80’s horrible 8: Szörnyűség Rákosborzasztón

Pisti biztonsági őrként dolgozott egy plázában, és az anyjával lakott. Esténként elég későn ért haza, amikor a mama már hortyogott a hálószobában, ő pedig egy fél karéj kenyérrel és egy rúd kolbásszal kényelmesen elnyúlhatott a karosszékben a tévé előtt.
Egy szeles márciusi estén Pisti tíz körül ért haza. Busszal jött, a házuk egy kissé kiesett a fővonalban: Rákosborzasztó egyik külső területén állt, egy csatorna és egy temető között. A közelben egy vasútvonal is futott, amelyen éjszakánként tehervonatok robogtak el nagy zajjal.
Amikor a fiatalember hazaért, a házban sötét volt. Mobiltelefonja fényének segítségével lopakodott át a házon, majd megkereste a tévékapcsolót, és benyomta a készüléket. Épp az esti hírek mentek.

Pisti jólesően eleresztette tagjait. Egész nap állt, és most fáradt volt. Annyi jó nőt látott az üzletben… és legszívesebben mindet lefektette volna. De hát ő csak egy kövér seggfej volt, aki az anyjával él. Az emésztő vágyakozás teljesen felemésztette az energiáit.
Elszundított. Nem tudhatta, mennyit aludt, de a tévé zajára ébredt.
A készülék üvöltött. Mint amikor reklám van. Vagy még annál is hangosabban.
- Vegyék még meg ma! Ajándék a nyuszinak!
Mit vegyünk? – gondolta kábán Pisti, és megdörgölte a szemét.
És akkor meglátta. Döbbenten bámult a képernyőre.
A reklámban egy símaszkos férfi – aki a maszk alatt mintha vigyorgott volna! – éppen kettévágott láncfűrésszel egy kipányvázott, reszkető, sipítozó nyuszit. Az állat bundája szép fehérről vérvörösre váltott, ahogyan a roncsolt szélű sebből szétfröcskölt a vér. Maga a láncfűrész hatalmas volt – és rózsaszín. Oldalára az I love Bunny feliratot festették.
Mikor végzett a nyúllal, a símaszkos alak a kamera felé fordult, feje fölé emelte a láncfűrészt, és felüvöltött:
- Ezt vedd meg, ne a nyuszit, bazdmeg! Vagy ha van nyulad, hát ezzel nyírd ki! Mindenkit ölj meg!

A fickó hangja éles sikoltásba emelkedett. Aztán fél kezével letépte a maszkját.
Pisti úgy érezte, jéggé válnak a tagjai. A fickónak nem volt arca.
Illetve volt… mármint ha azt a hatalmas, ocsmány, kelésektől fortyogó daganatot annak lehet nevezni, ami a maszk alatt rejtőzött…
A rém, még mindig üvöltve, meglóbálta a láncfűrészt, és a kamerának rontott. Az megremegett, mintha a kameraman megtántorodott volna félelmében, és ez így is lehetett, mert valaki felordított, a láncfűrész suhintott egyet, és a következő pillanatban valami sötét dolog hullott át a kamera előtt – alighanem kezelőjének feje, aztán a felvevőgép az oldalára dőlt nagy csattanással, és már csak a gyilkos gumicsizmája látszott…
Majd a rettenetes arc, ahogy behajol a kameratérbe.
Pisti csendesen összepisálta magát.
- Ne feledd – mondta a szörny. – Ez a legjobb. Vegyél láncfűrészt a láncfűrészboltból!
A tévé egy pillanatra elsötétült: majd újabb reklám következett: egy testes szumóbajnok látszott anyaszült meztelenül, amint éppen nem éppen termetes faszára húz egy felfújható gumikertitörpét.
- Basszál törpéket! – süvöltötte az óriás vékony hangján. – Most akciós áron kaphatóak egyéb felfújható torzszülöttek!
Pisti felpattant, és felüvöltött.
- Anya! Ébredj!
Pár lépést tett anyja hálószobája felé, amikor megtántorodott. Iszonyatosan rémült volt, de még így is feltűnt neki, hogy túl sötét van a lakásban.

Amikor hazaért, telten világított a hold. Most azonban nyoma sem volt az égen.
A távolban elhúzott egy tehervonat, olyan hangja volt, mint egy haldokló kutyának.
Aztán kigyúlt egy neonfény. A konyhában. Pisti odanézett, és az anyját látta, háttal neki, ahogyan éppen a mosogatóba nyúl.
- Anya! Képzeld mi volt a tévében…
- Nehéz napod volt, fiam? – kérdezte az anyja kellemes, kedves hangján.
Pisti nem felelt. Anyja hátát nézte, és arra gondolt, korához képest egész csinos. No és a hangja… már gyerekkorában imádta.
- Igen, mama, de… - közelebb lépett.
- Akkor miért nem hagyod, hogy a dolgok a maguk medrében folyjanak? – anyja hangja még mindig édesen lágy volt, de most beletolakodott valami kellemetlen zönge, ami valamiért zavarta Pistit.
Talán gúny? Ez hülyeség.
- Anya, a reklámban egy faszi láncfűrésszel…
Pisti hangja elakadt, amikor olyan közel ért az anyjához, hogy akár megérinthette volna.
Megérezte a szagot. A mosogató szennyvízszaga volt, de még valami más is…
Rothadás. Bomlás.

A következő pillanatban sikoltva hátratántorodott, amikor anyja hátán kettészakadt a hálóing, és az egész test remegni kezdett. A férfi kidülledő szemei látták, ahogyan a gerincoszlop kidudorodik, átszakítja a kékes bőrt, és valami szörnyű átalakulás veszi kezdetét.
Anyja kezei kiemelkedtek a mosogató táljából. Valami hosszú, nyálkás izét markolt, amelynek fejéből hatalmas fogak álltak ki. A lény a lefolyóból küzdhette magát fel anyjához. Halkan csicsergett, és verdesett ocsmány farkával.
- Fiam, mért nem baszol meg egy kertitörpét? – kérdezte az anyja reszelős hangon. Az iménti kedvesség teljesen eltűnt, és esztelen gonoszság foglalta el a helyét.
Pisti térdrerogyott – lábai nem bírták megtartani hájas testét, olyan páni rettegés fogta el. Anyja pedig megfordult.
A férfi éles, velőtrázó hangon üvölteni kezdett. Nem bírta megállni.
Amivé szeretett anyjának arca alakult, eszelős keveréke volt egy veszett sakál és egy leguán ábrázatának – leszámítva, hogy méteres fogak lógtak ki belőle, szemei vérvörösen izzottak, mint az alkonyi nap, és csápok nőttek ki a mellkasából.
- Felzabállak, te dagadt senki, bazmeg – mondta a Rettenet, és Pisti most már össze is szarta magát, s közben sikoltozva, ráklépésben próbált hátrálni egykori anyja elől, aki végül rávetette magát.

Pisti nagyon lassan halt meg, anyja centiről centire falta fel, de a végén már sikoltozni sem tudott, mert elszakadtak a hangszálai. Néma kínban vergődött a padlón, míg anyja lassan felemésztette.
Hajnalra lett csak vége.
A kakas kukorékolása ébresztette a korán kelőket. A vonatfüttyöt messzire vitte a tiszta levegő. És lassan felkelt a nap.
Pisti anyja fél hétkor kelt ki az ágyából. Amíg lefőzte a kávét, hatalmasat, büdöset szellentett – ez kissé zavarba is hozta, nem szokott ő ilyesmit tenni. Aztán elkiabálta magát:
- Fiam, kész a kávé!
Nem felelt senki. Sebaj, biztos egy barátjánál alszik, akivel hajnalig videójátékoztak. Az ő harminchárom éves fiacskájára néha ráfér az ilyesmi.
Belekortyolt a kávéba, és ismét pukizott egy borzalmasat. Mi a fene, kellene egy léböjtkúra, gondolta.
Besétált a nappaliba, ahol össze volt gyűrve a szőnyeg. Különös. Gondosan visszasimította, majd a távirányítóért nyúlt. Már tart, a Reggeli, a Mokka, a Ma reggel meg a többi. Nincs is jobb, mint ilyesmivel kezdeni a napot.
Csak azok a fránya reklámok ne lennének bennük.