A "" kifejezés eredménye:

Ha elveszünk valahol a vadonban, az eső dolgunk a tájékozódás kell, hogy legyen, még a kétségbeesést is megelőzve. Felkapaszkodtam az egyik indán – bár meg kell mondjam a zsíros kérgén koránt sem volt öröm csimpaszkodni – és a magasból végigtekintettem a rengetegen. A fekete, réveteg lombtetőn semmi hézagot, tájékozódási pontot nem találtam, így legokosabbnak az tűnt, ha elsírom magam, és csapkodni kezdek magam körül...

Úgy tizenegy fele kopogtattak a Godric’s Hollow-i ház ajtaján. Peter Pettigrew egy csokor virággal, kissé idegesen lépett be James invitálására. A virágot átnyújtotta Lilynek, aki vízbe tette, majd az ebéddel foglalatoskodott, míg a két másik beszélgetett. Féregfark elmondta, hogy hol dolgozik, és említette, hogy Dumbledore megkereste a Főnix Rendjével, és örömmel vállalta...

Emlékszem, az egyik barátnőm szólt nekem, hogy a fiúk után fordulok csak meg. Ez úgy szíven ütött, aztán szakítottunk is. Sokáig depressziós voltam, be akartam halni, azt hittem, itt a világvége. Undorítónak találtam saját magam. De most?! Most érdemes volt élni, alig váram a holnapot. Találkozni akartam már végre Vele, látni akarom vége Őt. Már csak a híd és két és fél utca…

Talán jobb is így, talán jobb, hogy még nem láttam meg, hogy mi rejtőzik az álarc mögött.
Félek az egyedülléttől. Félek elengedni Őt. Túlzottan megszerettem. Talán túl sok reményt fűztem egy olyan emberhez, ki nem is érdemli meg. Görcsösen kapaszkodtam Belé, ha már csak egy kis törődést kaptam Tőle...

A felhők felett szeretnék élni,
Hegyek, völgyek fölött repülni.
Barátom a Nap lenne,
Csillagokhoz járnék vendégségbe...

Szerelem szerelmével szeretlek,
Soha el nem hagylak.
Szemed tengerkék fényében,
Elveszik a bajok baja.
Csak Te létezel nekem,
Külön világomban Érted élek...

Ahol éjjel indul be az élet,
Egymást érik a szentélyek.
Fekete köpeny alá rejtőzik a nappali fény,
Immár megrettent téged a szörnyű tény:
Lázadó angyalok ezrei szállnak,

Elolvasom »