A "" kifejezés eredménye:

Oszt. Látszik rajta, nem érti, miért bambulok. Talán ostobának néz, mint már oly sok ember. Csak a végén döbbennek rá, hogy melyikünk ostoba. Valójában azt hiszi, hogy a kis kuckójában nem érheti baj. De attól, hogy a csicskásai olyanná lőnek, mint egy darab ementáli, ő még megdöglik a golyótól a fejében. Szar lapok, de hát nem meglepő, hiszen nagy kártyás az öreg...

- Fiaim, szeh’ etném bejelenteni, hogy páh peh’ cel ezelőtt kih’ úgtam Neglectát a zenekah’ ból! – M. Noir igyekezett minél ellentmondást nem tűrőbb hangot megütni.
A három jelenlévő pedig igyekezett minél kevésbé megrökönyödött arcot vágni…
Ismét a dobos volt az, aki leghamarabb erőt vett magán és viszonylag normális hangon megkérdezte:
- Na, de… miért, uram? ...

- A rendet én alapítottam, a közelmúltban – kezdett magyarázkodni az igazgató. - A név egy olyan társaságot fog fedni, akik Voldemort – itt a társaság összerezzent. -, és a halálfalók ellen küzdenek. Tehetséges és megbízható férfiak és nők csoportja.
- De hát, az auroroknak is ez a dolga, nem? - kérdezte Remus.
- A Rend független a Mágiaügyi minisztériumtól. Ez az alapja...

Tested árnyéka testemen,
kezed megpihen kezemben.
Csókod ajkamra ég,
egyre azt súgom:- Még, nem elég! ...

Hullanak a levelek
Kietlen a táj
Itt ülök egyedül
Azért mert elhagytál...

- Kérlek, ne tedd!- csak ennyit tudott mondani. Ellenkezni képtelen lett volna. És ezt tudtam. És ki is használtam. Hirtelen a pengével simítottam végig a hasán. Kibuggyant a vére, lassan, de biztosan csurgott az ágyra. Nem volt mély vágás, így nem is reagálta túl, erős ember volt Ő! Csak egy halk szisszenés hallatszott...

- Igen, sok mindent el kell mesélnünk neked, hogy megértsd az okot, amiért idejöttünk érted…. - kezdte a mesélést a Dalenah nevű lány.
- Értem? Ezt kifejtenéd egy kicsit jobban? És mi az, hogy háború van? Úgy tudom, nincs semmilyen háború itt! És egyáltalán, én minek kellek ehhez a háborúhoz? - tört ki belőlem a rengeteg kérdés...

Ahogy bámulta a jelenséget elfelejtkezett az időről, a térről. A harcos lassan pásztázta a vidéket. Elégedettség tükröződött az arcáról, ahogy nézte a pusztát. Tekintetét körbejáratta a vidéken, majd a negyedik munkásra akasztotta és őt kezdte figyelni. A keverő közben megszűnt zúgni, a szél megállt fújni, a por megkötött a levegőben, az idő belefagyott a pillanatba. Csak ketten voltak, csak ők ketten mozdultak, az indián és a munkás...

Haszarinen szent szülötte,
Égnek lánya, földnek szentje,
Szívnek díja, elme vágya,
Lélek célja, hév korláta!
Immáron a halál révét
Megláttam, de el nem érém,

Elolvasom »