Jéghideg tekintet

Késő délután volt, s a nap még mindig forrón szikrázott a nyári égen.
Nagy hőség volt, a fülledtséget alig-alig frissítette hűs szellő. Az utcácskán nem járt senki: az emberek otthonuk védő árnyékában pihentek. De mégis feltűnt valaki. Egy magas, karcsú alak vonult az út közepén, drága bőrcsizmájával felkavarva a port. Köpönyege sarkát, bokáját táncolta körül. Kíváncsi arcok tűntek fel az ablakokban, mindenkit érdekelte: ki jár az eldugott faluban, ilyen melegben?

Ekkor kicsapódott a kocsmaajtó: részegen tántorgott ki John Wayne, és Fred Morton. Egymásba kapaszkodva, hatalmas ricsajt csapva vonultak végig az utcán. Nyomukban fertelmes bűz terjengett: alkohol és vizelet elegye. Az idegen (férfi vagy nő: ki tudja?), mikor mellette haladtak el, finnyásan félrerántotta köpönyegét, és még jobban szemébe húzta fekete, tollas kalapját. A részeg fickók nagy nehezen megálltak és megfordultak. A kocsma-fogadó felé haladó valaki után néztek. E pillanatban John Wayne elkiáltotta magát.
- Hé, te! Igen te!- mondta, mivel az megállt, és oldalt fordította a fejét, szeme sarkából figyelve a másik kettőt.- Micsinász’ itt ebbe a rohadt melegbe, ebbe a’ ocsmány kis faluba? He?
- I-igen, és mit uraskodol? Tán büdösek vagyunk? Vagy te sose hugyozol?- segítette ki pajtása. Röhögtek.

A megszólított megfordult. Kalapja még mindig elfedte arcát.
- Ha te úr vagy, há’ mi is azok vagyunk! Emeljed hát a kalapod, te seggfej!
Elegánsan felemelte kesztyűs kis kezét, és hátracsúsztatta a kalapot. A két idiótának tátva maradt a szája.
Nő volt, fiatal, tizennyolc-húsz éves. A haja ezüstszürke, akárcsak jéghidegen csillogó szemei. Bőre hófehér, ajka rózsaszín, telt és szimmetrikus. Szempillái hosszúak, feketék, mint szemöldöke. Arca gyönyörű, szabályos és szigorú.
Megszólalt.
- Óhajtanak még valamit, aljas, undorító, mocskos disznók, vagy hagynak végre továbbmenni?- csengett metsző, fagyos és gúnyos hangja.

Fred összevonta szemöldökét.
- Ugyan mért engednénk el? Olyan csinos kicsike vagy, biztos szívesen szórakoznál velünk..-mondta, a lány blúzát egy bizonyos helyen bámulva.
- Hordják el magukat, ha nem akarnak golyót a seggükbe! Ez az utolsó szavam!
- Némmá’ Fred, tüzes a kis...- de nem fejezhette be, mert felordítva vágódott el. A vasgolyó a térdébe fúródott.
- Te ribanc!- kiáltott Wayne, és megpróbálta feltámogatni barátját a földről. Hamarosan kinyílt egy ajtó, és egy vörös képű, termetes asszony vágtatott ki rajta. Felképelte sérült férjét, majd John-t ellökve maga vitte be urát a házba. A másik részeg úgy állt ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Majd egy másik bejárat és egy harmadik is kitárult. Az egyiken egy fiatal, csinos nő rohant ki, a másikon egy Mrs. Mortonhoz hasonló némber. A csinos nő a felesége, a másik az anyja volt. A férfi mindkettőt félrelökte, és meghökkentő céltudatossággal ment neki az ajtó melletti falnak.
A hölgyek rögvest odasiettek.

A baleset előidézője csak kacagott egyet, és bement a fogadóba.
Beérve levetette magát a pulthoz, és annyit szólt:
- Whiskyt.