A "" kifejezés eredménye:

Ember voltam, és most csak egy árny vagyok.
Nincs bennem semmi, semmi, csak kongó üresség.
S a gyertya, mely szívemben ég,
Remeg, megremeg, és eltűnök...

Ekkor megfogta a kezem és mentünk még pár méter, majd a hátam mögé állt és kiszabadított a jó illatú sál rabságából. Ahogy kinyitottam a szemem, egy lakótelepi lakás nappalijában találtam magam. A lakás üres volt, nem volt benne az égvilágon semmi, csak egy francia ágy matraca a földön, az erkélyre nyíló ablakon, pedig egy földig érő fehér függöny, amit lágyan fújdogált a szél. És ez még nem minden… az lakás minden pontján, a padló tele volt szórva rózsaszirmokkal, és egy négyzetcentiméternyi...

A vámpírok denevérré változtak, és miközben repültek a tömény fekete füstös égen, Tamika olyan bűbájt bocsátott rájuk, hogy mindaddig láthatatlanok maradnak, amíg olyan közelre nem érnek, ezzel is fokozva a meglepetést. Ezt alkalmazta a többi egységen is. A csontváz katonákat, zombikat és a lidérceket a föld alá húzta: csak akkor fogja őket előhívni, ha már a csatában lesznek...

Hirtelen úgy éreztem, hogy csupán színjáték volt az egész. A szerelmem nem is érzett semmit sem a lány iránt, még a lány sem szerette Őt. Olyan volt, mintha a hercegem megjátszotta volna magát, mert már tekintetéből fáradságot és megadást olvastam ki. Amint megpillantott, tettetni sem próbálta örömét, hogy kint voltam. Leültem egy padra, ők is leültek a mellettem lévőre. A fiú, arcán széles mosollyal nézett. Nagyon jó érzés volt, de attól még nem értettem semmit sem...

Valami követte, valami emberfeletti, aminek a lihegését már a tarkóján érezte. Iszonyatosan félt, hogy utoléri, megkaparintja, így gyorsabb tempóra unszolta így is fáradt lábait. Mindhiába próbálkozott, a szörny nem akart távolodni. Sam rájött, hogy furfangra is szüksége lesz, ha le akarja hagyni a fenevadat. Nem fogja megkönnyíteni a szörny dolgát...

Fernando merev arccal bámulta a fodrozódó tömeget. Az erkély szélén állt, kissé szétvetett lábakkal, kezeit maga mögött egymásba csúsztatta. Díszes katonai egyenruhát viselt. Hasonlót, mint de Vega, viszont termetéből adódóan kisebb méretben. Sohasem volt katona. Bár részt vett a kiképzésen, amin minden fiú húsz éves korában, de ennyi. Sohasem volt még háborúban. Sohasem lőtt még valódi célra. Most pedig itt állt, díszes tábornoki egyenruhában. Végtére is ez várható volt. A királynő bátyja...

Ekkor kicsapódott a kocsmaajtó: részegen tántorgott ki John Wayne, és Fred Morton. Egymásba kapaszkodva, hatalmas ricsajt csapva vonultak végig az utcán. Nyomukban fertelmes bűz terjengett: alkohol és vizelet elegye. Az idegen (férfi vagy nő: ki tudja?), mikor mellette haladtak el, finnyásan félrerántotta köpönyegét, és még jobban szemébe húzta fekete, tollas kalapját. A részeg fickók nagy nehezen megálltak és megfordultak. A kocsma-fogadó felé haladó valaki után néztek. E pillanatban...

Érdekes ez a világ,
Melyben minden oly nagy vígasság.
Az emberek jönnek és mennek,
Gondjaikkal nem sokat törődnek.
Ábrándjaik az egekig szállnak,
Álmaik viszont...

Egyszer szerettem, és bánatra találtam,
És örök vágy égett szivemben.
Most már minden mindegy ...