Sirató

Haszarinen szent szülötte,
Égnek lánya, földnek szentje,
Szívnek díja, elme vágya,
Lélek célja, hév korláta!
Immáron a halál révét
Megláttam, de el nem érém,
Megláttam, egy gondolatért
Eped szívem, tüzes elmém,
Ez nem hágy, ó, nekem nyugtot,
S éjjel kezem nádvesszőt fog.
Megvetni e kínnak írját,
Felkeresni sziklaágyát,
Melyet elmém gyökeribe
Vert le húsz év gyötredelme.
Aggon, vakon, fehér hajjal,
Ámde mikor alkonyattal
Eljő az éj, ifjú hévvel,
Régi magam erejével
Keresem a bosszúm útját,
Halandóknak pusztulását.
-------
Mikor kezem ős botot fog,
Mellemen aranyvért csillog,
Köpeny fedi testem végig,
Csuklya takar, örökkétig:
Hasad az ég, hull az ember,
Nyilaimmal szíveikben,
Felhő kél fel, zúg a vihar,
Futnak mind, de átkaimmal
Fogom őket, felemelem,
Legmélyebb pokolba vetem,
A hét serleg erejénél,
Tüzes mennykő fényénél én
Dalolom a szívet kínná,
Testet lélek börtönévé,
Éneklem a vágyat lázzá,
Elmét ködös égi fénnyé.
Varázlom a földet szénné,
Vizet hőség olajává,
A levegőt ragályossá,
A tüzet hő kárhozattá.
-------
Itt a művem, nézzed, íme:
A bosszú beteljesítve,
A földön nincs immár egy lény,
Egyetlenegy hív, síri fény.
Akik téged meggyilkoltak,
Örökkétig hárhoztatnak,
Akik pedig nem vétettek
Ebben, ott jó helyük lészen,
Hiszen akik ártatlanok,
Azokon az átok nem fog,
Pusztultak, de nem oly kínnal,
Már az égben vannak, vígan.

Mostmár én is méltó vagyok
Szép kezedre! hahh... elhagyott
- Hiába a bosszú, a jó -
Az élet, ott az én helyem:
Mint az ellenségeinknek,
Ím: a Halálnak oldalán.