A "" kifejezés eredménye:

Sötét világban él, látja a szenvedést,
Örökké érzi a szívében a kést,
Akárhova menekül, halálba fut,
Bármit tesz, tudja, hogy a pokolba jut,
Próbál segíteni a bánatos...

Perceket lopni,
Csodákhoz bújni,
Ölelni, örülni,
Majd álmokat ölni....

Bár már
Vár egy újabb táj,
Mert ide nem vagyok való...

ÁLMODNI!...álmodni álmokat,
miket nem teljesít az ég!
ÉPÍTENI!....építeni jövőt,
melyet szerte fúj a szél!
REMÉLNI!...remélni jót,
mit már nem kaptál rég!
VÁRNI!...várni...

Elizabeth otthon ült, és várta Johnt. Elment vadászni. Ezt az embert. Ki hallott már ilyet? Vadászni. Hatalmas volt a vita közöttük, de már megbánta, hogy olyasmiket mondott a férjének. Szeretett volna bocsánatot kérni tőle, de egy nőnek nem szabad kezdeményeznie. Különben is, John sem volt valami kíméletes, ami a szavakat illeti...

- Sokszor azok a dolgok, amelyek minden nap ott vannak a közelünkben természetesek a számunkra. A meleg otthon, a szerető család. Van, akinek ez nem adatik meg, ezért vágyódik utána, áhítozik, és bármit képes lenne megtenni érte. Az ő számára egy csoda lenne mindez. Ám azok, akik a csodákat nap, mint nap ajándékba kapják, képtelenek felfogni mekkora kincs birtokosai és két kézzel fecsérlik, tékozolják ezt a drága adományt...

A csaj még mindig csak állt ott, nem tudtam mire vár, de úgy tűnt nagyon emészti magát valamin. Gondoltam megkérdezem mi a baja, de aztán felmerült bennem, hogy lehet csak lovat adnék alá, és a végén még letessékel a földre. Amit ránézve lehet meg is tettem volna. Amikor egy ilyen lánnyal állsz szemben, akkor csak két választás van...

- Nem látszol annak. – szögeztem le, és rá mosolyogtam – miért mondták ezt? Nem tudod?
- Mert sírtam… amikor éreztem, hogy fáj, hogy haldoklik bennük a szeretet… és amikor kérdeztem, miért ölik meg, csak bámultak, vagy azt mondták, hogy muszáj… és én kiabáltam, és hisztiztem, igazából a szeretet helyett, mert sajnáltam... mert ő ugye nem tud sírni, ha bántják. Csak fáj, és fáj és fáj, és aztán meghal. Nagyon sok szeretet hal meg így nap, mint nap...

Semmi nem fog úgy fájni, ahogy a szívemben,
Senki nem fogja érezni, ahogy én szenvedtem,
Senki nem érzi könnyeim, mit érted ejtettem,
Soha nem fogod tudni, de miattad sírok...