A "" kifejezés eredménye:

Hiányzik a szemed
amivel nézni szoktál.
Hiányzik a szád
amivel megcsókolnál...

Van, hogy nincs munka és nincs barátság, és nincsenek státuszok. Csak férfi és nő.
Mikor találkoztak először? Már egyikük sem tudja. Mikor fontak hidat a tekintetükből? Nem emlékszenek. Az egész csak úgy jött. Olyan természetességgel és intenzitással, hogy maguk is meglepődtek rajta...

Miattad gyúlt édes harag itt bent,
Magasztos vágy, úgy símogatja lelkemet.
Fülembe hallik szívem vad dobogása,
Szemembe dúl a kétségek nagy csatája...

Éjszaka felébredek, hív az éj.
A szívemben kihunyt már a fény.
Felkelek, és elindulok utolsó utamon,
Érzem, a végén vár rám a nyugalom...

Nem tudta pontosan, hogy mennyi ideig tartott, amíg megnyugodott, de lassan kezdett magához térni. Az arca koszos volt a rászáradt földtől, és a könnyei barázdákat vágtak benne. Megpróbálta kitapasztalni, hogy mire képes ebben a szorult helyzetben. Sorban megmozgatta a jobb kezét, majd a balt. A keze legalább nem sérült...

Mehdiyai tartózkodásom utolsó előtti napja volt. Tudtam már, hogy nem fogok új barátnőt találni Fatima helyett. Egykedvűen üldögéltem az ernyőm alatt, vadászösztönöm azonban még ebben a kilátástalan helyzetben is működött. Képtelen voltam nem tudomást venni a bronzbőrű, tökéletes alakú, buján leomló hajú marokkói lányok szépségéről. Sasoltam jobbra-balra, hátha adódik ismerkedési lehetőség. A napfény, az óceán morajlása és a tengerparti szellő bársonyos érintése valamelyest ellensúlyozták...

Titokban várom hogy tévedj felém,
és érezd azt amit most én! ...

Félek a végtelen, meg nem élt jövőmtől,
Nem kaptam mást, csak bántást mindentől,
Fáj, hogy talán kiért élek majd elveszítem,
S akkor, szívem tüskés keresztre feszítem ...

Igen, velem is megtörtént már az, hogy meggondolatlanul cselekedtem. Mégis úgy érzem, minden egyes tettem jó volt valamire. Néha másoknak segítettem vele, megnevettettem őket, vagy éppen magam kárán, bár megtanultam valamit...