80’s horrible 2: Ne engedj a csábításnak!

Szép májusi éjszaka volt. Tarnaparád utcái már vagy egy órája éjszakai sötétségbe burkolództak. A kertek alatt tücskök ciripeltek, az egyik útkereszteződésben pedig, ahol gázvezeték-fektetés miatt fel volt túrva az utca, egy közlekedési lámpa pislogott sárgán. Halkan zümmögött, s később majd, éjfél felé egy elektromos zárlat miatt ki is fog hunyni, de senki nem veszi észre majd.

Most azonban még csak alig tíz óra volt, és az iskolakertből nézve, a templom tornya által félig eltakarva sárgán ragyogott a félhold. Nem adott sok fényt, de a kertben amúgy is állt néhány villanyoszlop, amelynek fénye méregzöldre festette a játszótér körüli bokrok és fák leveleit.

Zsolti az egyik bokorban kuporgott. Jobban örült volna az újholdnak, és ha ezek az átkozott lámpák sem világítanának. Erre mondjuk látott is esélyt, mert néhány perce feltámadt a szél, s a távolból halk moraj hallatszott. Közelgett a vihar, halványan rémlik neki, hogy a rádióban is beszéltek róla, amikor anyjával vacsoráztak a konyhában, aki közben a híreket hallgatta.
A fiú ugyanis félt, hogy észreveszik. Elsősorban attól tartott, hogy Ő veszi észre. A lány, aki az iskola szomszédságában lakott, és akinek emeleti ablakában még égett a villany.

Zsolti tizenöt éves volt, és halálosan szerelmes a szőke hajú lányba, Andiba. Lesve-lopva nézegette őt az iskolaudvaron, és egyszer még egy szerelmes levelet is írt neki (igaz, elküldés előtt összetépte). Az első magömlése is akkor következett be, amikor vele álmodott. Gyönyörű, hosszú szőke hajú lány volt, és a fiú biztos benne, hogy élete végéig szerelmes lesz belé, még akkor is ha (és ez valószínű) Andi ezt sosem viszonozza. Miért is viszonozná. Elvégre a lány gyönyörű, ő pedig csak egy szemüveges, cingár szerencsétlenség, akit az osztálytársai is unalmas, tanárkedvence kis pöcsnek tartanak.

De sebaj, ez az éjszaka csak az övé. Élvezi az éjszaka csöndjét, szívében a szerelmet, amely időnként átforrósítja a testét, ahogyan a lány ablakát bámulja. Bár Andit nem látja, neki elég tudnia, hogy ott van. Talán épp most vetkőzik… talán épp most bújik ágyba… talán…
A fiú elvörösödött a sötétben, és a nadrágjában valami keményen ágaskodni kezdett.
Továbbra is az ablakot bámulta. Egy árnyékot látott meglibbenni odabenn a szobában, aztán lekapcsolták a villanyt. Néhány másodperccel később újból kigyulladt a fény, de már nem volt olyan erős, mint az előbb. Az olvasólámpája, gondolta Zsolti.

Közben érzékelte, hogy a szél egyre erősebben fújt. A fiú hálás volt érte, legalább lehűtötte valamelyest tüzelő arcát. Ám összerezzent, amikor az ég hatalmasat dördült. Kikukucskált a bokor aljából nyugat felé. Látta, hogy rohamos sebességgel száguldó felhők takarják el az égen függő holdat. Gyorsan közelít a vihar, gondolta.
Újabb égzengés hallatszott, amikor a templomtorony harangja megkondult. Tíz óra volt.
Zsolti visszafordította tekintetét a lány ablakára. Tudta, nem maradhat sokáig, hacsak nem akar bőrig ázni. És itt a fák alatt a villámoktól sem volt biztonságban.

Akkor észrevett a valamit. Andiék háza közvetlenül az iskolaépület tömbjéhez simult. Annak oldalán pedig egy tűzlétra futott a tetőre. Arról, ha kicsit oldalra lóg, beláthat a lány ablakán. Veszélyes, de…
Zsolti nadrágjában a duzzanat egyre keményebb lett.
Hirtelen, minden bátorságát összeszedve felpattant, és görnyedten futni kezdett az iskola felé. Elérve az épület sarkát, lekuporodott a fal tövébe, és hallgatózni kezdett. Itt nem volt sok fény, nem tűnt valószínűnek, hogy meglátják.
Szapora lihegést hallott odafönntről. És gyönyörteli nyögéseket.
Maszturbál – gondolta a fiú émelyegve, és érezte, hogy makkja összekeni az alsónadrágját.
Hirtelen elöntötte a bátorság. Megragadta a tűzlétrát, és gyorsan, de csendesen fölmászott rajta. Igazából nem is kellett félnie attól, hogy zajt csap, mivel az ég egyre hangosabbakat dördült.
Fölért, és belesett Andi ablakán. Amit látott, azt eddig csak legvadabb álmaiban képzelte el.
A lány meztelenül, széttárt combokkal hevert az ágyon. Az éjjelilámpa tompa fény megvilágította a gyönyörű, karcsú testet, amely a kéjtől remegve vonaglott az ágyon. Andi csukott szemmel ujjazta magát – Zsolti látta fantasztikus, ápolt punciját, sima combjait, amelyek a kéjnedvtől csillogtak, és a feszes kebleket. Lélegzete is elállt ennyi szépség láttán.
Aztán a lány kinyitotta a szemét, és egyenesen a fiúra nézett. Az ijedten felkiáltott, és majdnem lezuhant a létráról. Andi azonban csak mosolygott.
- Már vártalak. Ne félj, gyere be…

Zsolti izzadt tenyerével új fogást keresett a létra fokán. Majd szemlesütve megkérdezte a lánytól:
- Biztos ezt akarod?
- Igen – suttogta a lány, és végsimított a punciján. - Azt akarom, hogy kinyalj… aztán leszoplak. Ha akarod.
Zsolti nem habozott tovább. Egyetlen lendülettel bevetette magát az ablakon. Remegve letépte a pólóját, kigombolta a nadrágját, és szinte csukafejest ugrott a fiatal lány illatos ágyába.

Andi puncijának isteni íze volt – bár a fiú életében először nyalt. A lány sikongatva szorította Zsolti fejét a lába közé.
- Csináld…még…még…
Zsolti hörögve lefetyelt. Iszonyú vágyat érzett, legszívesebben felzabálta volna ezt a gyönyörű testet. Ezt közölte is a lánnyal. Az kéjesen nevetett, aztán megkérte a fiút, forduljon meg. Megragadta Zsolti merev, vörös farkát, bekapta, és szopogatni kezdte.
- Ez kurva jó – nyögte a fiú.
- Igen, én vagyok a te kis kurvád, imádom, ha szophatom a faszodat, imádom, ha nyalod a pinám, és most gyere, bassz meg engem, de keményen!
Zsolti széttárta a lány lábait, és ügyetlenkedve, de szilárd elhatározással bevágta a farkát a punciba. Andi gyönyörtől nyögve emelgetni kezdte a csípőjét, és a fiú vállába kapaszkodott. Ajkai elnyíltak, a szájából bűzös lehelet csapott ki. Odakinn az ég hatalmasat dördült, és az eső szakadni kezdett.
- Tömjél… ez az… - hörögte a lány öregasszonyos hangon.

Zsolti érezte, hogy valami nem stimmel. A farka idáig meleg, simogató üregben csúszkált, de most valami csípni kezdte. Sőt. Égette.
Ijedten rántotta ki a szerszámát Andi vaginájából. Borzalommal látta, hogy a fasza félig feloldódott, és valami savszerű anyag csöpög róla.
Ordítani kezdett a fájdalomtól. Kimeredő szemei a lányra tapadtak, aki mosolyogva feküdt alatta – de valójában már nem is volt lány. Inkább… egy lény. Olyasmi, mint amilyet a moziban mutatnak.
Andi bőre elfeketedett, megereszkedett, fogai megnyúltak, sárgásra színeződtek. A puncija helyén egy savtól pezsgő üreg tátongott, a mellei helyéről csápok nőttek ki. A csápok tapogatózva körülfonták a sikoltozó Zsolti derekát, és rárántották a borzalmas testre.
- Éhes vagyok… - hörögte az Andiból lett iszonyat. – Olyan éhes vagyok. Te is az voltál… megkaptad a vacsorádat. Most… most én jövök.
- Úristen, ne! – kiáltotta a fiú még utoljára, aztán a szörny szájába vette a kezét, és tőből leharapta. A csápok közben savat kezdtek el spriccelni, és Zsolti hátának bőre kezdett teljesen feloldódni. Már kilátszott a nyálkás gerincoszlopa.
- Fááááj – sikoltozta a fiú, aztán Andi szája tágulni kezdett, mint egy kígyóé, és bekapta Zsolti fejét. A sikolyok elhalkultak. A fiú vadul rángatózott, de a görcsei már gyengülni kezdtek.

A lény pár percig szopogatta a fejet, mint egy nyalókát, aztán kiköpte. Zsolti addigra halott volt. A fejéről a sav szinte mindent lemaradt, egy csillogó koponya vicsorgott a villámok fényében.
A szörny megragadta a hullát, és kidobta az ablakon. Aztán lefeküdt aludni.
Másnap reggel az anyja találta meg a szörnyű állapotban lévő holttestet az ablak alatt. Sikoltozva rikkantott urának, hogy keltse fel a lányukat. Az apja megtekintette a hullát, majd kopogtatás nélkül benyitott Andihoz, de villámgyorsan be is csukta. Felhevülten állt egy pár másodpercig. Lánya ugyanis meztelenül feküdt az ágyon odabenn, kezét a combjai közé szorítva.

Istenem. Ha nem lenne a lányom, megdugnám. Meg én.
Úgy döntött, másodszor is próbát tesz, ám ezúttal kopogott.
- Igen? – hallatszott egy álmos hang odabentről. Lepedő zizegett, nyilván, ahogyan betakarózott.
Apja belépett, és lányának szegezte a kérdést:
- Nem láttál senkit tegnap este? Ey halott fiú fekszik az ablakod alatt.
Andi szája csodálkozva elkerekedett.
- Nem… én tegnap egész este…
Maszturbáltál, gondolta az apja.
- …olvastam. Mi történt?
- Nézd meg magad.

Meglepetésére lánya meztelenül kiugrott az ágyból, és az ablakhoz lépett. Ahogyan előrehajolt, megfeszült a feneke.
Hu, ha most hátulról…
A lány visszafordult, és különös módon mosolygott.
- Tényleg halott.
Nézték egymást, apa és leánya.
- Rossz helyen járkált – mondta Andi. A szeme szürkéről vörösre változott. A mosolya egyre szélesdett. – Rossz helyen járt, és olyasmire vágyott, amiről tudnia kellett volna, hogy nem kaphat meg. Apa, te is vágysz néha olyasmire, amit nem kaphatsz meg?
Apja hipnotizáltam meredt lányára, és megjelent előtte a fiú megcsonkított, szétmart testének látványa.
- Nem. Én nem. Na, bújj vissza az ágyba, leányom.

Tarnaparád sosem tudta meg az igazságot arról, mi történt valójában Zsoltival. Ám Andit mégis kerülték, mint a leprást. A lányt ez cseppet sem zavarta. Estéit továbbra is maszturbálással töltötte, és várta következő áldozatát...