A "" kifejezés eredménye:

Fájó szivnek halk suttogása,
Hallatszik mindenhonnan.
Amerre megyek, midnenki sír,mindenki sír.
Minden kis halk kacaj megfagy,
Nem örül az élet, h evilági lehet...

Ugyan azt érezte, mikor elhagyta az árvaházat és az akadémiára indult. Nem volt igazi otthon, de legalább egy kicsit törődtek vele.
- Szeretlek! – csusszant ki a száján, alig hallhatóan – Téged is meg Kelly kadétot is! Igen szerelmes volt, életében először. Kicsit félt a csalódástól, hogy más majd lenyúlja, mert mindig viccelődtek vele, és szívatták társai...

Szemem sarkából szemmel tartom Úrnőmet, ezt ki is használja támadóm és a földre taszít, kardom pedig messzire repül. Tyrande-t ekkor már három harcos szorongatja. A harcos pengéjét a torkomnak szorítja, kezemmel próbálom elérni a kardom de nem megy. Egy harcos pont mellettem esik holtan össze. Kardját megszerezve, eltaszítom magamtól az idegen pengét. Kardjaink szikrát hánynak minden egyes találkozáskor...

Csak el szeretném mondani,milyen fontos vagy nekem,
- Egy szavadba kerül, s lábaid elé leteszem életem.
Csak el szeretném mondani, mennyit érsz nekem,
Egy érintésért a világ,-...

Loona sikítani szeretett volna, de nem tudott. A fiú pedig támadott. Szája elé emelte mindkét kezét, s gömböt formált belőlük. Belelehelt a tenyerébe, amitől az ott kavargó levegő meggyulladt. A tűzgömböt a lány felé hajította, anélkül, hogy saját maga megégett volna. Loona bevetődött a könyves szekrény mögé, épphogy elkerülte az izzó gömb...

Elhagytál, mert másat szeretsz,
Elhagytad a szerelmedet.
Mert ki téged tényleg imád,
Csak Én vagyok az, senki más...

Rágyújtottam egy cigire, majd továbbindultam. Ez az utolsó szál az életemben. Minek tovább vinni a családi hagyományt? Vagyis a semmit. Senki semmi olyat nem tett, amivel kiemelkedhetne innen. Nincsen kedvem élni tovább. Nem nagyon volt kihez fordulnom az ilyen gondolatokkal, bár nem is akartam...

Tőlem miért nem kérdezi senki, hogy mit akarok?
Csak ülök itt, némán, itthagyva, egyedül a padon.
Nem kell nekem a világ hét csodája.
Mit kezdhetnék velük?!
Kössem magam...

Rohan az idő,
Múlnak az évek.
A gyermekből már felnőtt lett,
A felnőttből meg öreg.
Igyekszik a verssel a költő,
Mert őrülten rohan az idő...

Tovább mentünk, és két óra ismételt gyaloglás után bekövetkezett, amitől tartottunk. A Homokvihar ádázul tombolt, és a védőszemüvegünk sem bizonyult túl hatásosnak. Alig lehetett látni, elveszve bolyongtunk. Az ellenségnek jobb felszerelése lehetett. Talán már figyeltek minket egy ideje. Lesből támadtak. Még a lövéseket sem hallottuk, ami valahonnan a homokdűnék tetejéről, egy mesterlövészpuskából jöhettek. Talán el is jöttünk a bázisuk mellett...