A "" kifejezés eredménye:

Az életben sok mindent meg kell tenni,
Néha még olyant is amit nem szeretnél.
De hidd el, sokkal jobb lesz, ha megteszed.
Előbb gondolkodj,
S majd utána cselekedj......

Figyelj! Vedd észre halálod, mikor lelked eltűnik. Könnyelműség lenne elpazarolni az időt, mely bár előtted s utánad végtelen, de közben igencsak kevés, élj akármeddig. Húsz vagy százhúsz, nap, év? Igazán kevés, a végtelen szöveten csak egy nagyon apró minta, és annak is egy kis részlete...

Hazátlanná vált heringként sodródunk az árban
Kopott szürke melósokként gályázunk a gyárban
Belénk rúgnak lehurrognak gyáván félve tőlünk
Izzó billog, gyilkos korbács marcangolja...

Kövess oda,
Hol zúgnak a kínok,
Kövess oda,
Hol reggelente sírok,
Kövess oda,
Hol álmaim hagytam ...

Ha egyszer majd felnézel az égre.
Könnyes szemedben ott csillog,
Egy csillagnak szomorú fénye...

Egy esős nap felmegy a város legmagasabb házának a tetejére egy átlátszó férfi, aki feltehetőleg üvegből van. Nekirugaszkodik az ugrásnak, mintha ötven méter gyors döntőjében lenne, kisvártatva ugrik, átadva magát a gravitáció csodájának...

Most fájdalmat érzek, felemészt belülről. Kifordultam önmagamból. Megváltoztam. Összetörtem. Szerelmes lettem. Elhagytak. Pusztít bennem, a hiány, a fájdalom, a kétségbeesés, a magány. Összetörték a gyermeki énem dédelgette álmokat. Végleg felnőttem...

Összevesztünk valamin, nem is tudom már, biztos nem volt lényeges. Csak ki akartuk ereszteni a gőzt, de a dolgok elfajultak. Egyszer csak a szemembe vágtad, hogy megcsalsz, lefeküdtél a titkárnőddel. Erre nem tudtam mit szólni, és csak álltam döbbenten. Aztán elszakadt bennem valami, és neked estem. Ott téptelek és karmoltalak, ahol csak értelek, de te lefogtad a kezeimet. Nem csak nehezebb voltál, hanem sokkal erősebb is. Szemedben tűz égett, és az elhatározás, hogy elmész...

Apró kéz simogat
Meggyszáj csókot ad
Két csodacsillag ragyog
Ha gyermeked rádmosolyog...