Üldözés

Futott, ahogy csak a lába bírta. A sötét erdő méjjén ahol menekült, épp csak annyi fény szűrődött be, hogy ki tudja kerülni az alant helyezkedő ágakat, és kitüremkedő gyökereket. A fagyos levegő minduntalan az arcába csapott, szinte marta belülről a csontjáig hatolva.

Valami követte, valami emberfeletti, aminek a lihegését már a tarkóján érezte. Iszonyatosan félt, hogy utoléri, megkaparintja, így gyorsabb tempóra unszolta így is fáradt lábait. Mindhiába próbálkozott, a szörny nem akart távolodni. Sam rájött, hogy furfangra is szüksége lesz, ha le akarja hagyni a fenevadat. Nem fogja megkönnyíteni a szörny dolgát.

Elkezdett kacskaringósan futni, a fák törzsét fogódzónak használva. Loholt még gyorsabban, és még sürgetőbben. Lopva hátrapillantott, és most először remény árasztotta el fiatal lelkét. Kezdett távolodni, az üldözője. Kimerültsége ellenére a lány folytatta a futást, szinte levegőt sem vett annyira hajtotta az elszántsága.

Hátrapillantott, csak bizonyosságot keresve az előnyének. A szörny hatalmasat ordított, még a fák is beleremegtek. Sam már örömittasan kerülgette a fákat, de a tempón nem változtatott. Már sokadjára hátra pillantott, mígnem megtörtént az, amitől annyira tartott.

Felbotlott egy levelekkel takart gyökérben, amit túl későn vett észre. Előnye felőrlődött, mert a lény látván bukását könnyedén beérte. Fölémagasodott, undorító rohadt bűz terjengett körülötte, kinyitotta hatalmas pofáját, majd artikulátlan hangon elkiáltotta magát:

- Megvagy! - örömittasan megérintette Sam ruháját, majd, győzelmi táncba kezdett.
- Nem ér! Felbuktam!- panaszkodott a lány.
- Nem lényeg! Tudod a szabályt!- ezzel átváltozott egy ugyanolyan korú fiúvá, és pimaszul méregette a lányt.

- Rendben, de figyelmeztetlek! Elkaplak, mielőtt eléred a Nagy Tölgyet! Csaló!- a lányból immár egy mocskos szőrös állat lett.
- Lehet, hogy csaló vagyok hugicám, de Nyertes!- s már futott is a győzelemért.

Az erdőt újra megrázta egy fenevad kéjes ordítása.