Amazonok és kannibálok szigetén VIII. rész - A vámpírok ébredése

A Halál-szigetre lassan beköszöntött a trópusi tél. Ez tulajdinképpen az esős évszak volt. Míg eddig az eső csodának számított most szinte mindennapi jelenséggé vált. November volt. A hőmérséklet 35°C-ról 28-30%C-ra zuhant. Bár így elviselhetőbb lett az időjárás a szövetségesek nem örültek a változásnak. Az elmúlt hónapban a kannibálok rengeteg csapatukat támadták meg és rengeteg harcost öltek meg illetve ejtettek fogságba és a rossz idő miatt nem tudták kiszabadítani őket. Az angyalok ilyen időben nem tudtak száz méternél hosszabb távon repülni ugyanis eddig jutottak amíg a szárnyuk átnedvesedett. Ám a démonok vizes szárnnyal ép olyan jól tudtak repülni mint szárazzal így ebben az időben rengetegszer támadtak. Rengeteg bogyókért vagy vadászni induló vizes szárnnyal védekezésre képtelen angyalt és rengeteg amazont illetve európait vittek el a kannibáloknak.

Sajnos a kannibálok és a démonok szövetsége tökéletesen működött. A kannibálok jó jártak mivel kaptak amazonokat és angyalokat a démonoktól a démonok pedig azért jártak jól mert a kannibáloktól kaptak fegyvereket és így több esélyük volt a szövetségesek ellen.
A különítmény ez idő tájban rengeteg harcost veszített. Néha a minotaurusz is feltűnt és megölt egy pár amazont. Az angyalok az esetek 90%-ában el tudtak menekülni a minotaurusz elől de így is jelentős veszteség érte őket.

Egy viszonylag száraz napon a szövetségesek vezetősége: Bónai, az angyalok királya és az amazonok királynője úgy döntött hogy a fásult embereiket kiengedik végre a szabadba. Az angyal és az amazon gyerekek vidáman rohantak ki a barlangból. A szép időt kihasználva Bónai pár jól felfegyverzett csapatot küldött hogy gyűjtsenek bogyókat és vadásszanak. A sziget egyik tavánál egy fiatalokból álló csoport szórakozott. A néhány tizenéves európai fiú, amazon és angyal fiatalok fürdöttek és élvezték a természetet. A tó vize kissé koszos volt de így is tökéletes a fürdésre és oly sok nap után a mosdásra.

Az egyik angyal a parton állt amikor valamit megpillantott a vízben. Odahívta a többieket is. Négyen-öten álltak a tóparton amikor egy sellő emelkedett ki a vízből. Az angyalok nem hallottak még a sellő misszióról a többieket pedig nem vettek részt benne és nem tudták hogy ezek a lények milyen veszélyesek. A sellő végignézett rajtuk és a szeme megakadt egy fiatal angyal lányon. Tizenhét éves volt. Arca még feltűnően kislányos. Mellei már szép formások voltak és már a punciján is elég nagyra nőtt a szőr de még szinte gyerek volt. Kinyújtotta a kezét és megsimogatta a lány arcát. Hatalmas tengerzöld körmei végigsiklottak a lágy arcbőrön. Lassan közelhajolt a lányhoz és megcsókolta. Száját mozgatta a semmit sem sejtő lány száján. A lány fölemelte kezét és a sellő arcára tette. Végigsimította a pikkelyes tapintású bőrt és visszacsókolta a vízből kiemelkedő szépséget.

A lány szőke haja lebegett a szélben. A sellő uszonyából ekkor valami kígyó szerű szalag bukkant elő. Egy döféssel benyomta a lány puncijába és egy nagy levegőt vett. Az angyal lánynak elkerekedett a szeme. Elengedte a sellőt. Testét fájdalom öntötte el. Olyan érzés volt mintha valami folyna ki a testéből. Karjai és szárnyai szétfeszültek és felsikoltott. Testén az áramra emlékeztető sárga hullámok futottak végig egyenesen bele a sellő nyúlványába. Fél perc múlva a sellő kirántotta a testrészét a lányból, aki holtan esett össze. A többiek megrettentek és elrohantak. Az egyik angyal megpróbált fölszállni, de alig emelkedett el két métert a földtől egy másik sellő ugrott ki a vízből. A hátára vetette magát és a vízbe döntötte az angyalt. Pár perc múlva az angyal elaszott testét sodorta partra a víz.

A többiek felmenekültek a hegyekbe. Ám hatalmas köd támadt. A ködben eltévedtek és csak bolyongtak a hegyek között. Egy angyal lány, egy amazon és egy európai fiú volt már csak a csapatban. Lípia az angyal lány tizennyolc éves volt. Szőke haja hullámosan omlott a vállára. A tizenkilenc éves amazon lány Káilá alacsony fekete hajú lány volt. A fiú pedig magas ám nem túl izmos volt. Hugó húsz éves volt de eléggé műveletlen. A fák között bolyongtak, amikor megpillantottak valami gyengén pislákoló fényt. Abba az irányba mentek és egy kastélyhoz értek. Az ajtó nyitva volt. Egy sötét előcsarnokba léptek be. Körülnéztek de semmi különöset nem láttak. Leszámítva az egész szobát. A helyiség a középkori Erdély hangulatát idézte. És hirtelen egy koporsót pillantottak meg a szoba végében. Hugó felnyitotta hogy megnézze milyen is a holttest és ekkor elállt a lélegzete.

Egy teljesen ép férfit látott aki lassan felült és a szemét dörzsölte. Amikor teljesen magához tért elmesélte hogy éppen el akart menni a tóhoz horgászni amikor egy bikafejű lény lépett be az ajtón. Annyira megijedt hogy bebújt a koporsóba de belülről nem tudta kinyitni. Azután bemutatkozott. Ridikula grófnak hívták. Magas fekete hajú öltönyös férfi volt. Meglátva a fura társaságot megesett rajtuk a szíve. Lípiára egy köntöst adott és megkínálta őket étellel.
A köd estig sem múlt el. A gróf felajánlotta hogy aludjanak a kastélyban. Gyönyörű középkori stílusú vendégszobáiban szállásolta el a vendégeit.
Már késő éjszaka volt de a köd még mindig nem tűnt el. A fiatalok mind aludtak. Káilá egy gyönyörű baldahinos ágyban aludt. Lassan csikorogva kinyílt az ajtó. A lány ijedten nézett föl. Ridikula gróf állt az ajtóban.
- Csak azért jöttem hogy megnézzem minden rendben van-e. - mondta és leült a lány mellé.

Egy ideig csodálattal bámulta a lány természetesen gyönyörű arcát, majd közelhajolt és megcsókolta. Az éjszakai félhomályban a férfi felmászott az ágyra és a lány fölé térdelt. Lassan levette róla a párducbőr melltartót és a melleit kezdte csókolgatni. Az apró mellbimbókat szopogatta, majd még lejjebb ment. Levette a lány bugyiját és a lucskos punciba dugta a nyelvét. Lassan körbenyalta a puncit. Káilá nagyokat nyögött. A punciba mélyen becsúsztatta a nyelvét és szinte lefetyelte a kicsorduló nedvet. A lány a vállára tette a kezét és eltolta magától. Majd felült letolta a férfi nadrágját és a szájába vette a gróf farkát. Lassan szopni kezdte a szerszámot. Kissé hidegnek érezte a gróf testét, de azt hitte, hogy csak ő van túlmelegedve. A férfi levette az ingét is. A lány visszafeküdt, a gróf pedig egyenesen rá. Fasza a lány puncijába csúszott. Ismét csókolózni kezdtek.

A gróf most lejjebb ment. A lány nyakát csókolgatta. Káilának hirtelen felpattantak már egy ideje csukott szempillái. Érezte hogy a férfi hegyes fogai a nyakába mélyednek. Úgy érezte mintha ereiben megállt volna a vér és lassan majd egyre gyorsabban folyna visszafelé. Érezte hogy vére a nyakába folyik és ott távozik a testéből. A férfi nagyokat nyelt. A lány magatehetetlenül feküdt és amikor a gróf már a vére utolsó cseppjeit szívta ki felsikított és aztán meghalt. A lány amikor magához tért a férfi szemével látta a világot. Látta ahogy a barátai belépnek az ajtón. Látta, ahogy megpillantják a holttestét. A férfi felhúzta a nadrágját, felvette a köpenyét és megindult feléjük. Káilá megpróbálta megállítani, de ezt a testet már nem ő irányította. A két ijedt fiatal lerohant a lépcsőn egyenesen az előcsarnokba, de a kapu zárva volt. A férfi lelebegett a lépcső fölött és kitátotta a száját.

Hatalmas szemfogairól vér csöpögött. Lípia szárnyra kapott és felrepült a terem közepéig. A férfi megpróbálta elkapni, de nem érte el a három méter magasan lebegő lányt. Ekkor az emeleten felvillant egy vöröslő szempár. Káilá a gróf szemével látta, amint a teste vöröslő szemekkel nekiugrik az angyalnak és leteríti. Az amazon testében lakozó szörny belemélyesztette szemfogait az angyal nyakába és elkezdte a vérét szívni. Pár perc múlva Lípia már a Káilá testéből lett szörny szemével látta a szobát és a földön fekvő holttestét. A két vámpír Hugó felé fordult. A fiú ijedten hátrált látta ahogy Lípia testének szemei elvörösödnek. Tátott szájában a szemfogai megnőnek és lassan feláll.
- Én Ridikula a vámpírok ura - harsogta a gróf a föld fölött lebegve - ma éjjel ötszáz év kényszer álom után három szeméjjel bővítem a vámpírok köreit.

A három vörösen izzó szemű szörny Hugó felé lebegett. A fiúnak hirtelen támadt egy ötlete. Megragadta a mellette lévő asztalt és az ablakhoz vágta.
- Jó! De rám ne számíts! - mondta és kivetette magát a kitört ablakon. A férfi az ablakba lebegett de hirtelen párologni kezdett a teste. Látta hogy a Nap kezd felkelni.
- Nem most hallottál utoljára Ridikuláról! - ordította a fiú után. A lépcső mellett immár három koporsó állt. A három vámpír belefeküdt és lecsukták a fedelét.
Hugó gyorsan visszaloholt az angyalok városába. Lípia és a másik két angyal szülei és Káilá anyja aggódva keresték gyermekeiket. Hugó szomorúan mondta el, hogy mi történt. A sellők támadását és a vámpír öldöklését. A fiút óvatlansága miatt lefokozták és bezárták a szállására.

Káilá és Lípia a két vámpír szemeivel látta ahogy Hugó elrohan majd amint a koporsó fedele lezárult fölöttük egy gomolygó vörös felleget láttak. Maguk alatt pedig a fekete sodrásban úszó zöld szellemeket. Ez volt a lelkek folyója. Valami hatalmas erő vonzotta őket a folyóhoz, nem látták egymást. Lehet hogy közel sem voltak egymáshoz. Lassan beleolvadtak a többi halott közé és örökké eltűntek az élők sorából.

A kannibál faluban csend volt. A ház méretű kalitkában angyalok ültek és pihentek néhányan aludtak is. Tália egy apró szárnyas lényt tartott a karjaiban és ringatta. A gyermeke volt akit Karbának a démonnak szült. Már kilenc hónap telt el, de az esős évszak miatt a szövetségesek nem tudták kiszabadítani. Most már a gyermeke volt a mindene. Az apró lény hirtelen felsírt. Tália a melléhez szorította és az apró gyermek szopni kezdett. Az angyal körülnézett. Több társának is nőtt már a hasa. Bár a kannibálok inkább az amazonokat baszták néha egy-két angyalt is megraktak. A gyermekeik legtöbbször inkább angyalok voltak, mint kannibálok, így anyjukkal együtt ők is a terítékre kerültek. Tália reménykedve nézte az eget, hátha egyszer megjelenik rajta az angyalok felszabadító raja és ő a gyermekével végre kiszabadul.