A "" kifejezés eredménye:

Odaléptem Erikához, az egyik kedvencemhez, aki már sápadtan várt. Elpanaszolta, hogy bizony ma ő is „szurit” fog kapni, valamint vérvétel lesz nála is. Apró kezén felhúzta a pizsama ujját, és én láttam azokat a kék foltokat, melyeket a többi szúrás nyoma hagyott. Végigsimogattam a vékony kis karokat, melyek ezután, nyakam köré fonódtak és sírva kérte, hogy maradjak vele, míg rá kerül a sor, hogy a kezelőbe vigyék. Reszketve egyeztem bele, mert bár én nem féltem, de látni azt a csöpp lányt,...

Esik. Sőt, zuhog. Az utca, melyen járok, megtelt vízzel. Végig a járdán három sorban állnak Smithék. Nem élem túl. Tekintetem a hatalmas épületekre téved. Százával néz le rám ugyanaz az arc, minden egyes emeletről. Borzasztóan félek. Az egyikük a járdáról kilép az utca közepére. Miért csak egy? Nem értem.
- Mr. Anderson - mondja - isten hozta! Már hiányoltuk. Hogy tetszik ez az új dizájn?
- A játszmának vége! - válaszolom. Ezzel próbálom elkergetni a félelmem.
- Tudom...

Elfáradtam a sok szenvedéstől. Ez a törvény?
Hogy engem magával ragadjon, a sötét őrvény?
Melyet te szítottál ellenem, hogy kipróbáld a szolgád
De nem álltam ki a könyörtelen...

Sötét az ég, a gonosz szedi csatlósait
Sokan vannak, de hasztalanok mindannyian
Ellenük mi vagyunk, az idő harcosai
S mindenki, ki velünk a jóért szövetkezik
Mi harcolunk...

Néztél, s mit láttál?
Sírtál de mit bántál?
Éltél, de miért féltél?
Öltél, s nem léteztél...

A boldogító igen óta öt év telt el. Még jobban szerették egymást, mert az idő összekovácsolta őket. Életük tele volt szenvedéllyel, szerelemmel és izgalommal. Utaztak, világot láttak, terjeszkedtek. Ahogy az idő telt, a nőnek hiányzott valami, amit a pénzükkel nem tudott megvenni. A gyermekáldás elmaradt, hiába próbálkoztak...

Olyat szeretsz ki csak lenéz,
Olyat imádsz ki megvet ezért,
Olyat kedvelsz ki rád sem hederít,
S te mégis keresed a kegyeit...