Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Priap69: Várom a folytatást.
2024-05-02 22:20
laci78: Nem tudom eldönteni, hogy sok...
2024-05-02 16:17
Rémpásztor: Nagyon szépen köszönök minden...
2024-04-28 00:36
laci78: borzalmas, bing-szintű fordítá...
2024-04-25 16:07
Materdoloroza: Nekem is tetszik. Sajnálom, ho...
2024-04-25 12:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

andicica14 adatai

Neve:
andicica14
E-mail címe:
Nem publikus
andicica14 összes beküldött történetének megtekintése »
andicica14
Írásai 1 10
2588
Marius verejtékben fürödve tért magához a ronggyá gyűrt lepedőn. Remegő lábakkal ült ki az ágy szélére, és tenyerébe temette az arcát. Istenem, micsoda rémálom volt! És nem is először látogatta meg, most már tudta. Csak eddig sosem volt ennyire tiszta. Az ébredés pillanatában mindig felbomlott, a lidérces képek szétfutottak, mint az égen a viharfelhők, ha kisüt a nap. De a mostani álom körvonalai élesek voltak, mint a penge, bele is hasított a lelkébe. A tudata mélyéről készült valami...