Hullanak a levelek

Hullanak a levelek
Kietlen a táj
Itt ülök egyedül
Azért mert elhagytál.

Nem kérdezted
Hogy majd fáj-e vagy bánt
Talán nem is gondolkoztál
Mi lesz velem ezután.

Most itt ülök némán
S rólad álmodom
A közösen választott számunkat
Már csak magamnak dúdolom.

Nem akartam hogy elmenj
Hanem hogy velem maradj
Méginkább hogy elfelejts
S egyedül várjam a tavaszt.

A tavasz új szerelmet hoz
De én csak téged akarlak
És ismét álmodom
Hogy a karomban tartalak...