A "" kifejezés eredménye:

Ez csak egy papír
Néhány betűvel,
S a szívemből érzésekkel...

A világ tele van zárakkal
Kinyithatatlannak hitt ajtókkal
Előttünk álló nagy falakkal ...

eljebb mentem és ekkor vettem észre, hogy abban a kórteremben van nagy felfordulás, ahol Erika volt. A többi kicsi, akikkel együtt feküdtek, máshol beszélgetett, másik kórteremben üldögélt. Ahogy közeledtem az én barátnőm szobája felé, az egyik nővér utamat állta. A főorvosnő parancsára, nem engedhettek be. Ám a kislány meglátott és apró, vékony karjait, felém nyújtotta, aminek senki nem tudott ellenállni és beengedtek. Ágyát az ablak elé húzták, de az éjjeli szekrénye a bejárat mellett...

Mindig abba a tévedésbe, ill. annak elítélésébe fektettem minden energiám, hogy minek is születtem meg, pedig tévesen ítéltem meg a helyzetet, mert azzal kellett volna foglalkoznom, hogy minek is élek még. Minél előbb meg kellett volna halnom, ahogy a testvéreim tették… én valami félresikerült lehettem, mert ketten is meghaltak, én mégsem vettem észre, hogy nekem is meg kellett volna…

Állok az ég alatt
Két karom ölbetett
Ernyedt és tehetetlen
Szürke folt
Mely a földdel és vízzel
Falvakkal, városokkal
Mint egy viharos festmény;
Összefolyt......

Van, hogy sírni kell itt legbelül,
De kívül csak nevetsz.
Van úgy, hogy belül szenvedsz,
De kívül csak feledsz...

Túl semleges vagyok,
az érzelmek nagyok,
s a sírás gyötör
de ez egy lefutott kör.
Elhagytalak egyszer
majd te csaltál ezerszer...

Valahogy más vagy a szememben,
Mint akárki.
Máshogy nézed a dolgokat,
És másképp éled át...