Erik feliratú zoknit viselt. Az ereit vágta fel, és meztelenségét eltakarta egy halálfejes kendővel. Az ágyat teljesen átáztatta a vér, a lány szemei a plafonnak meredtek, a száján pedig holtában is keserű, gonosz vigyor ült.
Az éjjeliszekrényén a saját vérével írt üzenet hevert:
VISSZAMENT A MÉLYBE. NEM BÍRTAM NÉLKÜLE.
A szülök napokkal később, a rádióból tudták meg, hogy feloszlott a No Thanx. Erik pedig állítólag krokodilvadászatra indult a Kongó felső folyása mentén, a sötétség szívébe...