Gót sztori II.

Neglecta a Tears of the Hell csellistája volt, valamint ő volt a banda szimfonikus zenekarának a vezetője. Remekül kézben tartotta az együttessel kapcsolatos ügyeket, s mindemellett igazi cselló-virtuóznak számított. Csodálatos játékával nem egyszer nyűgözte le a közönséget és a T. O. T. H. tagjait, nem utolsó sorban pedig Monsieur Noirt…
Végül is minden túlzás nélkül kijelenthető: Neglecta a csapat egyik fő mozgatórugója volt, s hiányában a zenekarra a bukás fenyegető árnyéka vetült volna.
Ez a mindeddig feltételes módban megfogalmazott gondolat most azonban igencsak beteljesedni látszott…
Elsőként Dagger ocsúdott fel, s törte meg a csendet:

- Ez ugye csak egy rossz vicc, Corvus… Ilyesmi nem történhet meg velünk… Ez lehetetlen… Ilyet még Noir sem tehet… - nyugtatta magát a dobos, de kétségbeesett hangvételéből tisztán hallatszott, hogy ő maga sem hiszi el, amiket mondd.
- Bár úgy lenne, Dagger, bár úgy lenne… - sajnálkozott Corvus, fel-alá járkálva a hatalmas színpad előtt. Felindultság helyett most már a teljes kétségbeesés apró barázdái jelentek meg arcán.
- Na de… Miért? Mikor? – csatlakozott a döbbenettől eddig moccanni sem tudó gitáros az előtte szólóhoz.
- Épp az imént… - válaszolt a vörös tincses.
- De mi a fene történt?!
- Neglecta az előbb érkezett, Noir azonban egy cseppet sem halk szóáradattal megállította, mielőtt beléphetett volna a Dark Angel ajtaján.
- És…?! – Dagger és Shadow lerobogott a színpadról, s megálltak Corvus-szal szemben.
- Neglecta kint sír a bejáratnál, a mi kedves menedzser urunk pedig fejmosást tart neki. Az ok pedig nagyon egyszerű… ahogy azt már megszokhattuk. – Corvus felsóhajtott. – Noir meglátta a mai napi ú…
- FELHÁBOH’ ÍTÓ! SZÖH’ NYŰ! BOH’ ZALMAS! GYALÁZATOS! SZENTSÉGTÖH ’ ÉS! Hogy mih’ e nem képesek manapság a fiatalok… Én a szívemet, lelkemet kiteszem éh’ tük és ehh’ e ők? Oh’ vul hátbatámadnak, eláh’ ulnak, lelkembe taposnak, szíven szúh’ nak… - szakította félbe Corvus beszámolóját az éktelen lárma, ami valahonnan az előadóhoz vezető folyosóról hallatszott.
- És Noir most minden bizonnyal felénk tart… - jegyezte meg Dagger teljes lemondással a hangjában.

Néhány másodperccel később a menedzser – kezében egy újsággal hadonászva – beviharzott a terembe. A három zenész tekintete egyaránt rászegeződött.
Fekete öltönyében, őszes, kopaszodó üstökével, s a dühtől csaknem vérben forgó szemeivel leginkább egy jól táplált keselyűre emlékeztetett…
- Fiaim, szeh’ etném bejelenteni, hogy páh peh’ cel ezelőtt kih’ úgtam Neglectát a zenekah’ ból! – M. Noir igyekezett minél ellentmondást nem tűrőbb hangot megütni.
A három jelenlévő pedig igyekezett minél kevésbé megrökönyödött arcot vágni…
Ismét a dobos volt az, aki leghamarabb erőt vett magán és viszonylag normális hangon megkérdezte:
- Na, de… miért, uram?
- Jaj, fiam, ne is kéh’ dezd! Ezt még kimondani is bűn! Inkább olvassátok el ti magatok, A 4. oldalon van… - s azzal Dagger kezébe nyomta a magával hozott újságot.
A dobos széthajtogatta a Dead Times nevezetű napilapot, majd Shadow-val együtt olvasni kezdték a cikket:

„TEARS OF THE HELL
Városunk egyik legsikeresebb zenekara holnap a Dark Angelben adja eddigi, talán legszínvonalasabb, leglátványosabb koncertjét. Ez alkalomból készítettünk egy interjút Neglectával, a T. O. T. H. egyik kulcsfigurájával…”

Körülbelül 3 perc múlva Dagger és Shadow szemei elkerekedtek. Egymásra meredtek, majd Noir-ra, aki szánakozó tekintettel nézett vissza rájuk.
A dobos egy apró mozdulattal letette a lapot a színpad szélére, arcára újból kiült a teljes megrökönyödés, s csak üveges tekintettel bámult maga elé. A gitáros a színpadnak dőlt, s magába roskadva tenyerébe temette az arcát.
Corvus már csak a halálra ítéltek nyugalmával - és egy enyhe félmosollyal a szája sarkában - figyelte az eseményeket.
- Micsoda áh’ ulás! Hát éh’ titek ti ezt? Fel tudjátok ezt fogni? Ez a lány szégyent hozott a fejemh’ e! Akah’ om mondani… fejünkh’ e! – siránkozott tovább a francia.
A következő pillanatban az előadó ajtaja ismét kitárult, s belépett rajta a könnyes szemű Neglecta.